38.Rész

*1 hónap múlva*
Átmentem HyunAh-hoz, mert hiába hívtam, nem vette fel, pedig, -ha nem is veszi fel- legalább visszahív. Tehát felcsöngettem hozzá, és mikor kinyitotta az ajtót, eléggé ledöbbentem. HyunAh, a kis kék köntösében, kutyusos papuccsal és kisírt szemekkel állt előttem.
- Úristen, mi a baj?! - kérdeztem.
- Az élet, az a baj... - sírta el megint magát.
- Jaj, Szívem... Ne sírj! - mentem be. - Szóval mi történt?
- Ugye régebben HyunSeung elhívott randizni. És a haverjával is találkoztunk Yonggukal, és most Yongguk is elhívott randizni... Nem tudom, hogy mit válasszak... - temette a tenyerébe az arcát.
- Szerintem tedd azt, amit a szíved mondd! - tanácsoltam.
- Könnyű azt mondani... Főleg neked. Az életed egy tökéletes Love story...
- Hát az a Love story nem igazán tökéletes... - szakítottam félbe. - Jin Japánban van, és akármikor, ha meglát egy lányt aki bejön neki, elveszi. És utána én egyedül maradok. Mert ez benne van a pakliban...
- Igaz... De akkor is! Te tök szép vagy... Én meg... Ez...
- Először is: Nem vagyok szép. Másodszor: Te gyönyörű vagy! És tudom, hogy minden fiúnak Te vagy az álma. Csak tudod... A fiúk gyávák... - nevettünk fel.
- A legtöbb lány...
- Tudom... De Ők azért mondanak rád ilyeneket, mert nem ismernek téged. És féltékenyek rád.
Itt egy pici gondolkodós szünetet tartott.
- Köszönöm! - ölelt meg.
- Jaj, szóra sem érdemes! - legyintettem. - A lényeg az, hogy ne bánkódj!
- Oké, oké... - sóhajtott. - És már tudom is, hogy mi lesz! - tapsikolt.
- És?
- Yongguk. Nem tudom miért, de Ő olyan rossz fiús. És ez tetszik...
- Okés. - bólogattam. - Akkor hívd fel gyorsan és menj el vele randizni!
- Jó, köszi szépen! - állt fel.
- Akkor én megyek is! Szia! - integettem.
- Szia!

~HyunAh szemszöge~

Felhívtam Yonggukot.

- Szia! Akkor áll a ma esti randi? - kérdeztem.

- Még szép Cica! Akkor 8-ra érted megyek! - mondta.

- Rendi, szia! - tettem le. - Ez az! - ugrándoztam.

Este 8-kor Yongguk tényleg a házam előtt várt rám. Felkaptam magamra egy piros koktél ruhát. 

- Szióka, Cica, szép vagy! - köszönt.

- Köszi. te sem panaszkodhatsz! - öleltem meg. - Akkor hova megyünk?

- A parkba. 

- A... Parkba?  - ijedtem meg. 

- Oda. Ott vár ránk egy banda.

- Egy... Banda?! 

- Aha. Meglátod imádni fogod Őket! - biztosított.

- Oké... - sóhajtottam, majd elindultunk. A sötétben alig láttam az orrom hegyéig. 

- Srácok! - kiáltotta el magát, utána pedig rengeteg fekete ruhás ember vett körbe minket.

- Ki ez a lány? - kérdezte egy csaj.

- Kim Hyun Ah vagyok! - mutatkoztam be.

- Nem téged kérdeztelek! - vetett rám gúnyos pillantást. 

- A barátnőm... Talán zavar? - kezdte lekezelően. - Akit zavar, az elhúzhat innen! 

- Senkit sem zavar! - kiabálta egy srác.

- Remek. - és elkezdtünk ¸¸haverkodni".

Pár nap múlva Yongguk kopogott az ajtómon.

- Szia Baby! Hoztam neked valamit! - nyújtott át egy zacskót.

- Huh... Köszönöm szépen! - hajoltam meg mosolyogva.

- Próbáld fel. 

- Oké! - mentem be a szobába. Amint felvettem, megijedtem a tükörképemtől. Egy fekete bőrdzseki, egy fekete bőrnadrág, egy fekete ¸¸Faith" feliratú póló, és egy magassarkú bőrcsizma volt rajtam. 

- Wow, de csinos vagy! Majd még elmegyünk vásárolni neked új ruhákat, és felújítjuk a ruhatáradat.

- Öööö... Rendben... - néztem rá furcsán.

Másnap ez be is következett. Csak fekete dolgokat vettünk. Még egy karkötő is fekete halálfejes volt!! 

Miközben a plázában bóklásztunk megcsörrent a telefonom. Momo hívott.

- Szia Drágám! - köszöntem bele.

- Szia! Mi újság? - érdeklődött.

- Semmi se. Veled?

- Nem több... - válaszolta. - Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. 

- Tökéletesen vagyok. - mosolyodtam el. Ennél a résznél Yongguk kivette a kezemből a telefont és letette. - Hé!

- Sajnálom, de úgy érzem, hogy közénk áll. 

- Miért állna közénk? - döbbentem le.

- Mondtad neki, hogy velem vagy? 

- Aha.

- És mégis megzavart minket! Higgy nekem! Ő érzi úgy, hogy elhanyagolod, mert van barátod! És ha ezért így érzi, az nem igazi barát, nem igaz?

- De... - sajnos igaza volt. Lehet, hogy Momo nem igaz barát? 

~Momo szemszöge~

Lerakta? Hm... Lehet, hogy csak dolga van... Mindegy. 

*1 hét múlva*

HyunAh, nem veszi fel a telefont. Lehet, hogy megint baj van?

Átmentem hozzá megint. Amint kinyitotta az ajtót ismét ledöbbentem. Fekete. Minden fekete. És a fekete szín sápasztja... Ami nem jó. És ezt Ő maga mondta.

- Mi történt veled? - érdeklődtem.

- Veled mi történt! Miért akarsz Yongguk és közém állni? - emelte fel az állát.

- Mi bajod van? - kerekedett el a szemem.

- Azért is hívtál fel a múltkor, mert tudtad, hogy együtt vagyunk!

- Mi van? Te be vagy tépve?! Azért hívtalak, hogy nem bántott-e meg az a rohadék. Mert az. Mindenkit mindenki ellen uszít, de én ebbe nem akartam még a kezdetekkor belemenni.

- Aha... Persze... - forgatta a szemeit.

- Hát, Te tényleg be lehetsz állva, ha inkább neki hiszel, mint a BFF-ednek! - nevettem el magamat kínosan.

- Mi már nem vagyunk BFF-ek! - nézett gúnyosan.

- Mit mondott neked rólam? 

- Hát... Csak felvilágosított. 

- Tehát hazugságokkal tömte a fejedet... Te meg elhitted. 

- Még szép. Hiszen a pasim. 

- De HyunAh! Nem akarok beleszólni a szerelmi életedbe, de egy olyan pasi nem jó, aki a barátnőd ellen fordít! Amúgy meg mi ez a ruha? Fekete? Nem Te mondtad, hogy a fekete sápaszt? 

- De... De az már régen volt...

- HyunAh. Megváltoztál. És nem azt kérem, hogy változz vissza, vagy ismét változz meg, hanem csak annyit kérek, hogy higgy nekem! És tőlem járkálhatsz feketébe, lehet a pasid Yongguk, nem érdekel. Csak ne legyél velem ellenséges. A többi már nem számít. Hiszen a Te életed, a Te döntéseid, talán nekem van a legkevesebb beleszólásom az életedbe. Mert ez a Tiéd! Én pedig ezt nem vehetem el... - mosolyogtam. - Gondolkozz egy icipicit, oksi? - kérdeztem barátságosan, mire Ő bólintott egy picit, ezért kimentem.

~HyunAh szemszöge~

Miután Momo kiment, sóhajtottam egy hatalmasat. Később elmentem a parkba, ahol Yongguk volt. És egy másik lánnyal csókolózott.

- Khm... - krákogtam, mire elváltak egymástól.

- Öhm... HyunAh... Te miért vagy itt Cica? - kezdte.

- Ne... Ne mondj semmit! - indultam el, de elkapta a kezemet. 

- Figyelj Baby...

- Nem! Engedj el! Soha többé nem akarlak látni! Hagyj békén! - rántottam ki a kezemet a szorítása alól. Elrohantam. Fogalmam sem volt, hogy hova, de rohantam. Végül Momonál kötöttem ki.

- Sajnálom... Igazad volt! - térdeltem le az ajtójába. 

- Mi történt?? - nézett aggódó arckifejezéssel.

- Yonggukot rajtakaptam csókolózni egy másik lánnyal. 

- Úristen! Nagyon sajnálom! Gyere be! - invitált az ajtón belülre.

- Köszönöm. - álltam el szipogva. - Hogy lehet, hogy még mindig ennyire kedves vagy velem? Hiszen, bunkó voltam...

- HyunAh! Lehetsz Te velem akármennyire is bunkó, de a barátnőm maradsz... - mosolygott.

- Köszönöm! És sajnálom! - hajtottam le a fejemet. 

- Jaj! Te Babo! - lökte meg óvatosan a fejemet. - Nem kell semmit sem sajnálnod!

- Köszi! Szeretlek Szívem! - öleltem meg.

