30.Rész

- Kinek akarod előbb elmondani? - kérdezte Jin, mikor már egymással szemben feküdtünk az ágyban.
- HyunAh-nak! - mosolyodtam el.
- Akkor mire vársz? Hívd fel! - adta oda a telefonomat.
- Oké! - sóhajtottam, majd beütöttem HyunAh számát. A 2. csengésre felvette.
- Szia Báránykám! - köszöntött aranyosan.
- Szia Csibikém! - becéztem én is Őt. - Képzeld...
- Színesbe? - viccelődött.
- Aha, jó lenne... - nevettem fel.
- Szóval, mit kell elképzelnem?
- Terhes vagyok!
- Wáááááááááááá!! OMO! - sikoltozott.
- Tudom! - kezdtem én is sikoltozni. 100000000000 respekt Jinnek, hogy nem futott ki a házból.
- Az a Jin gyerek csinált fel? - kérdezte perverzül.
- Ömmm... Igen... - gondolkoztam el. "Jin gyerek"? "Felcsinálni"? Úristen! Csak nem az MBLAQ-el volt összezárva?!
- Várj... - szomorodott el a hangja.
- Mi az? - ijedtem meg.
- Akkor most nem fogsz többé visszajönni Koreába?
- Húha... - fogtam a fejem. - Figyelj... Fogok még menni oda. Nem egyszer!
- És BFF-ek maradhatunk?
- Persze! Egy "kis" távolság nem áll az utunkba!
- És... - kezdte félve. - az MBLAQ?
- Hát... Ha megyek Koreába, majd lerendezek mindent!
- Oké... - mondta. Igaz, hogy nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott. - Na, megyek, mert talizom valakivel...
- Ki a szerencsés?
- Hát... Ömmm... Tudod, van a Beast.
- Igen.
- Abból a bandából, HyunSeung elhívott randizni.
- OMOOOOOOO!!! - visongtam, mire Ő is rákezdett.
- Uh... Mennem kell! Szia Barikám, "lávjú"! - búcsúzkodott.
- Oké. Szia Csibém, "lávjú"! Sok sikert a randihoz!
- Köszi! Szia!
- Szia! - tettem le. Jinre néztem, aki mereven az éjjeli szekrényt bámulta.
- Sohasem fogom megérteni a női logikát... - motyogta.
- Nem is kell!
- Pedig egyszerűbb lenne az élet...
- És, ha a nők megértenék a férfi logikát, kitörne a 3. világháború!
- Miért is?
- Mert amilyen mocskos, undorító egy férfi fantázia... A nők sokkal tisztábbak belül! Vannak kivételek, de... azért nem olyan perverz... - érveltem.
- Aha... Persze... - hagyta rám, és magához ölelt. - Ígérem, hogy vigyázni fogok rátok! - suttogta a fülembe.
- Várjunk csak! - esett le. - Basszus! Nem piálhatok! - amúgy tényleg sokat szoktam inni, de nem rúgok be. Arra azért vigyázom... Ez van, ha van egy fiú bátyád...
- Téged ez izgat? - kérdezte.
- Hát... Igen... De hé! Téged is ennyire felzaklatna, ha 9 hónapig bagózhatnál!
- Igaz... - nevetett fel. - Le fogok szokni, ha te is le szoksz! - ajánlotta fel.
- Oké! - mentem bele a játékba. - Húúú! Van egy jó dal ötletem nektek! - ültem fel, majd kerestem egy papírt és egy ceruzát. Ezt írtam címnek: Don't U Ever Stop. A többi már jött magától.
- Nem rossz... Vigyük át a fiúknak! Amúgy is! Be kell jelenteni a nagy hírt! - puszilt meg.
- Rendben... - tápászkodtam fel.
~a fiúknál, mire rávettük őket, hogy engedjenek be minket, mert nem akartunk felmászni~
- Sziasztok! Na, Momo jobban vagy? - üdvözölt Koki.
- Aha... - bólogattam. A fenébe! Már megint izgulok...
Jin, megszorította a kezemet, jelzésképp, hogy mondjam. Erre visszaszorítottam, Ő pedig érdekesen nézett rám.
"Nem merem!" - suttogtam.
"Én sem!" - suttogta vissza.
Ch... Remek...
- Üljetek le, még levertek valamit! - szólt Junno, mert már irritálta, hogy ott állunk. Én leültem a kanapéra, Jin pedig Maruhoz és Junnohoz verődött, ugyanis, még mindig azzal a szarsággal játszottak. Ahogy végig néztem a társaságon (Kame Uedának mutatott zenéket, Koki Marut bökdöste, míg Ő Junnoval játszott, Jin pedig nézte a játékot) erőt vettem magamon.
- Khm... - köhintettem egyet, mire mindenki felém nézett. Junnoék leállították a játékot, Kameék pedig a zenéket. Jin bólintott. - Nem tudom, hogy ezt hogyan illik bejelenteni, de most egyből a lényegre is térnék... - itt hagytam egy kis szünetet. - Terhes vagyok!
Ueda reagált elsőként. Odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- A banda nevében, gratulálok!! - mosolygott.
- Köszönjük!
- És ki az apuka? - kérdezte Maru.
- Ez fogós kérdés... Várjál... - "gondolkozott" Jin. - Oh, megvan! Én...
- Lássuk be, ez tényleg eléggé hülye kérdés volt! - szóltam közbe, mire mindenki bólogatni kezdett.
- És fiú vagy lány? - érdeklődött Koki.
- Fogalmam sincs... - feleltük egyszerre Jinnel.

