23.Rész

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, Jin mellkasán feküdtem. Felnéztem, és igen... Még mindig aludt.
-De ééééééédeeeeeeeeees~!-gondoltam magamban. Jó... Már eléggé sokszor láttam azt, ahogy alszik, de akkor is... Cuki.
-Ne bámulj!-szólalt meg, csukott szemmel.
-Honnan veszed, hogy nézlek?-kérdeztem.
-Maradjunk annyiban, hogy tudom.
-Tudod mit? Ez mindössze csak egy áááálom!-használtam ki a helyzetet.
-Aha... Persze... Mért is ne?-nyitotta ki végül a szemét.
-A...-mondtam volna egy csúnya szót.-A francba!-jutott eszembe a még elfogadható káromkodás.
-Mit akartál volna mondani?
-Semmit...-néztem zavartan az ablakra.
-Szívtad! Ha hazudsz, nem nézel a szemembe!
-A kurv@ életbe!-csúszott ki a számon. Igen... Ez lett volna az előző szó is.
-Hogy mondtad?-kerekedett el a szeme.
-Lehet, hogy nem szoktam káromkodni, de attól függetlenül még tudok!
-Oké, oké.-ölelt magához.-Miért nem alszol még?
-Mert már...-néztem meg gyorsan Jin válla fölött az órát.-11 óra van?-döbbentem meg.
-Mennyi?-nézett fel.-Áh... Mindegy.-feküdt vissza
-De laza vagy!
-Ja.-rakta a homlokát a homlokomra.-Te...
-Ha?
-Kutyának meg tessék, mi?-nevette el magát.
-Akkor tessék?-variáltam.
-Ha elmondanám, hogy tegnap hol voltam mit szólnál hozzá?
-Fogalmam sincs. Még nem tudom, hogy hol voltál...
-Akkor nem is akarod tudni.-dőlt hanyatt az ágyba.
-Oké... Amíg nem egy másik lánynál voltál, addig örülök.-pusziltam volna meg, de ő finoman eltolt magától.-Másik lánynál voltál, igaz?-komolyodtam el.
-Nem...-mondta nem nagyon meggyőzően.
-Akkor?-ültem fel.
-Hagyjuk!-fordult el.
-Hmmm... Rendben...-álltam fel, és kezdtem öltözködni.
-Mit csinálsz?-kérdezte az ablakot nézve.
-Kinyitom a titkok kamráját! Szerinted?-tártam szét a karom, bár még mindig nem nézett rám, szóval továbbra is kerestem magamnak egy pólót. Jin ingét ledobtam az ágyba. Gyorsan felöltöztem, megfésültem a hajam, fogat mostam és indultam is.
-Hova mész?-nézte az ablakot.
-Amennyiben nekem mondod, az a válaszom, hogy el, viszont ha az ablaknak mondod, nem érsz el sikert.-mentem ki az ajtón (becsaptam magam mögött) és éreztem, hogy könnyezni kezd a szemem.
A szállodából kilépve láttam, hogy esik az eső. Úgy döntöttem, hogy fogok egy taxit és elmegyek a Central Parkba. Vagy 5 percen keresztül integettem a taxisoknak, de egyik sem vett fel. Amelyik megállt, ahhoz gyorsan beugrottam.
-Szép jó reggelt!-mosolygott a sofőr, aki körülbelül 27 éves lehetett.
-Attól függ kinek mi a szép...-töröltem meg a szemem.
-Hova vigyem?-kérdezte.
-A Central Parkba kérem!-szipogtam.
-Mi a baj asszonyom?-indult el, de a visszapillantó tükörben nézett engem.
-Nem történt semmi...-füllentettem.
-Azért ennyire jól ismerem az embereket!-nyújtott hátra egy zsepit.-Képzeld, pszichológusnak készültem! Amúgy nem baj, ha tegezlek?
-Nem probléma!-fogadtam el a pzst.
-Na... Mi a baj?
-Csak...-vettem egy mély levegőt, és elmeséltem, mi is történt.
-Értem... Hát... Ugye jobb, hogy kiönthetted a lelked?-bólogatott megértően.
-Igen! Köszönöm!-szálltam ki a kocsiból, ugyanis időközben megérkeztünk. Kifizettem a pénzt, elköszöntem és mentem az utamra.
Tényleg nagyon szép a Park! Sajnos hamar végigmentem a nézelődéssel, szóval leültem egy padra, a térdemre támasztottam a könyökömet, és a tenyerembe temettem az arcomat. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telt el, de egyszer csak nem éreztem az esőcseppeket a fejemen, mégis hallottam, hogy esik. Felnéztem és elállt a lélegzetem... Zayn Malik állt előttem.