- Én is téged! - ölelt vissza.

~Momo szemszöge~

HyunAhval még estig beszélgettünk, és kibeszéltük a helyes fiúkat is. Például: HyunSeung, Jin, Mir, Zico, JaeHyo, Taylor Lautner, Ian Somerhalder, Zac Efron, stb. 

Szóval nagyon örültem, hogy visszatért a BFF-em. :)

37.Rész

*2 hét múlva*
Amióta összevesztem Jinnel, nem beszéltem/találkoztam vele. És ez rossz. Nagyon is rossz... A szívem majd' megszakad.
Mindegy. Ma van Virág születésnapja, és egy MBLAQ koncert is. Megtanítottam az MBLAQ-nek a Don't U Ever Stop-ot és azt fogjuk neki elénekelni. Tehát már nagyon izgulok. Seung Ho-Ueda részei, G.O-Maru részei, Joon-Junno részei, Mir-Koki pár része, Thunder-Kame részei, És az enyém Jin részei és Koki gyorsabb rap része.
- 1 óra kezdésig! - jelentette be Mir. - Ne izgulj! - súgta a fülembe.
- Oké. - mosolyogtam rá.
- Hm... Lehet, hogy itt tényleg lesz valami? - nevetett Joon, de erre csak fejbe vágtam.
- Sajnos a szíve már másé... - kacsintott Thunder.
- Ohó! Ki az a szívtipró? - kérdezte G.O.
- Közöd nincs. - feleltem merő egyszerűséggel.
- Biztos nem akarod nekünk elmondani? - nézett kiskutya szemekkel Mir.
- Biztos. - simítottam meg a haját.
- Szemét. - húzta össze a szemét.
- Az vagyok, és tudom. - rántottam meg a vállamat, és erre felnevettünk.
- 5 perc! - szólt egy hang a rádióból.
- Az előbb még csak 1 órát mondtál! - riadtam meg.
- Akkor késik az órám... - nézegette az óráját Jin... helyett Mir... :(
- Jó... Mindegy... - sóhajtottam.
- Menjetek a helyetekre! - jött be Rain.
Kimentünk és köszöntünk a közönségnek. Az Oh Yeah-vel kezdtünk és utána a többi, a végére hagytuk a legjobbat.
- Huh... De elfáradtam... - mondtam a térdemre támaszkodva, erre a közönség felsikított. - Na, még egy számot! Csak, hogy ez nem MBLAQ lesz... Hanem Kat-Tun. - ismét felsikítottak. - A nővérem születésnapjára küldöm neki, a Don't U Ever Stop-ot!
És elénekeltük. Hatalmas tapsvihart kaptunk a végén.
- Köszönjük szépen! - kiáltotta G.O.
- Boldog Szülinapot Virág! - integettem egy kamerába. Ha valami véletlen folytán nézné, örülnék is neki...

*2 nap múlva*
Felnéztem az internetre, hogy mi van Japánban, és meglepett a látvány. Egy cikkben rólam írtak...
¸¸A Kat-Tun régi barátja, vagyis inkább Akanishi Jin volt barátnője, tegnap előtt koncertet adott az együttesével, az MBLAQ-el. Megdöbbentő látvány fogadott mindenkit, mikor Kiss Momo bejelentette, hogy egy Kat-Tun számot fog előadni. De a megdöbbentő még nem is ez volt, hanem az, hogy simán ¸¸lerapelné" Tanaka Kokit a színpadról! Vajon erre mit lép a Kat-Tun?"
A végénél felnevettem. Ilyen hülyéket!

*Még 2 nap múlva*
Újabb koncert. Tegnap nagyon sok Japán rajongó írt az oldalunkra, hogy megint énekeljük el a Don't U Ever Stop-ot. Tehát elfogjuk énekelni a végén ismét.
- 1 óra. - jelentette be ismét Mir. Magyarán még 5 perc... xD - Megint izgulsz?
- Nem... - mosolyodtam el.
- Rendben.
- Helyetekre! - jött be Rain.
- Mi? Még nem is szóltak! - riadtam meg.  
- Igen, de most hamarabb fogjátok kezdeni.
- Jó... - sóhajtottunk, és kimentünk.
A koncert végén ismét bejelentettem, hogy következik egy Kat-Tun szám, így elkezdődött a zene. Nem is énekeltünk, de mégis hallottuk az éneket. És ez a Kat-Tun éneklése volt. Azt hittem, hogy véletlenül normális videó klippet adtam oda, ezért mutattam a többieknek, hogy énekeljenek csak. Később, egyre hangosodott az ének. Hátrafordultam és ott álltak a színpadon, Maru, Kame, Junno, Koki és Ueda. Odarohantam hozzájuk és megöleltem őket.
- Jin? - kérdeztem.
- Nem jött... - rántotta meg a vállát Kame, de ekkor jött Jin része. És hallottam, hogy énekel. Tehát itt van.
- De hallom a hangját! - szálltam vitába. Maru megölelt, majd a fülembe súgott.
- Elmondtam Jinnek, hogy igazából nem úgy gondoltad, csak nem akartad, hogy neki is jobban fájjon.
- Miért? - néztem rá.
- Nyugi... - kacsintott. Felsóhajtottam, visszafordultam a közönség felé, és énekeltem. Amikor egy újabb Jin rész jött, valaki hátulról átkarolta a derekamat, és megpörgetett. Először persze, felsikítottam, mert nagyon megijedtem, de amikor lerakott a földre hátrafordultam, és ott volt Ő.
- Jin... - ugrottam a nyakába boldogan. Utána persze énekeltem tovább Jinnel. - Mit kerestek Ti itt? - kérdeztem.
- Hát... Sokan mondták, hogy egy koreai lány lerapelné Kokit a színpadról, így meg kellett ezt cáfolni. - mosolygott.
- Értem... - pusziltam meg az arcát. Sokat hülyéskedtünk Jinnel a színpadon, és például, mikor az a rész volt, hogy ¸¸Hell yeah!" akkor Jinnel azt a mozdulatot utánoztuk, mint amelyik a klippben van, mert azt együtt találtuk ki... xD Baka. ♥♥ De mindig is az én Bakam lesz! ♥♥ Remélem...
A rap részt felosztottuk Kokival. A dalvégén megköszöntük a Kat-Tunnak, hogy eljöttek, és a figyelmet is megköszöntük.
- Úgy örülök, hogy eljöttetek! - ugrándoztam, már a színfalak mögött.
- És, hogy szó nélkül eljöttél... - háborodott fel Kame.
- Aha... Szó nélkül... - haraptam a számba, majd Jinre néztem, aki a földet bámulta.
- Mi felfedezzük Szöul-t, oké? - kacsintott Junno.
- Oksi. - mondta Jin. A többiek elmentek, mi pedig magunkra maradtunk.
- Öööö... Megmutatom a lakásomat, jó? - törtem meg a csendet, Ő pedig csak bólogatott. Elindultunk, majd beengedtem. - Itt a konyha, itt pedig a fürdőszoba, ott a... - de nem engedte befejezni, mert csókot lehelt az ajkaimra. Pár perc múlva eltávolodtam tőle. - Jin... Ebbe most nem akarok megint belebonyolódni...
- De Momo... Higgy nekem! Nem fog fájni egyikünknek sem! - simította meg az arcom.
- Biztos vagy benne? - néztem rá könnyes szemmel.
- Teljesen biztos vagyok benne. - kezdte falni ismét az ajkaimat. Felemelt, úgy, hogy a lábam a dereka körül volt, Ő pedig a fenekemet fogta. - Várj. - állt meg.
- Mi az? - rémültem meg.
- Melyik is a hálószoba? - kérdezte.
- Ott az! - mutattam a hátam mögötti ajtóra, nevetve. Újra vad csókcsatába kezdtünk, közben pedig bevitt a szobámba.