Mikor már mindent kiveséztünk ezzel kapcsolatban, eszembe jutott a szám.
- Oh... Srácok! Elkezdtem írni nektek egy dalt... - vettem ki a lapot a táskámból.
- Itt mondjuk legyen egy kis Maru beatbox... - találta ki Kame.
Végül már csak mi ketten dolgoztunk rajta, mert a többiek megunták.
- Ah... Pihenjünk egy kicsit! - nyújtózkodtam.
- Oké...
- Nem baj, ha... - vettem el Koki laptopját.
- Nem! - szólt közbe Koki.
- Köszi! - vigyorogtam. Hihi... Most megbánja, hogy odaadta nekem. Amint betöltődött a net, a Google Képkeresőbe ezt írtam: Kat-Tun.
Amikor megláttam ezt a képet, egyből felnevettem:

 - Mi az? - ült le mellém Jin. Mikor meglátta, hogy mit néztem, megfogta a fejét. - Neee!
Erre persze mindenki körénk, vagyis a laptop köré gyűlt.
- Azok a kockapocik... - haraptam a számba. Igaz, alig van valamelyiknek is, de akkor is... Ahw... *-* Kat-Tun félmeztelenül!
- Egy szavadba kerül, és élőben is láthatod! - kacsintott Junno.
- Benne vagyok! - egyeztem bele -persze viccből-, erre Jin nyakon ütötte. - Ne bántsd máár! - vettem védelembe.
- Jól van, jól van... - ölelte át a vállamat. - Következő kép! - kattintott. Kár volt... Ugyanis, egy meghökkentő kép következett Jinről. Csak Jinről. A képen feküdt egy kanapén, és közben a nadrágjában volt a keze.

- Bazd meg... - lepődtek meg a többiek.
- Azta kurv@, bazd meg Jin... - haraptam ismét a számba. Jin úgy elpirult, mintha meztelenül szaladt volna végig egy tömeges úton.
- Ömmm... Kövi... - nyúlt az egérért, és ismét kattintott.

- Jaaaj! Egyem meg a szíveteket! Kis Csibikék! - motyogtam.
- Jó, akkor most következzenek rólad képek! - vette el a gépet a mellettem ülő Kame és beírta, hogy: Momo. - Első kép! - kattintgatott.

- Ez jó! - mosolygott Maru.
- Áh... Következő!

- De arii! - szólt Ueda.
- Kövi! - kattintott most már Jin.

- Aaaa... Emlékszem... Ennél a fotózásnál már azt tervezgettem, hogy kiugrom... - emlékeztem vissza.
- Megmerted volna tenni... - nézett rám Jin fenyegetően.
- Rólad nem készült rossz, vagy zavarba ejtő kép? - háborodott fel Kame.
- Ő Miss Tökéletes! Ne várj tőle ilyet! - legyintett Koki.
- Hé! Nem vagyok Miss Tökéletes! Van rólam egy khm... érdekes kép... De azt nem mutatom meg!  - vettem védelembe magamat.
- Légysziii! - könyörögtek.
- Jó... - keresgéltem egy kicsit, majd megtaláltam. A képen szőkésbarnás volt a hajam, és háttal álltam a kamerának rövidnadrágban és ujjatlan pólóban.

- Ohohóó! - csillant fel mindegyiknek a szeme.
- Basszátok meg! - csaptam le a laptop tetejét.
- Mesélj erről egy kicsit! - mondta Jin.
- Hát... Tavaly nyáron ennyire kiszívta a Nap a hajamat. Amúgy nagyon kezelhető lettem, ugyanis valamilyen rossz hír ért, de már nem tudom, hogy mi... Szóval... Egy erotikus fotós felkeresett, és rám aggatta ezeket a picsás ruhákat. Azt akarta, hogy vetkőzzek még, de nem akartam... Ezért berágott és felrakta ezt a netre... Egy cikkben azt írta, hogy le is akartam volna feküdni vele, de ő azt már nem akarta, ezért abbahagytuk...
- Magyarán rossz kurvának állított be... - bólogatott Kame.
- Igen... De, már rég volt, elmúlt... - vontam meg a vállam.
- Hogy hívják? - kérdezte Jin.
- Miért?
- Csak kérdem.
- Na, pont ezért nem fogom elmondani... - nevettem fel.
- Te tudod... - hagyta rám.
- Visszakérhetem a laptopot? - érdeklődött Koki.
- Persze, csak kilépek a... - feleltem, de felkiáltott.
- NE! Vagyis... Majd kilépek!
- Oké... - adtam oda. Később megbántam, mert mint kiderült, a képet bámulta egy másik szobában és... khm... magát elégítette ki... Ez csak akkor esett le nekünk, amikor nyögéseket hallottunk a szobából. Jin átment hozzá és a pólójánál fogva visszahozta.
- Nem bámulunk képeket Momoról és közben elégítjük ki magunkat! - rótta le, de Koki közben nevetgélt. - Ezt csak én tehetem... - fűzte hozzá szégyenlősen és halkan, mégis jólhallhatóan.
- MI?! - döbbentem le.
- Semmi... - hebegte, majd felnyitotta a laptop tetejét, kattintgatott párat és később visszaadta Kokinak.
- Ha neked nem kell, visszakérhetem? - kérdeztem Kokitól.
- Aha, tessék! - adta oda.
- Köszi.
- És Jin... Sajnálom... - hajolt meg Jin előtt bűnbánó arccal. Én addig bejelentkeztem facebook-ra, és érdekes dolgot vettem észre. Bálint (a bátyám) megjelölt egy bejegyzésben.
Kiss Momo Kiss Virág baj van...