27.Rész

Huh... A fejem... Szétrobban. Amúgy meg... Mi ez a "tea illat"? És merre vagyok? Hülye Momo! Ha kinyitnád a szemed, talán látnád!
Oh... Köszi én a jó tanácsot! :D
Szóval... Kinyitottam a szemem. És Jinnel találtam szembe magam, aki egy tálcán hozott 1 bögre forró teát, lázmérőt és gyógyszereket.
- Jó reggelt, Szerencsétlen! - "köszöntött".
- Jó reggelt! - könyököltem az ágyra.
- Hoztam teát, Te Szerencsétlen!
- Köszönöm!
- Szívesen Szerencsétlen! - hangsúlyozta ki jobban a "Szerencsétlen" szót.
- Megkérdezhetem, hogy miért hívsz így? - kérdeztem felháborodottan, mire elmosolyodott és megpuszilta a homlokom.
- Nem elég, hogy azért kórházba keveredtél, mert hülyeséget csináltál, de a felébredésed napján megfáztál, és 40 fokos lázad lett, aminek következményében elájultál! - vázolta a helyzetet.
- Mi van? Megfáztam? - riadtam meg, mert nem emlékszem semmire.
- Ja! De most meg kell mérnem a lázad! - kezelte lazán a megdöbbentségemet.
- Ne mááááár! 20 éves vagyok!
- Igen... 20 éves vagy... és a barátnőm! - mondta egyszerűen, mégis aranyosan. - Na! Nyisd ki a szád!
- Ááááááááá! - nyitottam ki a számat, ő pedig berakta a lázmérőt.
Mikor kivette megszólalt:
- 36,9 hm... Ez nem olyan rossz. - nézte, majd rám nézett. - Ügyes voltál! - adott egy puszit az arcomra.
- Botrányos íze van ennek a...
- Tudom! - szakított félbe, még mielőtt csúnyát mondtam volna. - Oh! Hoztam teát! - mosolygott és megkínált. Igaz, hogy már másodszorra jelentette be, de legalább most már oda is adta. :D
- Köszi. - vettem el majd beleittam.
- Nincs mit. - feküdt mellém az ágyba, de egész végig engem bámult. - Ízlik?
- Aha! - bólogattam.
Hirtelen fáradtságot és émelygést éreztem. Nem tudom miért, de tényleg... Lehet azért mert "beteg" vagyok... Mindegy... Állítólag egy kis keksz segít! Sőt... Most, hogy így említem, jól is esne!
Felálltam, de Jin éppen hogy elkapta a kezem.
- Hova mész?
- Megnézem van-e keksz az egyik szekrénybe! - magyaráztam.
- Minek neked keksz?
- Enni... - feleltem, ő pedig felnevetett.
- Na neee!
- Deeee!
- Feküdj vissza! Majd én hozok neked!
- Nem kell!
- De! - rántott vissza az ágyba, vele szembe. Sajnos pont a sebes kezemet kapta el, és rántotta meg, szóval felszisszentem. - Mi az?
- A kezem! - motyogtam. Először furán nézett, utána felkapta a a karom és megvizsgálta. Ekkor leesett neki.
- Uh... Bocsi... Ne haragudj. - hebegte.
- Nem haragszom, de fáj!
- Sajnálom! - csókolt meg. Áhá! A jól bevált, "elterelemafigyelmedetafájdalomról" hadművelet. - Még mindig fáj?
- Öööö... Aha... - használtam ki a helyzetet. Már nem fájt annyira, de azért még jól jönne egy kis figyelemelterelés. ;) Újra megcsókolt.
- Még mindig?
- Igen! - vágtam rá. Természetesen már nem fájt. Mindegy. Ravaszul elmosolyodott és megcsókolt. Ez a csók már kissé hosszabbra és... khm... Szenvedélyesebbé sikerült...
- Most már biztos nem fájhat, szóval hozok neked kekszet. - ment be a konyhába. 10 perc múlva ki is jött. - Nincs!
- Óóóóóóóó... - keseredtem el. - Elmegyünk egy boltba? - jutott eszembe egy b) terv.
- Menjünk. - rántotta meg a vállát.
- De jóó! Köszii! - kimásztam az ágyból és a nyakába ugrottam.
- Na! Készülődj! - eresztett el. - Amúgy biztos, hogy most akarsz menni?
- Mert?
- Mert dél van...
- És?
- Csak kérdeztem.
- Aha... Oké...
- Amúgy... Neked nem kéne jönnöd!
- Ne máááár! Hadd menjek légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - húztam el az -á és az -i hangokat.
- De te beteg vagy!
- Ja... Elmebeteg... - nevettem fel.
- Komolyra fordítva a szót... Tényleg nem kéne jönnöd.
- Jiiiiiin... Már jól vagyok! - mosolyodtam el.
- Biztos???
- Biztos! Na megyünk?
- Rendben... - sóhajtott.
- Kösziiiii! - csókoltam meg.
- Menjünk... Csak... Öltözz fel... - mosolygott.
- Egy perc! - mentem be a fürdőbe a bőröndömmel együtt. Elvégeztem a reggeli teendőimet és végül kimentem egy angliai zászlós pólóban, arra farmerdzseki, vajszínű nadrágban és piros topánkában. - Na? Hogy nézek ki?
- Mesésen! - jött közelebb Jin, átkarolta a derekamat én pedig a nyakát, majd megcsókolt. - Most már menjünk!
- Oké... - engedtem el és kimentünk az ajtón. Becsukta maga után, összefonta az ujjait az enyémekkel és elindultunk.
Útközben elvoltunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk, stb..
- Ez a bolt jó lesz? - kérdezte egy Super Market-re mutatva.
- Aha! - mondtam, majd bementünk. Megtaláltuk a kekszet, megvettük és amint kimentünk kibontottam és elkezdtem enni. - Kérsz? - nyújtottam felé.
- Nem kösz... - mondta fintorogva.
- Több jut nekem! - nyújtottam ki a nyelvem. Erre csak elmosolyodott.
- Legalább finom?
- Nagyon!
- Akkor jó! - ölelte át a vállam és úgy sétáltunk tovább nem tudom, hogy hova.
Miközben ettem nézelődtem a boltok kirakatába. Hirtelen egy magyar mindenes boltban megláttam egy fehér, szilikon karkötőt, amire ennyi volt írva mindkét oldalára: J+M.

