26.Rész

~Jin szemszöge~

Egész éjjel szörnyű rémálmok gyötörtek. Mindegyiknek az volt a lényege, hogy Momo meghalt.

Hajnalban 5 óra körül, egy ilyen álomból riadtam fel. Amikor próbáltam visszaaludni, éreztem, hogy Momo megszorította a kezem. Felemeltem a fejem és láttam, hogy kinyitotta a szemét.
- Jin... - mondta erőtlenül.
- Momo! - csillant fel a szemem és már futottam is ki. - Nővér, nővér! Felébredt! - kiabáltam.
Miután megvizsgálták, úgy vélték, hogy jól van.

~Momo szemszöge~

Jin tök lelkesen jött be hozzám.

- Úgy örülök, hogy magadhoz tértél! - simította meg a vállam.

- Nem is szabadott volna így elmennem!

- Miért? - kérdezte reménykedve.

- Mert HyunAhtól elfelejtettem elbúcsúzni... - mondtam szomorúan. Annyira Jinre koncentráltam, hogy mindenki mást elfelejtettem.

- Ja... - csalódott hatalmasat. - Ugye nem fogsz még egyszer ilyet csinálni? 

- Nem ígérek semmit... 

- Miért nem?

- Mert ha utálsz... Ugyanis szemét, paraszt voltam...

- Dehogyis! Én voltam a tuskó!

- Ja... Én meg az ág, mi? - nevettünk fel.

- Komolyodjunk el.... - mondta gondterhelten. 

- Oksaa. - nyújtottam meg az -a hangot. 

- Szeretlek! És, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor nem lettem volna féltékeny... 

- Én is szeretlek téged! Amúgy, ha féltékenységet nem tudod irányítani, mert... - itt megálltam, mert furcsán nézett rám. - Oké, befejeztem... 

- Ezzel azt akartad mondani, hogy nem az én hibám, igaz? - kérdezte.

- Igen. - mosolyodtam el és utána megcsókolt. 

Hirtelen kopogtak az ajtón, majd benyitottak. HyunAh jött be a One Direction-nel.

- Sziasztok! - köszöntem mindenkinek.

- Szívem! - ugrott a nyakamba HyunAh. - Jól vagy?

- Aha... Megvagyok... - mosolyodtam el.

- Hozzak neked valamit? Vizet?

- Nem, köszi. - öleltem meg. Ekkor észrevettem, hogy Jin felállt.

- Szerintem én megyek... - jelentette ki, de elkaptam a kezét.

- Nem mész Te sehova! - mondtam lazán, mégis tekintély parancsolóan, ő pedig visszaült. - Amúgy mit csinálnál nélkülem New Yorkban?

- Nem tudom... Talán becsajoznék... - poénkodott, mire felnevettem.

- Hülye! - mondtam, immár mindketten röhögtünk. 

- Tök cukik vagytok! - nézett aranyosan HyunAh. Érdekes, hogy most mindenki angolul beszél.

- Köszi... - mosolyogtam.

- Ömmm... Zavarunk? - érdeklődött Lou.

- Uh... Bocsi... Amúgy nem... - mondtam zavartan.

- Szerintünk 8 kor nem fogunk találkozni, ezért idejöttünk... - motyogta Zayn.

- Értem...

- Beszélhetnénk 12 szem közt? - kérdezte Harry.

- Magunkra hagynátok légyszi? 

- Persze! - mentek ki.

- Figyelj. Paul -a menedzserünk-be akar fogadni az 1D-be...

- Mi?!

- Igen... Mi igazából benne vagyunk, csak a te szavad a döntő.

- De... Az MBLAQ tagja vagyok...

- Tudjuk! - mondták egyszerre.

- Jó... Ne haragudjatok, de NEM leszek a One Direction tagja. 

- Oké... Akkor szólunk a többieknek, és mi megyünk is.... Szia! Gyógyulj meg! - adtak sorban puszit az arcomra.

HyunAh visszajött Jin viszont nem.

- Jin? - kérdeztem.

- Valami olyasmit motyogott, hogy nincs értelme itt maradnia...

- Mi van?! - lepődtem meg. - Hát ez hülye! - álltam fel és szedtem le magamról a gépeket. 

- Hova mész?

- Utána! - vettem fel a saját ruháimat.

Kirohantam a kórházból és a szálloda felé vettem az irányt. Pechemre megint esett az eső... Sőt... Szakadt. Hirtelen feltűnt egy fehér pulcsis, kapucnis srác. 

