- Nem vagy álmos? - kérdezte Jin.
- De! Aludjunk! - mondtam, majd később átvettük a pizsamánkat, és lefeküdtünk aludni. Vagyis... Én csak pihenni. Végig kattogott az agyam. Múltkor, még azt mondta, amikor megkérdeztem tőle, hogy igen. Legalábbis talán ezt akarta kifejezni... Áh! Nem tudom! Mindegy... És tényleg! Most jut eszembe! Holnap lesz az évfordulónk... Amikor kiskorunkban találkoztunk... ♥ Mindig felhívtuk egymást, és küldtünk egymásnak ajándékot... Most már személyesen adhatjuk oda egymásnak... Akkor még ajándékot is kell neki vennem! És már tudom is mit!
Itt az idő! Felkeltem, és megnéztem, hogy Jin alszik-e. És igen... aludt. Olyan édes! ♥
Felvettem egy laza "városi szerkót". Kimentem az ajtón, és halkan becsuktam. Utána, már meg sem álltam a patikáig.
Csak 1 perc volt mire találtam egy gyógyszertárat.
- Jó estét! - köszöntem.
- Jó estét! Miben segíthetek? - kérdezte az eladó.
- Terhességi tesztet szeretnék venni!
- Mindjárt megnézem! - ment hátra. Később vissza is jött egy dobozzal a kezében. - Meg is van!
- Köszönöm! - mondtam, majd kifizettem és elindultam a mindenes boltba. A tesztet beraktam a táskámba.
A boltban megvettem a karkötőt, majd hazamentem, ahol Jin még mindig édesen aludt. Végül visszavettem a pizsamámat és megcsináltam gyorsan a tesztet. A végeredmény elkeserítő, mégis örömteli.
~Reggel~
Jin keltett reggel egy puszival a vállamon.
- Jó reggelt! - suttogta.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?
- 10:20. - erre én csak nyögtem egyet és visszaborultam. Nagyon fáradt voltam... Ekkor Jin felállt és észrevettem, hogy ő már ruhában van.
- Mikor öltöztél át?
- Amíg aludtál, gondoltam, hogy hozok neked valamit enni... De nem tudtam, hogy mit vegyek, ezért keltettelek fel.
- Húúú! Most jól esne egy kis tojásrántotta!
- Tamago gohan? - kérdezte, mert gondolom ő azt szeretne enni.
- Öm... Azt most kihagyom! - mondtam fintorogva... Pedig szeretem a Tamago gohant, de nem kívánom...
Beleszagoltam a levegőbe. - Parfüm?
- Aha! Hogy lehet az, hogy érzed? Pedig nagyon keveset fújtam magamra...
- Ráhibáztam! - kacsintottam. - Amúgy nagyon jó az illata! És miért fújtad be magad?
- Egy lánynak akarok most szép napot szerezni!
- Hm... És ki az a lány? - kérdeztem, mire négykézláb állt az ágyon, és közelebb jött hozzám.
- Te! - suttogta, szinte már az ajkaimba. És megcsókolt.
- Nagyon szerencsésnek érzem magam!
- Akkor jó! Élvezd is ki!
- Miért? Nem lesz többször ilyen?
- De lesz! Csak gondoltam így jobban hangzott.
- Ja! - nevettem fel.
- Akkor megyek! - tápászkodott fel.
- Várj meg! Megyek veled!
- Jó! De siess!
- Oksi! - mondtam. 5 perc alatt elkészültem. Mivel nyár van, azon belül Június 17 (suli vége utáni hétfő volt, még kiskorunkban), gondoltam valami csinosat és lazát veszek fel. Egy ujjatlan fehér póló, hozzáillő nyaklánc, rövidnadrág, masnis papucs és egy pöttyös táska megteszi.
- Már megint eszméletlenül szép vagy! - "háborodott fel".
- Köszönöm! - pusziltam meg.
- Menjünk! - fogta meg a kezemet, és elindultunk. Természetesen gyalog.
Egy olasz boltba mentünk. Mikor odaértünk úgy éreztem, hogy leszakad a hátam. Persze, ha ezt elmondom Jinnek egyből azzal jön, hogy menjek el orvoshoz. Tudom, hogy csak félt, és ezért is nagyon szeretem.
- Akkor tojás! - mentünk a hűtőkhöz.
Végül ennyi volt a kosarunkba: 12 tojás, gyorsrizses cucc, sárgadinnye, eper és hozzá cukor.
- Szép jó reggelt! - köszönt az eladó fiú angolul.
- Jó reggelt! - biccentettünk Jinnel.
- Mi járatban ilyen szép hölgy errefelé? - kérdezte olaszul, de közben beütögette a dolgokat a gépbe. Jin nagyon furcsán nézett rám.