- Jin! - rángattam meg a pólóját miközben megálltam.
- Igen?
- Figyeld! - mutattam a tárgyra.
- Azta! - ölelt szorosabban. - Ez egy jel! - nevetett fel, és megpuszilta a homlokom.
Nem tudtam mit tenni, szóval tovább mentünk.
- Nekem már hiányoznak a többiek... Neked nem? - tereltem el a témát.
- De. De azért mégis jobb így kettesben... - kacsintott.
- Ja. - ettem tovább boldogan a kekszemet.

~Jin szemszöge~

~1 óra múlva, még mindig New York utcáin sétálgatva, de már Momo megette a kekszét~
- Jól érzed magad? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy eléggé zöld lett az arca. 
- Nem! - mondta, majd elszaladt egy bokorhoz. Annyira megrémültem, hogy mozdulni sem tudtam.
Pár perc múlva Momo visszajött.
- Most már jól vagy? - érdeklődtem.
- Már valamivel jobban vagyok... - bólogatott.
- Mi történt?
- Semmi csak...
- Csak?
- Hánytam... - jelentette be.
- MI VAN?
- Jól van na! Van ilyen! Lehet, hogy a keksz miatt!
- Momo... - kezdtem higgadtan. - Nem a keksz miatt...
- Akkor?
- Megfáztál... - emlékeztettem.
- De, ha meglennék fázva, most is tüsszögnék, folyna az orrom, köhögnék, minden bajom lenne!- mondta kicsit ingerlékenyen.
- Jó, jó, jó! Nyugi! - nyugtattam le.
- Bocsi... - sóhajtott. - Ne haragudj... Csak... Nem tudom mi van ma velem...
- Semmi baj... Előfordul... - öleltem meg, ő pedig belefúrta az arcát a vállamba. - Menj el orvoshoz, és mondd meg neki a tüneteidet.
- Mi?! Nem fogok orvoshoz menni!
- De muszáj!!
- NE!! 75%-ban hülyeséget mondanak!
- Akkor nézz utána a neten... Vagy csinálj amit akarsz, de NEM szabad annyiba hagyni!
- Rendben... Utána nézek majd... - sóhajtott.
- Ígéred?
- Ígérem! - ígérte meg.
- Oké! Menjünk vissza a szállodába.
- Miért? - kérdezte.
- Mert utána kell nézned!
- Jó... Ch... - durcizott be.
- Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
- Én is téged! - puszilta meg az arcom.