Másnap reggel deja vu érzés fogott el. Magam mellé pillantottam, és ott feküdt Jin, a plafont bámulva.
- Mióta vagy ébren? - bújtam hozzá.
- Nem régóta. - puszilta meg a homlokomat.
- Mikor kell visszamennetek? - érdeklődtem szomorúan.
- 1 hét múlva. - sóhajtott. - De addig használjuk ki azt a 7 napot. Ne törődjünk azzal, hogy mi lesz azután.
- Rendben. - szorítottam össze a fogamat. - Már nagyon hiányoztál!
- Nekem is hiányoztál!
- És sajnálom, hogy el kellett mennem. És, hogy olyan helyzetet kreáltam belőle.
- Nem haragszom... - ült fel. - Csak...
- Csak? - ijedtem meg.
- Csak most már elegem van belőled! Utállak! - próbálta eltorzítani a hangját az én hangomra.
- Te Baka! - ütöttem vállba, egy párnával.
- Na, kvittek vagyunk? - kerekedett fölém.
- Igen! - csókolt meg. És az Istenért sem akarta abbahagyni...
- Szeretlek Momo!
- Én is téged Jin! - és a tökéletes pillanatunkat csengetés zavarta meg. - Jaj ne... - tudtam, hogy ki az. Rainnel beszéltük meg, hogy ma átjön hozzám beszélni. - Jin! Gyorsan öltözz és bújj el! - dobáltam hozzá a ruháit, majd előkerestem magamnak ruhákat.
- Miért? - kérdezte.
- Mert Rain az.... És van kulcsa... - jelentettem be.
- A francba... - kezdett öltözni, és én is.
- Momo! Bemegyek! - kiáltotta Rain.
- Gyorsan Jin! - tuszkoltam ki a erkély betonfalas részére. - Itt várj, és meg ne nyikkanj!
- Oké. Várj! - szólt utánam. - Szeretlek.
- Én is téged! - nyomtam egy gyors puszit a szájára.
- Szia! - jött be a szobába. Pont akkor csuktam be az erkély ajtaját, majd nekidőltem.
- Szia... - köszöntem.
- Beszélni szeretnék veled. - ült le az ágyamra. Hirtelen körülnéztem a szobámban, amikor észrevettem a melltartómat a földön.
- És miről? - sétáltam oda a ruhadarabomhoz, aztán berúgtam a kanapém alá.
- A tegnapi koncertről. Nagyon jó voltál! - dicsért meg.
- Öööhm... Köszi... - mosolyogtam zavartan.
- Miért vagy ennyire feszült? - húzta össze a szemeit.
- Feszült? Nem vagyok feszült? Miért lennék az? - túrtam a hajamba.
- Látod? Most is!
- De nem vagyok az! - mosolyodtam el.
- Hát... Ha tényleg nem akarsz semmit sem elmondani... - ¸¸sértődött" meg. - Nézünk egy kis tv-t? - kapcsolta be a tv-met.
- Öhm... Nézzünk... - egyeztem bele, majd az erkély felé pillantottam.
30 perc múlva, az eső elkezdett szakadni, és Rain még mindig nálam volt.
- Rain... Nem akarsz a többiekhez is elmenni? - kérdeztem.
- Jaj de... - nézett az órájára. - Köszönöm szépen, remélem, hogy nem zavartam.
- Dehogy zavartál... - tereltem kifelé.
- Oh... Nem baj, ha gyorsan kinézek az erkélyen, hogy mennyire esik még az eső?
- Öhm. De nincsen már rá időd... Szia! - toltam ki az ajtón. - Huh... - fújtam ki a levegőt. - A francba... Jin! - rohantam az erkély felé. Kinyitottam az erkélyajtót, és észrevettem a barátomat csurom merő vizesen.
- Juj, szegénykém! - húztam befelé a házba.
- Mi tartott ennyi ideig? - prüszkölt.
- Ne haragudj... - hajtottam le a fejemet. - Csak szerintem Rain kiszagolhatta, hogy itt vagy... És még maradt egy kicsit tv-zni...
- Semmi baj... - öleltem meg.
- Hú, de hideg vagy... Menj el fürödni. - tanácsoltam, de még mindig öleltem Őt.
- Aha... És a Te tusfürdőddel fürödjek? - nevetett.
- Aha... Nincs finom illata? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Dehogyisnem! Csak... Nekem inkább férfias illatom legyen... - puszilta meg a homlokomat. - Na engedj el, mert még Te is megfázol!
- Nem nagyon érdekel... - öleltem jobban magamhoz.
- De Kicsim... Engem nagyon is érdekel... - vette le magáról gyengéden a kezeimet. - Nem szeretném, ha bármi is történne veled... - túrt bele a hajamba, majd megcsókolt.
- Szerintem, Te menj el gyors' fürödni, én pedig addig leszaladok egy kisboltba és veszek neked tusfürdőt. Oké? - mosolyogtam rá.
- Rendben. De csak óvatosan! - nézett mélyen a szemembe.Hamar felöltöztem valami elviselhetőbb, és melegebb ruhába, majd felvettem a kék cipzáros pulcsimat. Jin addig végignézte, hogy hogyan öltözök fel.
- Hogy nézek ki? - álltam meg előtte.
- Tökéletesen, mint mindig! - adott egy puszit. Mikor eltávolodott tőlem, megfogta a pulcsim kapucniját, és a fejemre húzta.
- Naaa... Így tök hülyén nézek ki... - nyafogtam.
- De magadon hagyod! - parancsolt rám mosolyogva. Nem hinné az ember, hogy mekkora tekintélye van... :D - És nem nézel ki hülyén!
- Jó... Mindegy... Megyek is! Szia! - indultam el, de elkapta a kezem, és visszarántott.
- Hé! A csókom hol marad? - kérdezte incselkedve.
- Itt van! - adtam oda neki.
- Köszönöm! És vigyázz magadra! - engedett el.
- Oksi. Szia! - dobtam neki egy puszit az ajtóból, és kimentem.
A legközelebbi bolthoz mentem. Gyorsan megvettem Jin tusfürdőjét, és sprinteltem is haza. Nem kellett volna, mert úgy elcsúsztam a zebránál, hogy ki is szakadt a farmerom mind a két térdemnél.
- Úristen jól vagy? - szállt ki az autójából egy fiatal emberke.
- Persze... - nyögtem, és felálltam. A térdeimnél hatalmas sebek, és mindkét tenyeremen is.
- Ne vigyelek be a kórházba? - kérdezte a hapi.
- Nem, köszi... - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Felvette nekem a tusfürdős zacskómat a földről, majd a kezembe adta. - Köszi szépen... - hajoltam meg.
- Aaa! Te nem Momo vagy? - ismert meg.
- De...
- Azta! Kicsi a világ! Hatalmas rajongód vagyok! Adnál egy autogramot?
- Persze... Csak ne az út közepén... - tereltem a járdára, ott elővett egy papírt és egy tollat, dedikáltam neki, majd elköszöntünk egymástól és tovább mentünk. Vagyis én tovább bicegtem. Lenéztem a térdemre és láttam, hogy tiszta vér már a farmerom. Otthon kivettem a zacskóból a tusfürdőt, és bebicegtem Jinhez a fürdőbe.
- Tessék! - adtam oda neki.
- Jesszusom! Veled meg mi történt?! - kerekedtek el a szemei. Mikor elvette a tusfürdős flakont (ami tiszta vér volt a kezem miatt), megmosta mindenét, majd elvett egy törülközőt és a dereka köré tekerte. Kimászott a zuhanyzóból, és felém vette az irányt. - Mit csináltál? - vette le rólam óvatosan a pulcsimat.
- Elestem... - hajtottam le a fejemet. - Jin és Te mit csinálsz?!?!?! - tóltam el egy kicsit magamtól, ugyanis a farmerom övével kezdett babrálni.
- Csak leveszem rólad, és lemosom a sebeidet. - felelte egyszerűséggel a hangjában.
- Ja... - értettem meg a logikáját. Leguggolt, és próbálta levenni rólam a nadrágot. - Akanishi-kun! Ez fáj! - kiáltottam fel fájdalmamba.
- Bocsi... - nézett rám fájdalmasan. Kicsikét lejjebb vonszolt magához, és megcsókolt. Innentől már tudtam, hogy mire készül. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a nadrágot, aminek következtében beleharaptam az ajkaiba.
- Azt a büdös... - kezdtem volna szitkozódni, de amint Jinre néztem láttam, hogy a harapásom miatt vérezni is kezdett a szája. - Uh... Nagyon fáj? - riadtam meg.
- Mi? - nézett rám furcsán.
- Hát... A szád...
- Ja... Nem... - törölte le a vérét. - És neked nagyon fájt?
- Eléggé...
- Bocsánat... - próbált komolynak tűnni, de a szeme sarkába összegyűltek a nevetőráncok.
- Nyugodtan, engedd ki... - legyintettem. Erre elkezdett hangosan nevetni. A kis köcsög.
- Na... - nyugodott meg. - Vetkőzz, állj be a zuhanyzóba és fürödj meg! - adta ki a parancsot.
- Igen is főnök! - kacsintottam, erre kiment. A zuhanyzóban megengedtem a vizet, és ahogy hozzáért a sebeimhez, felkiáltottam. - Jin, bazd meg!
- Én is szeretlek! - kiáltott vissza.
- Baka! - nevettem el magamat halkan. Mikor végeztem, én is magam köré tekertem egy törülközőt, majd kimentem.
- Jó, ügyes vagy! - csapta össze a tenyerét. - Hol van a kötszeres doboz? - mutattam be a fürdőbe. - Tökéletes. Akkor gyere! - szófogadóan mentem utána. Kivette a szekrényből majd egyből a fertőtlenítőhöz nyúlt.
- NEM! - ellenkeztem.
- De muszáj Szívem... - simította meg a vállamat.
- Legyen. - sóhajtottam, összeszorítottam a fogaimat, erre Jin lefújta a sebeimet. A végén bekötözte az összes sebemet.
- Ügyes vagy! - ölelt meg. Hirtelen felkapott az ölébe, bevitt a hálószobámba, és lefektetett az ágyra.
- Amúgy merre van a bőröndöd? - kérdeztem.
- Itt! - mutatott a batyujára.
- És ez hogy van itt? - lepődtem meg.
- A fiúk bedobták, amíg elvoltál. - rántotta meg a vállát. - Melyiket vegyem fel? - mutatott fel 2 pólót. Az egyik szürke feliratos volt, a másik pedig egy fekete póló volt, rajta egy manga szerű csaj pucéran a seggét mutatja. A válasz természetesen egyszerű volt.
- A szürke!
- Tudtam! - mosolyodott el. Még kiválasztott egy háromnegyedes nadrágot, alsónadrágot is, és egy zoknit. Felkapta magára mind ezt. - Jó, most Te jössz. - nyitotta ki a szekrényemet. - Mit szeretnél felvenni?
- Öm... - gondolkoztam. - A zöld pingvines pólómat!
- Oksa. - vette ki, és ledobta mellém az ágyra. Kivett hozzá egy melltartót, egy zoknit, egy bugyit, és egy szintén háromnegyedes szürke nadrágot. Persze nem hagyhatta ki azt, hogy ne segítsen. A bugyit, a zoknit és a nadrágot felvettem egyedül, de a többiben segíteni akart.
- Akkor segíts bekapcsolni a melltartómat! - sóhajtottam, előredobtam, a hajamat, és vártam a csodára.
- És ezt hogy kell? - lepődött meg.
- Ti férfiak... Csak kikapcsolni tudjátok... - néztem rá. - Azt a két vas akármit, a másik részen lévő két lyukba kell bedugni...
- Áh! Kész! - emelte fel az ég felé a kezeit.
- Király vagy! - pusziltam meg.
- Tudom... - válaszolta röviden és tömören. - És Te azt tudtad, hogy Te vagy a királyném? - ölelt át hátulról, hátradőlve az ágyon.
- Hát Jin... Mondj újat! - fordultam felé. - A királynéd kaphat egy pólót is?
- Persze... - nevetett, felültünk az ágyra ismét, és segített felvenni a pólómat is.
- Köszönöm. - csókoltam meg. Később visszafeküdtünk az ágyba, és a plafont kezdtük el bámulni.
-Momo... Miért nem mondod el neki, hogy a sajtó szerint Mirrel jársz? Te hülye idióta, ha megtudja... Neked véged!-mondta a lelkiismeretem.
-Nem fog rájönni! Majd, ha eljön a maga ideje, megtudja!-szálltam vele vitába.
- Min agyalsz ennyire? - törte meg a csendet Jin.
- Ja, semmin... - mosolyogtam.
-Itt a megfelelő alkalom! Mondd már!-sürgetett.
-Lelkiismeret kussolsz!-kiabáltam.
- De látom rajtad! - faggatott tovább.
- Tényleg semmi. - csókoltam meg.
- Hát, jó... - húzott közelebb magához.