- Hát... Képzeld - tegeztem le, mert hát egy kicsit fiatalabb csak nálam - ez egy bolt, mi meg vevők vagyunk és kell otthonra kaja!
- Oh... A testvéred volt hajlandó elkísérni?
- Khm... A pasim... - nevettem el magam zavartan.
- Ja... Bocsánat... - motyogta.
- Semmi baj. Fiatal vagy! Tengnek benned a hormonok, és gondolom már minden haverod azzal csesztet, hogy szerezzél már egy barátnőt. De sajnos, ha volt is tartós kapcsolatod, az ivás miatt a csajszi dobott. - ismertem ki a srácot. - Amúgy helyes vagy, csak... Ne igyál annyit!
- Honnan tudod, hogy iszom? - érdeklődött. Még jó, hogy nem volt utánunk senki.
- Érezni lehet rajtad a piaszagot... Hiába próbálod parfümmel elnyomni nem megy...
- Oh... A francba... Nagyon lehet érezni? - riadt meg.
- Nem annyira...
- De te mégis kiszúrtad!
- Ja, mert terhes vagyok! - csúszott ki a számon. - Vaffanculo. - káromkodtam, mire elnevette magát.
- Titok a barátod előtt?
- Ja...
- Nem tud olaszul, mi?
- Ja...
- Jól van... Nem tartalak fel! Sziasztok! - köszönt el.
- Szia! - mentünk ki.
- Miről beszélgettetek? - kérdezte. Háhá! Tudtam, hogy meg fogja kérdezni! Muhahahaha!
- Csak elkezdett flörtölni velem, mire vázoltam a helyzetét.
- Aha... És neked bejött?
- A srác? Dehogy!
- Biztos?
- Biztos!
- És hogy vázoltad a helyzetét?
- Elmondtam neki, hogy árad belőle a pia szag.
- Ne már!
- De! És legalább éreztettem vele, hogy nem szabad többet innia, mert nem lesz sohase örökké tartó kapcsolata!
- Jól van... - hagyta rám.
~a szállodában reggeli készítés, és evés után~
- Momo... Milyen nap van ma? - kérdezte Jin, én pedig elmosolyodtam. Tudtam, hogy hova akart ezzel kilyukadni.
- Ma van az a nap, amikor először találkoztunk.
- Pontosan! - húzott ki a zsebéből egy ékszeres dobozt.
- Mi ez? - kérdeztem izgatottan.
- Nézd meg! - mosolyodott el.
- Várj! Előbb én is adok neked valamit, és majd egyszerre nézzük meg! - húztam ki a táskámból egy ugyanolyan ékszeres dobozt.
- Akkor háromra! - nézett rám.
- Egy........ kettő........ három...... - néztük meg.
- Wow! - vettem fel a J+M-es karkötőt, és ő is követte a példámat. - Köszönöm szépen!
- Én is köszönöm! - csókolt meg.
- Hát... Az egyszer biztos, hogy sohasem fogom levenni...
- Én sem...
Az utána következő pár nap klasszul telt. Hülyültünk, azon rágódtam hogy mondjam el neki, stb.. A hazaút is jól telt. Végül találkoztunk a többiekkel.
- Sziasztok! - mentünk be Kokiék házába, ugyanis furcsa módon nyitva volt az ajtó.
- Sziasztok! - intettek le minket, mert közben Junno és Maru "pléjsztésönöztek", így Jin is odakeveredett közéjük.
- Momo, kérsz vizet? - kínált Kame, közben bement a konyhába.
- Ha szabad, kérek! - mentem utána.
- Nagyon látszik rajtad, hogy feszült vagy! - mondta, majd odaadta a poharat és megittam, végül leült a konyhában lévő kanapéra. Mióta van itt kanapé? Mindegy...
- Ezt hogy érted? - ijedtem meg, majd én is mellé ültem.
- Hát így. Félsz valamitől. De mitől? - gondolkozott. - Megcsaltad Jint? - kerekedett el a szeme.
- MI?! Dehogyis! Hülye vagy? - néztem rá értetlenül.
- Akkor?
- Nem félek semmitől! - füllentettem. - Viszont, van kekszetek?
- Van... Adok... - állt fel, kivett a szekrényből egy zacskó kekszet, majd odaadta.
- Köszi! - bontottam ki boldogan és elkezdtem enni.
- Miért eszel kekszet?
- Mert nem érzem valami jól magam...
- Miért? - faggatott tovább.
- Mert!
- Momo... Nem tudsz becsapni! Túl régóta ismerlek! - erre csak sóhajtottam. - Na, elmondod?
- Terhes vagyok... - haraptam a számba. - És Jin az apa...
- MI?! - sokkoltam le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése