24.Rész

-Sziaa!-köszönt izgatottan.
-Helló!-töröltem meg a szemem.
-Te vagy az a világhírű csajszi, aki egyszer azt mondta egy talk showban, hogy szereti a zenéinket?-nézett áhítattal. Igen... Nem vagyok Directioner vagy mi, de azért szerintem jó hangjuk van.
-Igen... Én lennék az.-erőltettem egy mosolyt.
-Meghallgattam sok számodat!-mesélte.-Úgy bírom az énekhangodat! Énekelj légyszííííí!
-Itt?
-Igen!
-Hát... Legyen... De mit?-kérdeztem.-Várj... Egyáltalán hogy kerülsz ide? Angliában laktok, nem?
-Igen... Csak tudod... Turné!
-Jaaaaa.-esett le.
-Na! Énekeld el aaaaaaa....-gondolkozott.-a What makes you beautifult!
-Okéé.-vettem egy nagy levegőt és elénekeltem. Nagyon hamis volt, mert közben kicsit sírtam is.
-Mi a baj?-ült le mellém, amikor elkezdtem zokogni.
-Semmi.-mondtam hüppögve.
-A semmi miatt nem szoktak sírni az emberek...
-Hm...-néztem magam elé.-Én megoldom.
-Naaaaaa! Mondd el légy szíves!-mondta édesen.
-Nem!-tiltakoztam.-Amúgy merre vannak a többiek?-váltottam gyorsan témát.
-Téged keresnek!-mosolygott.
-Értem... És hol?
-A szállodában!
-Basszus!-álltam fel.
-Mi az?-utánozott.
-Hogyha beállítanak Jinhez!-nyeltem egy nagyot.-Soha az életben nem magyarázom ki!
-Ki az a Jin?-kérdezte megszeppenve.
-Mivel mentek és mikor?
-Kocsival, nem rég.-nézett az órájára.-Na, ki az a Jin?
-Akkor még odaérek!-kezdtem el futni.
-De ki a tököm az a Jin?-rohant utánam.
-A barátom... Azt hiszem...-lihegtem.
-Azt hiszed?-értetlenkedett.
-Igen... "Összevesztünk"!-mutogattam az idézőjeleket futás közben.
-Miért?
-Ez hosszú!-gyorsítottam.
Csak az járt a fejemben, hogy mihamarabb odaérjek.Végül is egész gyorsan odaértünk. Amikor beértünk, megnyomtam a lift hívó gombját.
-Áh! Ez túl lassú!-szaladtam a lépcsőhöz.-Láttad kint a kocsitokat?-kérdeztem Zayntől.
-Igen...-kapkodott levegő után.
-Akkor belehúzunk!
-Ennél jobban?
-Igen!
Mikor felértünk, megláttam a One Direction többi tagját, miközben mennek az ajtónk felé.
-Neeeeeee!-ugortam rájuk, majd mindnyájan elterültek. Jin (gondolom meghallotta a kiabálásom) kinyitotta az ajtót. Egy trikóban és egy alsónadrágban volt.
-Mi a...-lepődött meg.-Momo... Mit keresel 4 srácon?!-tette fel a hülye kérdést japánul.
-Öhmm...-álltam fel és felsegítettem a srácokat is.-Tudod...-vágtam tök komoly fejet.-A hátad mögött 5 másik fiúval kavarok... Szerinted?-tártam szét a karom.
-Akkor, mi okból kifolyólag ugrottál rájuk?-támasztotta az ajtófélfát.
-Azt hitték, hogy ott vagyok...-mutattam be a szobába.
-Áh... Értem... Vagyis... Nem értem! Miért kerestek téged?
-Mert... Azért mert...-dadogtam, de egy értelmes mondat nem jött volna ki a számból.
-Aha... Szóval, az baj, ha más lányokkal vagyok, de azt nézzem el, ha te vagy más fiúkkal?
-Azt nem úgy értettem...
-Akkor hogy?-kérdezte.
-Úgy, hogy a más lányok alatt, szerető más lányokat értettem.-magyaráztam.
-Na, most már értem...
-Végre!-mondtam, majd a One Directionra néztem.-Oh... Bocsi...-hajoltam meg (angolul beszéltem).
-Semmi baj...-legyintett Harry mosolyogva, én meg visszamosolyogtam.