*1 hét múlva*
Eljött ez a nap is... Jinéknek vissza kell menniük...
Ez alatt az 1 hét alatt, senkinek sem szóltam arról, hogy ismét összejöttem Jinnel (na, jó... Csak HyunAh-nak), és Jinnek sem mondtam el, hogy Mir a kamu barátom.
- Hát... Ég veled Jin... - öleltem meg otthon.
- Nem kísérsz el a reptérig? - kérdezte.
- De. Csak itthon rendezzük le gyorsan, ha titokban akarjuk még mindig tartani... - kacsintottam.
- Jaaaa... - bólogatott. - Akkor szia Momo! Hiányozni fogsz! - csókolt meg.
- Nekem is hiányozni fogsz! - sűrítettem be ezt a mondatot két csók közé.
- Szeretlek! És, ha megtudom, hogy azért fogsz sírni mert elmentem... - fenyegetett. - Tudom, hogy hol laksz!
- Én is... - nevettem fel.
- De ezt most komolyan mondtam. Nem akarom, hogy sírj! - simította meg az arcomat.
- Rendben. - dőltem a mellkasára. - Én meg nem akarom, hogy elmenj! - szorítottam meg a pólóját.
- Én sem akarok elmenni. Csak sajnos muszáj... - puszilta meg a homlokomat.
- Most is... Annyira fáj, mint a múltkor... - hunytam le a szememet.
- Sajnálom... Azt hittem, hogy egyszerűbb lesz majd a búcsúzás... De nem az...
- Ezért nem akartam belebonyolódni megint... - suttogtam.
- Tényleg sajnálom... Igazad volt... - suttogott Ő is.
- Te Baka. - néztem rá. - Miért ilyen nehéz ez a szerelem?
- Nem tudom... - rázta meg a fejét.
- Na, ideje indulnunk... - töröltem meg a szememet.
- Oké... És köszönöm, hogy befogadtál erre az 1 hétre. - hajolt meg.
- Jaj, ne butáskodj! - legyintettem. - Te körülbelül 9 hónapra befogadtál, szóval csönd! - feleltem játékosan.
- Jó. - csókolt meg ismét.
A reptéren a többiektől is elköszöntem, és még utánuk néztem, ahogyan elmennek.
Hazamentem, leültem az ablakomba, és elkezdtem sírni. Hiába mondta Jin, hogy ne tegyem, de képtelen voltam visszatartani a könnyeimet.

- Jin... Miért kellett elmenned? - beszéltem magamban. - Te hülye, idióta, szemétláda, köcsög... - hordtam el még több mindennek. - Miért szeretlek ennyire? - tettem fel a költői kérdést, voltaképpen magamnak.
Pár óra múlva megcsörrent a telefonom.
- Haló? - vettem fel szipogva.
- Szia! Ugye nem sírsz? - kérdezte Jin, azzal az édes, megnyugtató hangjával.
- Dehogyis! Csak megfáztam... - füllentettem.
- Oh, értem... Akkor gyógyulgass! - puszilt bele a telefonba.
- Oksi, köszi. Amúgy merre vagy?
- Már otthon.
- Örülök, hogy épségben hazaérkeztél! - szökött ismét könny a szemembe.
- Hát... Ahogy a pilóta vezetett... - nevetett fel. Már tényleg nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Na, most már leraklak! Vigyázz magadra! Szia! - pusziltam én is a telefonba.
- Rendben, Te is vigyázz magadra! Szia! Szeretlek!
- Én is téged! - haraptam az alsó ajkamba. És már tényleg letettem a telefont. Ledobtam az ágyamra, jelezve magamnak, hogy senkivel sem akarok beszélni.

36.Rész

- Jin... - nyöszörögtem fáradtan a mellkasára dőlve.
- Hm?
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Hajnali 4... Aludj vissza! - kezdte simogatni a hátamat.
- Kaphatok egy jóéjt puszit?
- Tessék! - adta oda.
- Köszönöm! - dőltem vissza a mellkasára.
- Nagyon szívesen! De még kaphatsz!
- Az jó! - öleltem jobban magamhoz. Pár perc múlva megcsörrent a telefonom. Pont mikor majdnem elaludtam. - Haló? - vettem fel.
- Drága Momo! Mikor szándékozol visszajönni? - üvöltött egy ismerős hang.
- Rain, neked is szép jó hajnalt! Te nem szoktad nézni azt a kib@szott órát?
- És Te a naptárat?
- Szoktam, de...
- Nincs semmi de! - szakított félbe. - 1 hónapod van! Élvezd ki! - csapta le.
- Jin... - szóltam remegő hanggal, már-már sírva. - Vissza kell mennem Koreába.
- MI?! - ült fel. - De miért?
- Mert Rain hívott...
- De ha nem akarod, akkor mondd le!
- Nem lehet...
- Mert?
- Mert 3 éves szerződést kötöttem, ebből 2 már letelt, és még van 1 év. - ültem fel én is a takarót magam elé tartva.
- Ne... - suttogta.
- Sajnálom... - sírtam el magam. Már csak arra lettem figyelmes, hogy Jin felvette a ruháit, felkapta a cigis dobozát, és ment volna ki a teraszra. - Hova mész? - szipogtam.
- Szívok egy kis friss levegőt... - csapta be maga után az üvegajtót. Én is felöltöztem, kimentem a konyhába és kivettem 2 Jim Beam-et a hűtőből. Kinyitottam őket, bementem a fürdőszobába, bezárkóztam, megnyitottam a csapot, és elkezdtem inni a Jim Beam-et.

~Jin szemszöge~

Hihetetlen. Momonak vissza kell mennie? Pont mikor minden jóra fordult?

Mikorra elszívtam egy cigit, az ablak felé fordultam, de Momot sehol sem találtam. Berohantam, és mindenhol keresni kezdtem. Ha megint megpróbálna ngyilkos lenni miattam, nem tudom mit csinálnék.

A fürdő következett, de az zárva volt, a csap pedig folyott.

- Momo! Nyisd ki! - dörömböltem, de semmi. - Momo! Kérlek! Momo... - térdeltem le az ajtó elé zokogva. - Sajnálom! Csak nyisd már ki ezt a kurv@ ajtót!

Hirtelen hallottam, hogy kattan a zár. Kinyitotta az ajtót és a látvány megdöbbentett. Egy üres összetört Jim Beam-es üveg volt az egyik kezébe, a másikba pedig egy félig üres. Abban a kezében amelyikben az összetört üveget tartotta, a tenyere véres volt.

- Oppa... - suttogta, alig állva a lábán. - Mianhae... (Sajnálom koreaiul <--- szerk.megj.) - persze tudtam, hogy mit jelent, mert annyira nem vagyok hülye.

Amint ezeket a szavakat kimondta, előreborult a karjaimba. Felkaptam, gyengéden befektettem az ágyba, bekötöztem a kezét, és összeszedtem az üvegszilánkokat. Később befeküdtem mellé.

Reggel 8-kor keltem. Momora pillantottam, aki hozzám bújt, de még mindig az igazak álmát aludta. Így még jobban magamhoz húztam, majd adtam a szájára egy puszit.

- Istenem, Te lány! - kezdtem magamban beszélni. - Szeretlek! Adtam még egy puszit, csak erre fel is kelt. - Jó reggelt!

- Mitől lenne jó? - kérdezte depisen, hátat fordítva nekem.

- Naaaa! Ne legyél már ilyen! Sajnálom! Nem akarom, hogy depis legyél, és megint elkezd vagdosni magad! - pusziltam a hajába.

- Ne legyél velem ilyen kedves, mert tudom, hogy belül elhordasz mindennek... 

- Nem igaz... Szeretlek! 

- Ch... Persze... - mondta. Sajnos már magamnak sem tudom bemesélni, hogy alkohol hatása alatt áll, szóval kész... Végem...

- Jól van Momo! - álltam fel, majd kimentem a konyhába. 

~Momo szemszöge~

Miután Jin kiment felálltam, és egy bőröndbe összepakoltam a cuccaimat. Tudtam, hogy nem ez a legjobb megoldás, de ha nem szeretném azt, hogy jobban fájjon Jinnek is, akkor ezt kell tennem. Elindultam a kijárat felé, de Jin elkapta a kezemet.

- Hova mész? - kezdte higgadtan.

- Nem tudom. Valahova! - ráztam le a szorítását.
- Ne legyél köcsög, mert azt nem szeretem! - emelte fel a hangját.
- Nem érdekel! - nem szeretek veszekedni Jinnel. Főleg ha tudom, hogy utána már nem fogunk találkozni. Megeshet, hogy ez miatt a hülyeség miatt fog majd megromlani a kapcsolatom a Kat-Tunnal és legfőképp Jinnel.
- Miért lettél hirtelen ekkora paraszt? Most nem néznél legalább egy icipicit magadba? Ha? 3 hónapot vártam! Rohadt 3 hónapot! És ezt kapom? - itt csönd lett. Nem tudtam mást tenni. B tervhez kellett folyamodnom. Ami miatt mindig is rühellni fogom magamat.
- Vége. - hunytam le a szememet, nyugodtan kimentem az ajtón, becsaptam magam után, és tudtam, hogy a Kat-Tun probléma megoldójához kell mennem. Aki nem más, mint Nakamaru. Igen, Kame is, csak, annyira nem az a lelkizős típus. Az ilyen fajta dolgokat, szinte mindig Maruval beszéltem meg. Mert Kame tudja, hogy Jin mit érez. És mindig ezzel segített, ha nem tudtam, hogy mit tegyek Jines ügyben, ha Jinnel volt problémám. Most viszont nem. Most csak szimplán probléma van. Tehát Maru háza felé vettem az irányt. Tudom, non-stop Kokinál vannak, de azért néha napján haza is mennek. kb 00:00-tól 11:00-ig otthon vannak. Hacsak nem egész éjjel...
Becsöngettem Maruhoz.
- Ki vagy? - nyitott álmosan ajtót, a köntösében (persze alatta volt pizsama.).
- Momo. - válaszoltam kisírt szemekkel. Maru végigmért, majd bevonszolt a házba.
- Na mesélj! - készített egy kávét magának, nekem pedig kakaót. Elhadartam neki, mindent egytől egyig. - És én miben segítsek?
- Csak hadd legyek nálad néhány napig! Csak a repülőgép indulásáig!
- Jó... - sóhajtott.
- Köszönöm szépen! - ittam bele a kakaómba. - De senkinek sem szólhatsz! Megígéred?
- Ja... - bólogatott.
- Köszi! - öleltem meg. - Ugye nem haragszol?
- Dehogyis! Te Baka!! - lökte meg óvatosan a fejemet a mutatóujjával.
*Pár nappal később, a koreai reptéren.*
Ismét itt vagyok. Jinnel azóta nem beszéltem, miután összevesztünk.
Egyből Rainhez vettem az irányt. Bekopogtam az irodájába, és amint hallottam, hogy ¸¸szabad!", benyitottam.
- Végre visszajöttél! - mosolygott.
- Aha... - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Van egy hírem számodra! - mondta, majd egy egyszerű ¸¸gyere!" kiáltással, Mir termett mellém. - Tehát. Azt szeretném, ha barát és barátnő lennétek mostantól!
- Mi a bajod? Ezt csak egy hülye vállalná el! - néztem rá furcsán.
- Én nem bánom! - egyezett bele Mir.
- Látod? Mondtam!
- Ennyi. Nem muszáj csóknál tovább haladni. - vázolta a szitut Rain. - Elég a csók, oké?
- Jó... - motyogtam, utána pedig Mirrel együtt kimentem az irodából.
- Nézd... Felejtsük el az eddigieket, rendben? - kezdte.
- Rendben... - bólogattam, már igazi mosollyal. - Kiss Mónika vagyok! De hívj csak Momonak!
- Oké. - ráztunk kezet. - Akkor mehet a színjáték?
- Mehet. - sóhajtottuk, megfogtuk egymás kezét, és kiléptünk az épületből. Nagyon sok fotós vett minket körbe, szóval 10000000000%, hogy holnap ketten fogunk a címlapokon virítani.

35.Rész

Reggel magamtól keltem fel. Jin helyett, egy cetlit találtam. Ez állt rajta:  
¸¸Szép jó reggelt Tündérkém! :) Remélem jól aludtál! Ne haragudj, de el kellett mennem egy Kat-Tun próbára. Majd jövök! Sietek! Szeretlek!! ♥♥"
Amint elolvastam, kikeltem az ágyból, és megnéztem a naptárat. Szeptember 30. Milyen hamar eltelt 3 hónap! És mi minden történt ez alatt az idő alatt... Jobban megismertem a News-t, befejeztük a Gokusen 2-t, 3-at és a The movie-t is, lett két közös számom az Arashival (One Love+Step and go), megírtam a Don't U Ever Stop-ot, amit a Kat-Tun fel is énekelt, a News-al is lett közös szám (Summer Time), és egy kevés a Kat-Tun-al is. Éppen tegnap beszéltem meg YamaPi-val, hogy ma találkozunk.
Kimentem a konyhába, ahol elszomorított a látvány. Megtelt a mosogató, ugyanis tegnap Jinnel egy kicsit sok edényt használtunk fel. Tehát neki álltam mosogatni. Eléggé fáraszt volt...
Pont mire végezte, Jin toppant be.
- Szia Szívem! - pillantott meg mosolyogva.
- Szia! - csókoltam meg.
- Te még mindig pizsamában vagy?
- Igen... Gyorsan elmosogattam... - mutattam a mosogatóra.
- De ügyes vagy! - karolta át a derekamat hátulról. - És reggeliztél már?
- Még nem...
- Elvigyelek enni?
- Nem kell... Összedobok gyorsan valamit. - mosolyodtam el.
- Akkor öltözz!
- De mondom, hogy nem kell!
- Tudom, hogy szeretnéd! - kacsintott.
- De neeeeeeeem! - indultam el a hűtő felé, kivettem 3 db tojást, és hamar összedobtam. - Én mondtam! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Nekem nem is csináltál? - puszilt a hajamba.
- Cinálak? - kérdeztem teli szájjal. Ezaz Momo! Csakúgy nőiesen!
- Csinálsz?
- Persze! - álltam fel, és csináltam neki is.
- Köszönöm szépen! - vette el a villáját. - Mmmmmm! Ez nagyon finom!
- Örülök, hogy ízlik! - ültem le a helyemre.
- Figyelj csak...
- Hm?
- Ma nem leszek itthon... Kameval elmegyek egy kicsit egy bárba. Nem haragszol? - kérdezte félve.
- Én sem leszek itthon... YamaPival találkozom egy plázában. Tehát nem.
- Jó. És mikor jössz haza?
- 7-kor. Te?
- 6 körül.
- Szuper. - mondtam. Mikor befejeztük az evést leültünk a kanapérra.
- Miért találkozol Pi-vel? - érdeklődött.
- Csak úgy... Féltékeny vagy?
- Kicsit... - válaszolta.
- De cuuukiiii! Nem kell féltékenynek lenned! Téged szeretlek és pont! - bújtam hozzá.
- Oké... - sóhajtott. - Ajánlom YamaPinak, hogy ne csavarja el a fejedet!
- Nem fogja. - kapcsoltam be a tévét, ahol a Hupikék Törpikék ment.
- Muszáj ezt néznünk?
- Igen. - meredtem a képernyőre. - Szerinted Törppojáca csaj, vagy csak szimplán homi?
- Hát... Csak egy csaj van, szóval homi...
- És tudod, hogy még mit nem értek?
- Nem. De úgyis elmondod.
- Jó, így már nem mondom el! Nem is szólok hozzád! Itt egy fal van! - pantomim művész módjára csináltam közénk egy falat.
- Naaa! Kicsim! Nagyon szeretném tudni, hogy mit nem értesz! - fogta meg a kezemet.
- Nem... Most már nem! - ¸¸sértődtem" meg.
- Légyszi! Legalább ezt a falat tüntesd el innen! - kérlelt.
- Jó. Kész! Már nincs itt.
- Oké! Köszi! - emelt meg és rakott át az ölébe. - Szóval mit nem értesz?
- Azt, hogy akkor most kié az a gyerek. A Törppicúr. - mondtam ari hangon, a mellkasára dőlve.
- Törpillát valamelyik törp srác... - nevetett.
- Ja! - nevettem fel. - Mikor találkozol Kameval?
- Öööö 3-kor... Te?
- Fél 3.
- Akkor induljunk! - paskolta meg a fenekemet.
- Megyünk metróval?
- Oké... - egyezett bele.
Gyorsan elvégeztem a ¸¸reggeli" teendőimet, és már el is indultunk kéz a kézben a metrómegállóhoz. 5 perc múlva meg is érkezett a járművünk.
- Nézd! Ott van két üres hely! - mutatott 2 székre Jin. Amire odaértünk, jött egy terhes nő, és a gyereke, szóval átadtuk nekik a helyünket. Így Jinnel az ajtóhoz álltunk. Én nekidőltem az ajtó mellett lévő üvegnek, Jin pedig a velem szembeni üvegnek dőlt. Pár megállóval később tele lett a metró. Végül Jinnel úgy álltunk, hogy én még mindig az üvegnek dőltem, csak Jin támaszkodott neki ugyanannak az üvegnek, amelyiknek dőltem a két kezével előttem.
- Jin! - öleltem meg, a mellkasára hajtva a fejemet.
- Igen? - ölelt vissza az egyik kezével, a másikkal még mindig támaszkodott.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! - csókolt meg, majd a csók után a várandós nőre nézett az üvegen keresztül. - Remélem hamarosan Te is így fogsz kinézni! Persze pici Jinnel a pocakodban!
- Remélem. - csókoltam meg.
- Szeretlek Momo! Mindennél jobban! - adott egy puszit.
- Én is szeretlek Jin!
- Én még jobban!
- A-a! Én sokkal jobban!
- Ha adsz egy puszit, kussba maradok!
- Ha több puszit adok, nem kell kussban maradnod! - tehát addig, amíg le nem szálltunk, minden 1 percben adtam neki egy puszit.

~Jin szemszöge~

Miután leszálltunk, elbúcsúztunk egymástól, és mentünk a saját dolgunkra. Kame már várt rám a bárban. 

- Szia! - köszöntött a pultnál ülve.

- Szevasz! - pacsiztam le vele.

- Vezetsz? - kérdezte.

- Nem.

- Akkor 2 sör lesz! - adta le a rendelést. - És Te mit kérsz? - poénkodott. - Nem ám! - legyintett. - Na, mesélj valamit! Régen beszéltünk kettesben...

- Ja... - bólogattam.

- Szóval, mi van veled és Momoval?

- Ma fog végre lejárni a 3 hónapos szünet!

- Végre újra megmutathatod, hogy igazi férfi vagy! - kacsintott. - Köszi! - vettük el a söreinket.

- Pontosan! És már nem kell magamnak csinálnom! - nevettünk fel.

- Baka! - ivott bele a sörébe. 

- Tehát már nagyon várom az estét! 

- Akkor hazamész előbb vagy...?

- Nem... Momo sincs otthon. YamaPival találkozik.

- Áh... Értem. 

Észre sem vettük, és hamar eltelt 3 óra. Elindultam haza a metróval, és addig gyorsan kitaláltam, hogy hogyan lephetném meg Momot.

~Momo szemszöge~

Miután leszálltunk, elbúcsúztunk egymástól és mentünk a saját dolgunkra. YamaPi már várt rám a plázában.

- Szia! - öleltük meg egymást.

- Mizújs? - érdeklődött. - Mi van veled és Jinnel?

- Semmi különös... És veled mizú?

- Semmi. 

Egész idő alatt hülyéskedtünk, beszélgettünk és nézelődtünk. Mire észbe kaptam, 7 óra lett. A metróval hazafelé, imádkoztam, hogy Jin ne részegen támolyogjon haza.

Amikor benyitottam a lakásba, Jin ült a kanapén tv-t nézve, egy szál boxerben (?!).

- Öööö... Szia... - lépkedtem óvatosan.

- Szia! - pattant fel, kapcsolta ki a tv-t és megcsókolt.

- Mennyit ittál? 

- 1 sört. Miért? - nézett mélyen a szemembe, így tudtam, hogy nem hazudik. - Meg 1 szál cigi...

- Kis iszákos bagósom! - adtam neki egy puszit.

- Hé! Az iszákos Te vagy! Na, és Te mennyit ittál?

- Semennyit! - húztam ki magam büszkén.

- Jó. - mosolyodott el. - Megyünk fürödni?

- Aha! - mondtam, és besiettem a fürdőbe. Pár perc múlva két kar a derekam körül ijesztett meg. 

- Nyugi Cica! Csak segítek vetkőzni! - vette le a pólómat. 15 perc múlva már meg is fürödtünk. Mindketten egy-egy törülközőt csavartunk magunkra. A laza kontyban lévő hajamat kiengedtem, előre, majd hátra dobtm, hogy normálisan álljon, kimentünk a fürdőből, és amint az ágyhoz közel értem, éreztem, hogy Jin belelökött az ágyba. Ahogy ránéztem, láttam, hogy a kezében tartotta a törülközőmet. Lenrántotta magáról is, a földre dobta mindkettőt, aztán rám mászott.

- Jin... - suttogtam rémülten.

- Na, Édesem! 3 hónapot vártam! Most már eljött az én időm! - mondta incselkedve, megcsókolt, majd a történelem megismételte önmagát. ♥♥

34.Rész

~Virág szemszöge~

Reggel mikor felkeltem, Momo még mindig a kanapén aludt. Úgyhogy arra gondoltam csinálok egy kis reggelit a családnak. Tojás mellett döntöttem. A felénél járhattam, mikor Momo is felébredt.

~Momo szemszöge~

- Áh, a fejeeeeem! - nyafogtam Virágnak. 

- Kellett neked annyit innod! - rótt le, majd hozott egy kis vizet és fájdalomcsillapítót. 

- Köszi. - vettem be a gyógyszert. 

Idő közben Bálinték is felkeltek, így leültünk reggelizni. Kajálás után búcsúzkodni kezdtünk.

- Hát... Sziasztok! Nekünk mennünk kell... - vette elő a személyinket és parókáját Virág.

- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! - kaptam fel magamra én is a parókámat.

- Hiányozni fogtok! - öleltek meg sorban. 

Elmentünk a reptérre, felszálltunk a repülőgépre, és indultunk is Japánba. 

Az úton csendben néztünk ki a fejünkből. 

Mikor megérkeztünk, elbúcsúztunk egymástól is és hazamentünk. Én gyalog mentem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Sajnos hamar hazaértem. Benyitottam, és láttam, hogy Jin a kanapén ül és tévét néz. 

- Szia! - köszöntem.

- Momo! Úgy örülök, hogy épségben hazaértél. - kikapcsolta a tévét, odaszaladt hozzám, és megpörgetett. 

- Hát... Ami azt illeti... - vettem egy mély levegőt, és elkezdtem neki hadarni, hogy mi történt. A felénél már-már sírva mondtam mindent, amikor próbált leállítani.

- Kicsim. - fogta meg gyengéden az arcomat, de én még mindig hadartam tovább. - Kicsim! Ebből egy szót sem értek! - itt abba hagytam. - Vegyél egy nagy levegőt, nyugodj meg, és kezd el újra csak lassabban! - mosolygott.

- A lényeg az... Hogy a baba... meghalt... - suttogtam.

- Mi?! - döbbent le. 

- Sajnálom Jin... - suttogtam ismét. Látszott rajta a brutál gondolkozás, hogy most mit kéne mondania, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy egy kicsit magára hagyom. Éppen indultam volna, de elkapta a kezemet. 

- Most jöhetnék azzal, hogy én megmondtam, de nem fogom ezt mondani. Tudod miért nem? - megráztam a fejemet. - Mert szeretlek. És tudom, hogy nem direkt történt ez. Még nagyon sok gyerekünk lehet, hatalmas házunk, és még sok más dolog. Nem akarom, hogy ez miatt rosszul érezd magad. Ha akarod akár most is lehet gyerekünk... - itt félbe szakítottam.

- 3 hónapot kell ezzel várni...

- Oh... Mindegy... A lényeg megvolt, igaz? 

- Igen. És köszönöm. - öleltem magamhoz.

- Bármit megteszek érted! Ha el is rontasz valamit, én akkor is szeretni foglak... Igen, lehet, hogy lecseszlek majd érte, de akkor is... Szeretlek... - nézett mélyen a szemembe. - Amúgy, sikerült Bálintot épségben hazavinni?

- Aha. - mosolyodtam el.
- Örülök neki. - csókolt meg. A csókunk után leült a kanapéra.
- Tényleg sajnálom Jin... - suttogtam.

- Ajj, Momo! - húzott az ölébe. - Nem haragszom. Csak bánt a dolog... De nem haragszom... - bújt hozzám.

- Köszönöm. - kezdtem simogatni a haját. El sem hinné az ember, hogy milyen puha egy olyan hajszerkezet is...

- Voltál már a fiúknál?

- Nem. Egyből hozzád jöttem...

- És most van kedved elmenni hozzájuk? - kérdezte, már a mellkasomra dőlve.