- Jin! - futottam hozzá, ő pedig megfordult. Remek! A hajam teljesen elázott. 

- Momo! Mit keresel itt? - kapott fel és pörgetett meg. Amiért nem volt rajtam pulcsi, szétnyitotta az ő pulcsiját és azzal ölelt át.
- Úgy megijedtem, hogy elmentél... - kezdett könnyezni a szemem.
- Sajnálom... - csókolt meg. - Menj vissza a kórházba!
- Nem!
- De! Muszáj!
- Ne! Ne tedd ezt velem! Légyszi! Már jól vagyok!
- Oké...
- Köszii! - adtam neki egy puszit.
- Akkor menjünk a szállodába! - indultunk el úgy, hogy a fél pulcsi rajta, a másik fele pedig rajtam volt. Vagyis... Az egész rajta volt csak rám helyezte.
*Szállodában*
- Szerintem menjünk fürödni. - ajánlotta fel Jin és levette a pólóját. Wow! Kockapocii! *-* Bár már láttam póló nélkül (nem egyszer), de akkor is... Wow. - Mi az? - zökkentett ki a bámulásból.
- Semmi, semmi... - vettem le én is felsőmet, addig ő bement a fürdőbe.
Mikor már minden ruhám, ami rajtam volt, az ágyra volt lerakva, egy törölközőt tekertem magamra, laza kontyba fogtam a hajam és Jin után mentem, aki már a habos kádban feküdt. Ránéztem a csuklómra, ami be volt kötve fehér gézzel. Hirtelen letekertem a gézt a kezemről, -Jin a tekintetével követte a tevékenységemet- ekkor, egy hatalmas összevarrt sebet fedeztem fel.
- Basszus! - néztem a sebemre.
- Mi az? - érdeklődött.
- Ez baromira fog csípni... - fogtam meg a fejem, levettem a törölközőt és bemásztam a kádba. Jin mutatta, hogy üljek az ölébe. Szófogadóan odaültem. A hab miatt csak nyaktól fölfelé és néha a lábujjaink látszottak. Na jó... és a sérült kezem...
- Te... Rakd már bele a kezedet a vízbe, mert nagyon irritáló! - törte meg a csendet.
- De csípni fog!
- Nem fog! - nyugtatott meg. - Bízz bennem!
- Oké... - helyeztem a vízbe. 5 másodperc után megszólaltam. - Ez kib*szottul csíp!
- Nyugi... Hamarosan megszokja a kezed! - csókolt meg, hogy elterelje a figyelmem. Hát, ez bevált! :$
- Szerinted HyunAh honnan tudta azt, hogy kórházban voltam? - kérdeztem.
- Gőzöm sincs. - mondta én pedig a nyakára döntöttem a fejem. Jin hirtelen mozdulattal az orromra tett egy kevés habot.
- Naaa! - töröltem meg az orromat. - Bosszú! - nyomtam a hajába a habot.
- Muhahahaha! - nevettem sátáni kacajjal.
- Jelentkezz egy boszi szinkronjára!
- Golluméra! - röhögtem. - Mockosz kisz Hobbitkák! - utánoztam a hangját, retardált fejjel.
- Bakker, félek tőled! - nevetett fel, utána én is.
- Azért még szeretsz? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Persze! - mosolyodott el.
- Én már fázom! - vettem el a törölközőt és kimásztam a kádból. Jin is követett. Kiszedtem a hajamból a hajgumit a hálószobaszerűségben és ledobtam a bőröndömre. MI?! - Ez hogy van itt?
- Visszahoztam! - mondta lazán.
- Köszönöm. - dobtam neki egy puszit a levegőbe. Utána hirtelen elkezdtem tüsszögni.
- Egs! Egs! Egs! Jól van, most már elég lesz!
- Köszi... Megint! - szipogtam. Felvettem egy bugyit, egy melltartót és egy bő pólót. Jin pedig egy alsónadrágot meg egy trikót. Sexy!

- Hideg va-a-an! - feküdtem be az ágyba és betakaróztam.
- Én nem fázom... - rázta meg a fejét, és rám mászott (nem ÚGY!). Megpuszilta a homlokom. - Lázas vagy!
- Dehogyis!
- De! Nagyon forró vagy!
- Nem!
- De!
- Áh Mindegy.
- Hozok egy láz csillapítót!
- Ne! Én majd hozok! - álltam fel. Egy centit sem tudtam menni, mert elájultam a láztól.