1 órás út visszafele gyalog... Huh... Eléggé kimerültünk.
Momo gyorsan elment fogat mosni, majd ledőlt az ágyba én pedig elővettem a bőröndjéből a laptopját. Háhá! Tudtam, hogy elhozta!
- Ne! Keress! - kapcsoltam be a gépét és a lábára raktam.
- Jó... - ült fel.
Amint bekapcsolt, egyből a Mozzila Firefox-ra kattintott. Hamar behozta a netet. Sajnos megszólalt a telefonom. Johnny hívott... OMG.
- Mindjárt visszajövök! - mondtam, erre neki egy biccentés volt a válasza, majd kimentem a folyosóra.

~Momo szemszöge~

Van egy megérzésem, de... Nem! Az nem lehet! De mi van, ha mégis? 

Mindegy Momo! Mély levegőt, és nézd meg! 

Amint behozta a Google-t beírtam a "panaszaimat" és különféle betegségeket adott ki. Ez így nem fog menni... 

Kitöröltem amit beírtam, és variáltam: terhesség jelei. Az elsőre rákattintottam, ami így hangzott: A terhesség első 15 jele.

1: Kimerültség, fáradtság 

Pipa.

2: Fejfájás

Pipa.

3: Gyakori vizelés

Ömmm... Normális volt...

4: Vágy bizonyos ételek iránt, viszolygás más ételektől

Pipa. Bár... A viszolygás nem volt.

5: Szagérzékenység

Pipa. 

6: Szédülés, ájulás

Pipa.

7: Hányinger, reggeli rosszullét

Pipa.

8: Megduzzadt, érzékeny mellek

Nem volt.

9: Hát fájás

Nem volt.

10: Az emésztőrendszer megváltozik

Nem volt.

11: A hüvelyváladék mennyiség megnő, kémhatása savasabbá válik

Nem volt.

12: Magasabb testhőmérséklet, pulzusszám

Pipa.

13: A menstruáció késése, megváltozása

Hát... Nem rég meg kellett volna, jönnie, de még semmi... Szóval pipa.

14: Beágyazódási vérzés

Nem volt.

15: Hangulatváltozás, ingerlékenység

Pipa.

Bakker! Ehhez mit fog szólni Jin? Várj! Még nem biztos semmi, szóval nem szabad neki elmondanom... 

Mi van, ha igaz, és Jin szakítani fog velem? Félek...

Ekkor hirtelen Jin visszajött.

- Itt is vagyok! Na? Mit találtál? - ült le mellém, én pedig gyorsan lehajtottam a laptopom tetejét.

- Csak egy kis influenza... - füllentettem. - Túlélem! 

- Oh... Oké.. - fürkészett.  - Biztos, hogy ne menjünk el orvoshoz?

- Biztos!! És téged ki hívott? - tereltem el a témát. Letettem a földre a gépet és hátradőltem.

- Johnny. 

- Mit akart? - ráncoltam össze a homlokomat.

- Csak... Érdeklődött a hogylétünk iránt! - mondta és kicsikét közelebb hajolt.

- Oké... - bólintottam, majd még közelebb húztam magamhoz. - Mit csinálnál, ha... - kezdtem, de megakadtam. Kérdezzem azt, hogy: Mit csinálnál, ha 9 hónap múlva lenne egy kisgyerekünk? Ez hülyeség...

- Ha? 

- Mindegy... Nem érdekes... 

- Jól van... - nézett furán. 1 milliárd respekt neki, hogy nem érdeklődött tovább. 

Egy dolgot nem szabad elfelejtenem: El kell mennem terhességi tesztet venni! Talán... Majd este... Amikor Jin már alszik... Hm... Ez jó terv!