- Hát... Szerintem még pihenjünk egy icipicit... Jó? - feküdtem le az oldalamra. A fejem a kanapé egyik karfáján pihent, a lábam pedig a másik karfán. És még mindig Jin ölében ¸¸ültem" -feküdtem...xD-.
- Oké... - kacsintott. Kimászott alólam és követte a példámat, így velem szembe került. - Hiányoztál már...
- Nekem is! Nagyon! - kecmeregtem közelebb hozzá, Ő pedig átölelt. Lehunytam a szemem, és mást éreztem, mint mikor Olaszba voltam. Nagyon más érzés volt. De persze pozitív irányban. Talán a megnyugvás. Hogy már nincs mitől félnem, mert van, aki megvéd. És az az ember nem más, mint Akanishi Jin. Egy gyermekkori barátom, aki később a pasim lett. Hihetetlen, hogy kb. 8 évig tartottuk egymással a kapcsolatot. De még a Kat-Tun-nal is. Ha a kis 12/13 éves személyiségemnek azt mondták volna, hogy 20 éves korodra Jin a pasid lesz, 100%, hogy kiröhögöm.

Ezen gondolkoztam, mikor halk szuszogást hallottam. Kinyitottam a szemem, felnéztem, és láttam, hogy Jin elaludt. Olyan édes volt. Nem tudtam megállni, így nyomtam egy gyengéd puszit az ajkaira. Hiba volt. Ugyanis Jin megakart utána fordulni. Kicsit lehúzódtam a kanapé szélére, és megkapaszkodtam a karfába. Az a hely nem volt elég Jinnek. Ahogy fordult lelökött, és egy hatalmas puffanással érkeztem földre. A hangra Csórikám felriadt.

- Hogy kerülsz Te oda? - kérdezte kómásan.

- A Drága, Édes barátom lelökött... - néztem rá szomorúan.

- Hú, de szemét a barátod... - tettetett felháborodást. - Komolyra fordítva a szót: jól vagy? - segített fel.

- Persze... - poroltam le magam. - Bocsi, hogy felébresztettelek...
- Ne hülyéskedj! Én löktelek le!
- De ha nem adtam volna neked puszit, akkor nem történt volna ez meg...
- Most már értem...
- Mit? - értetlenkedtem.
- Azt álmodtam, hogy megpusziltál...
- Jaa... - nevettem fel.
- Na, megyünk a fiúkhoz?
- Menjünk... - egyeztem bele.
Elsétáltunk Koki házához és becsengettünk. Természetesen, mint mindig, az ablakon nézett ki.
- Sziasztok! Mindjárt nyitom az ajtót! - kiabált le, és már el is tűnt.
- Kinyitja az ajtót? - néztem kerek szemmel Jinre.
- Ezek szerint... - vonta meg a vállát hitetlenkedve.
Pár perc múlva, kinyílt az ajtó, mi pedig beléptünk.
- Momo!!! - ugrott a nyakamba Ueda Drága.
- Szia! - öleltem vissza.
- Momo! - jöttek a többiek is. Mikor elengedtek, új arcokat fedeztem fel.
- Momo, Ők a News tagjai. Kato, Massu, Tego, Kei, YamaPi és gondolom Ryot már ismered... - sorolta Maru.
- Aha... Sziasztok! - hajoltam meg előttük. Ennek a meghajlásnak az volt a következménye, hogy A mögöttem álló 6 fiú, a fenekemet bámulták. Ezt onnan tudom, hogy pont szemben volt egy tükör... - Bocsi, de az elején elakadtam... Melyikőtök kicsoda?
- Én vagyok Kato. - integetett egy fekete hajú srác. - Ő Kei, Massu, Tego és YamaPi. Ryo, téged direkt kihagytalak.

- Kösz szépen! - ¸¸sértődött" meg Ryo.
Később Kei, Massu, Tego, Ryo és Kato, meg persze a Kat-Tun, elmentek Playstation-önzni, mi meg YamaPival kettesben maradtunk a konyhában. 
- Tehát YamaPi? - kérdeztem hirtelen a egy széken ülve. Velem szemben ült YamaPi.
- Aha. Igazából Yamashita Tomohisa. - felelte mosolyogva.
- Akkor miért YamaPi? - értetlenkedtem.
- Hát... Ez hosszú történet. - hátranéztem, és láttam, hogy a többiek teljesen elmerültek a játékba.
- Szerintem van időnk... - kacsintottam.
- A lényeg annyi, hogy egyszer egy pink ruhadarabban voltam, és a Stylistunk úgy szólt utánam, hogy YamaPink. És így megmaradtam mindenkinek YamaPinak.
- Értem... 
- De szólíts nyugodtan ¸¸Pi"-nek. - mosolyodott el. - És Te Momo?
- Kiss Mónika. - mosolyogtam én is. - Szólíts nyugodtan Momonak... - nevettünk fel.
- Örülök, hogy megismerhettelek Kiss Mónika! - nyújtotta a kezét.
- Én is örülök a szerencsének Yamashita Tomohisa, alias Pi-chan! - nyújtottam én is a kezemet, amit Ő meg is csókolt.
És elvoltunk egész este azzal a Bakaval (Baka=idióta <------- szerk.megj.), addig, amíg dörögni nem kezdett az ég.
- Jesszusom! - rezzentem össze.
- Jól vagy?
- Aha...
- Gyere, menjünk ki a fiúkhoz. - vonszolt ki a nappaliba.
- Mi a baj? - néztek ránk ijedten. Én is megijednék, ha látnék egy megszeppent srácot, és egy bepánikolt csajt...
- Fél... - mutatott rám Pi.
- Baka! - vertem oldalba a könyökömmel.
- Bocsi! - suttogta.
- Gyere, Picim. - húzott az ölébe Jin. Abban a pillanatban, amikor leültem, elment az áram. Amitől még jobban megijedtem. Alapból félek a sötétben, szóval...
- Pi-chan... Most már kijelentheted, hogy félek... - mondtam reszkető hanggal.
- Ne félj. Itt vagyok és megvédelek. - suttogta Jin.
- Biztos? - kérdeztem.
- Biztos! - puszilta meg a homlokomat.
- Bú! - érintette meg valaki a hátamat hirtelen, amitől felsikítottam. Mindenki jóízűen nevetett míg én levegőért kapkodtam.
- Ki volt ez a köcsög? - érdeklődtem, már tényleg halál félelemmel.
- Koki! - felelte mindenki.
- Koki... Most félj tőlem... - mondtam fenyegetően. Elővettem a telefonomat, és megkerestem Kokit. Amint megtaláltam, a sötétben a háta mögé lopóztam, majd ráugrottam a hátára, és elkezdtem harapdálni.
- Neee! Kegyelmezz!! - kiabált.
- Jól van... - szálltam le róla.
- Köszi... - lihegett. Ekkor tökön rúgtam. - Miért?! - rogyott össze.
- Tudod Te miért! - válaszoltam, majd visszaültem Jin ölébe.
- Ennyire vigyázol rá? - kérdezte Junno viccesen.
- Nem tőletek kell megvédenem, hanem más dolgoktól! - kérte ki magának Jin. És ebben tényleg igaza volt.
- Oh... El is felejtettem... - csapott valamiére Koki. - Ne haragudj!!
- Ugyan miért? - érdeklődtem.
- Hát... A babának nem tesz ez jót. - ettől a választól az arcomra fagyott a mosoly. Jin mellkasára dőltem, és éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Jin elkezdte simogatni a fejemet, ami miatt már nem bírtam tovább. Egy könnycsepp legördült az arcomon, egyenesen Jin pólójára. És azt az egy könnycseppet követték a barátai.
- Haver, ne most... - mondta Jin, Kokinak.
- Miért? Mi történt? - rémült meg.
- Nem lesz baba... 
- MI?! - döbbentek le.
- De hát... Miért? - kérdezte Koki.
- A sok izgalomtól... - szipogtam.
- Sajnálom...
- Honnan tudhattad volna? - mosolyodtam el. Ez a mosoly nem tartott sokáig, mert ismét jöttek azok a fránya könnycseppek.
- Ne sírj! Nyugi... - suttogta megint Jin.
- Ki.@**ott nyugodt vagyok! - nevettem fel, utána újra elkezdtem zokogni.
- Akkor csak ne sírj! - törölte le az arcomat. 
Mikor abbahagytam a sírást, nagyon rosszul éreztem magamat.
- Bocsánat, hogy amikor eljöttem, akkor is bőgtem, meg most is... - kértem bocsánatot.
- Momo! Ne hülyéskedj már! - simította meg a vállamat Kame. - Szerintem én is sírnék, ha a tesómat elrabolnák, vagy ha esetleg még sem lenne gyerekem!
- Hát Kame... Te akkor sírnál, ha kiderülne, hogy gyereked lett! - mondta Ryo.
- Jó, ez igaz, de a lényeget értetted, igaz? - kérdezte. Amúgy igen. Kame amolyan tipikus szívtörő. Vagy nem is! 1 éjszakás kalandokat keres! Igen. Ez a legmegfelelőbb szó! Amúgy meg imádni való egy srác.
- Persze. És köszönöm. - néztem rá hálásan. A sötétben alig találtam meg.
- Na, menjünk Csajszi! - paskolta meg a fenekemet Jin. Felálltam, Ő is felállt, elköszöntünk mindenkitől, és hazamentünk.
Otthon gyorsan letusoltunk Jinnel és lefeküdtünk az ágyba.
- Jó éjszakát! - ölelt át hátulról.
- Jó éjt! - megfordultam, adtam neki egy csókot, visszafordultam és elaludtam.