-Ugye most nem kezdetek el nyáladzani?-dramatizálta túl.
-Bakker, mi bajod van?-néztem rá csalódottan.
-Semmi... Csak az, hogy a barátnőm 5, plusz még nem tudom mennyi fiúval szokott beszélgetni...
-Értem már... Féltékeny vagy!
-Miért? Te reggel nem voltál az?
-De... Csak Te kevesebbet vagy lányokkal, szóval...
-Szóval azt akarod mondani, hogy ne is nézzek rá más lányokra?
-NEM! Azt akarom mondani, hogy sohasem tudhatom, hogy mikor nézel rá más lányra is ÚGY! 
-Öööö.. Elrabolhatjuk egy kicsit?-kérdezte Liam Jintől.
-Felőlem! Csináljatok vele amit akartok!-csapta be maga után az ajtót. Na itt elgurult a gyógyszerem. A reggeli "bedurciztamésnemnézekrád" modorát elviseltem... A mostani "féltékenyvagyok,deteisazvoltál" hülyeségét is elviseltem... De "Csináljatok vele amit akartok!"?!
-Megbocsátotok nekem egy percre?-szorítottam ökölbe a kezemet.-Vagy tudjátok mit? Inkább találkozzunk holnap... Az megfelel?
-Aha! Mikor?-érdeklődött barátságosan Nail.
-8 óra?-ajánlotta fel Louis.
-Nekem megfelel!-mondtam.
-Rendben. Central Parkban ugyanott?-kérdezte Zayn.
-Oké... Sziasztok!
-Szia!-búcsúzkodtak és elmentek.
Jin után mentem, aki a szobában járkált fel-alá.
-Mi az? Otthagytad a hercegeket?-kérdezte arrogánsan.
-Bazd meg Jin, nem tehetek róla, hogy szeretlek! Tényleg nem az én hibám!-káromkodtam.
-Ha szeretsz, akkor miért nem bízol meg bennem?-vágta a fejemhez.
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízom benned,-kezdtem higgadtabban.-hanem azért, mert tudom, hogy sokkal jobbat is érdemelnél nálam!
-Ez nem igaz! Te is tudod, hogy még téged sem érdemellek meg!
-Akkor most ezért akarsz most eltolni magadtól?
-MI?! Nem! Örülök, ha a közelemben vagy!
-Aha... Ehhez képest olyanokat vágsz a fejemhez, hogy nem bízom benned!
-Igen!-szerintem ezt ő sem gondolta át, mert utána nagyon elkezdett gondolkozni. De annyira nem érdekelt.
-Akkor menj oda ahova gondolom!-fogtam meg a bőröndömet, aztán kimentem az ajtón, amit be is csaptam magam után.
Kerestem egy másik szállást estére, mert úgy gondoltam, hogy érdekes lenne visszamenni... Végül találtam egy olcsó Motelt. A Motel kívül fehér és lelakott volt. Azért célnak megfelelt. A szobám egy ágyas, fürdőszobás, konyhás izé (jobb szót nem tudok rá mondani) volt. A konyhában összevissza bútorok voltak és kész. A hálószobában egy ágy, egy gardrób és egy tükör volt. A fürdőszoba pedig és zuhanykabinból, egy wc-ből és egy csapból állt. Szép kis hely... Leraktam a bőröndömet a padlóra és leültem az ágyra. Sajnos egyből fel is álltam, mert valami beleállt a fenekembe. Elhúztam a takarót, és ott volt egy kés. Hmm... Megnéztem a pengéjét. Elég éles... Hirtelen rá néztem a csuklómra. A könnyeim csak úgy potyogtak.
-Minek élni, ha nincs velem Ő?-kérdeztem magamtól. Egyik dolog követte a másikat. Először ragadtam egy papírt és egy ceruzát. Leírtam, hogy nagyon szerettem Jint, az MBLAQ-et, a Kat-Tun-t és a többieket, meg ne szomorkodjanak, hiszen egy kis idő múlva mindent elfelejtenek. Mikor befejeztem a kést gyorsan végighasítottam az ereimen. A fájdalomtól, és a nagy mennyiségű vérveszteség miatt elszédültem, végül a padlóra zuhantam... Tudtam, hogy az utolsó levegőt vételeket veszem... Hogy hamarosan... Meghalok...