33.Rész

Egy kórházi ágyon feküdtem, mellettem pedig Virág ült.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Oh! Momo! Hála istennek! - borult rám.
- Mi történt? - ismételtem, mert nem emlékeztem semmire.
- Tényleg nem tudod?
- Nem... - ráztam meg a fejem, és elmesélte, hogy mi történt. És akkor beugrott. Minden. Még az apró részletek is, amit Virág kihagyott.
Ugye elindultunk Szicília legnagyobb maffiaüzeméhez. A bejárat előtt két benga állat állt.
- Virág. Bármi történne velem, ne szólj senkinek se, csak vigyél be ide egy kórházba és kész. Oké? Megígéred? - mondtam Virágnak.
- Megígérem... - egyezett bele.
Virággal egy követ dobtunk pár méterrel, az őrök elé. A kőre egy ¸¸Szióka!" feliratot véstünk. Amikor az őrök odamentek a kőhöz, mi a hátuk mögé lopóztunk.
- Ez mi? - kérdezte az egyik.
- Nem tudom... - válaszolta a másik, majd mikor hátrafordultak, Virággal egyszerre mondtuk, hogy ¸¸Szióka!" és bevertünk nekik egyet. Elvettük a fegyverüket, és bementünk. Aki az utunkba állt lelőttük, vagy esetleg megvertük.1 napba telt, mire szinte az egész üzemet felforgattuk, de Bálintot sehol sem találtuk. Úgy gondoltuk, hogy akkor egy másik helyen lesz, de eszünkbe jutott, hogy még nem végeztünk. A maffia vezérrel még nem találkoztunk. Elindultunk megkeresni, azt a helyet, amit még nem néztünk. Ekkor beugrott. A zárt ajtó, amit még először találtunk Virággal. Odamentünk, és berúgtuk az ajtaját. Bálint kezét összekötözték egy kötéllel, és a kötélen egy másik is össze volt kötve, ami egy csőhöz volt rögzítve. Szóval gyakorlatilag Bálint lógott a levegőben. A helységben őrök is voltak, szóval egyből megtámadtak minket. Gyorsan elbántunk velük. Bálintot is kiszabadítottuk nagy nehezen és kifelé igyekeztünk, amikor több ember felénk kezdett közeledni. A legtöbbnek vascső volt a kezében, a maradéknak pedig pisztoly. Nem vot mit tenni, elfutottunk. Hamar szerváltunk egy taxit, ami elvitt minket Bálint házába. A házba bekopogtunk és Szofi nyitott ajtót.
- Bálint! - ugrott a nyakába, és kezdte el csókolgatni.
- Szofi, de örülök neked! - vette fel az ölébe Szofit. - Gyertek be! - mosolygott ránk.
- Oksi. - mentünk utánuk, és leültünk a kanapéjukra.
- Köszönöm, hogy megmentettetek. De... Kik vagytok? - nézett ránk furcsán. Igen, még mindig rajtunk volt a paróka.
- Hát Bálint... Nem ismered meg a testvéreidet? - vettem le a parókámat, aztán Virágét is.
- Momo! Virág! - esett le neki, utána megölelt minket. - Jó titeket újra látni!
- Hiányoztál te idióta! - öleltem szorosabban.
- Gondolom fáradtak lehettek. Aludjatok itt! Van helyünk! - mosolygott Szofi.
- Rendben, köszi. - biccentett Virág.
Szofi leterített egy lepedőt a földre, és 2 párnát is rakott hozzá nekünk, a szobájukba, mert ragaszkodott ahhoz, hogy egy szobába legyünk, mind a négyen.
- Nyuszi! Bemehetnél a kicsikhez! - szólt Szofi Bálintnak.
- Hajnali 1-kor?! - döbbent meg.
- Ja... Semmi... - nézett rá az órára. - Ki hol fog aludni?
- Öööö... Akkor aludjatok Ti az ágyon, mi meg Momoval a földön! - mondta Virág.
- Oké! - feküdtünk le.
- Virág, mi akarsz lenni, kis kifli vagy nagy kifli? - kérdeztem Virágtól.
- Mi?
- Kis kifli, vagy nagy kifli akarsz lenni?
- Mi bajod van? Egyik sem!! - lepődött meg. Bálint és Szofi szakadtak a röhögéstől.
- Tudod... A jobb kezemre bújós vagyok! - jelentettem be egy kis hatásszünet után.
- Akkor feküdj hasra!
- De akkor a bal kezemre leszek bújós!
- Bálint! Nem akarsz közénk feküdni? - kérdezte riadtan Virág Bálinttól.
- Jó... De én is bújós vagyok a jobb kezemre... - hangzott a válasz.
- Anyátok! - nevetett fel Virág.
- Na, elég legyen, mert Virágot közénk fektetem! - állított le minket Szofi poénkodva.
- Ne! - fogta a fejét Virág. Ezek után, már mind elaludtunk. Reggel 10-kor keltünk fel. Szofi a konyhában csinálta a reggelit, Bálint pedig a gyerekekkel játszott.
- Kész a kaja! - mondta hangosan Szofi. Mi Virággal leültünk az étkezőasztalhoz. Miután megreggeliztünk elkezdett brutálisan fájni a hasam. Magzatpózba lefeküdtem a kanapéra.
- Jól vagy? - érdeklődött Bálint.
- Nem! Nagyon fáj a hasam. - nyöszörögtem.
- Az nem jó... Gyere adok gyógyszert! - állított fel. Amint felegyenesedtem elájultam.
Így röviden és tömören ennyi történt.
- És miért ájultam el? - kérdeztem Virágtól.
- Nem tudom... - vonta meg a vállát. Ekkor belépett a szobába egy orvos.
- Oh! Magához tért? Ez nagy megkönnyebbülés. - bólogatott a doki.
- Miért ájultam el? - kérdeztem az orvostól is.
- Hát kisasszony... - itt félbe szakítottam, mert eszembe jutott egy fontosabb kérdés.
- A kisbaba hogy van?
- Ezt akartam volna elmondani... - sütötte le a szemét.
- Ugye nem? - ijedtem meg.
- Sajnálom... - biccentett. Gyorsan megvizsgált, utána pedig kiment.
- Mi az? - érdeklődött Virág. - Mi van a babával?
- Emlékszel, mondtam, hogy fáj a hasam.
- Igen?
- Utána pedig elájultam.
- Igen?
- Minden bizonnyal a sok izgalom miatt... - nyeltem nagyot. - elvetéltem... - kezdtem sírni.
- Megmondtam, hogy fel kellett volna szállnod arra a gépre! - kezdett kiabálni velem. - Ha rám hallgattál volna! De nem... Te és a makacsságod!
- Virág! Álljál már le, én sem tudhattam pontosan, hogy ez fog történni! Azt hittem, hogy meghalok vagy valami! De erre nem is gondoltam! - védtem magamat.
- Jól van... Sajnálom... - látta be.
- Zavarok? - lépett be ismét a doki.
- Nem... Jöjjön csak... - töröltem le a könnyeimet.
- Holnap már haza is mehet! - jelentette be a ¸¸jó" hírt.
- Rendben köszönöm... - biccentettem. Ha már holnap haza mehetek, akkor hamarabb szembe kell majd néznem Jinnel. Annyi mindent elszúrtam már, hogy nem hiszem, hogy ezt megtudná bocsájtani...
- Holnapután indulunk! - veregette meg a vállamat Virág.
- Remek...

~Másnap, már Bálintéknál.~

- Jobban vagy Momo? - érdeklődtek. 

- Aha... Fogjuk rá... - vallottam be. - Nem haragszotok meg, ha egy kicsikét elmegyek sétálni? 

- Dehogy! Menj csak! - mosolygott Szofi. Én meg fogtam magam és kimentem. Elsétáltam egy boltig, ahol vettem két üveg Jack Daniel's-t, utána pedig Salsohoz mentem. Leültem a fűbe, majd kinyitottam az egyik Jack Daniel's-emet. Egy kis idő múlva elkezdtem zokogni. Nem tudtam, hogy a hír miatt, vagy a pia miatt. De szerintem a hír miatt. 

~Virág szemszöge~

Már este 8 óra van, és Momo még sehol. Virág! Gondolkozz! Mit mondott Momo régen, hova akart mindig is menni? A Salsohoz! Hát persze! 

Elindultam a folyóhoz. Momot ott találtam a fűben ülve, kezében egy Jack Daniel's-el.

- Momo! - kezdtem. - Sokat ittál?

- Mit érdekel az téged? - állt fel. A hangja alapján igen, sokat ivott. Mikor megfordult észrevettem, hogy kettő üres wiskeys üveg van nála.

- Jaj ne... - suttogtam. 

- Mi van? Mit bámulsz? Összetörtem-e? Igen! De ezért ne ítélj el! - törölgette a szemét. - Jin nem fog megbocsájtani! Érzem... - feküdt le a földre és ott el is aludt. Megragadtam az alkalmat, felkaptam az ölembe, és Bálintékig meg sem álltam. Leraktam a kanapéra, betakartam, és elmentem én is aludni.