#4 Episode

*(a harmadik episodetól számítva<--szerk.megj.) 1 hónappal később*

~Jin szemszöge~

Johnny bácsi bejelentette, hogy menjünk HAJNALI ÖTRE(!!) próbálni. Hogy rohadna meg.

- Na, gyerekek! - csapta is össze a kezét Johnny. - Énekeljetek!

- Mit? - ásított a barátnőm.

- Akármit!

- Srácok, kezdhetjük? - nézett körbe vigyorogva. Szerencsére mindenki értette mire gondolt. Elkezdtük énekleni a Boci-boci tarkát. 

- A saját dalotokra értettem! - csapott a fejéhez röhögve Johnny bá'.

- Konkrétat mondj! - szólt Kame.

- Akkor Run for you! 

***

Egy óra múlva elengedett minket. Vagyis Momot még bent tartotta egy darabig. Megálltam kint az épület előtt, és vártam. A többiek mind hazamentek aludni. A reggeli szellő csípte az arcomat, és a hajnali szürkületben csak foltokat láttam.

Aztán körülbelül tíz perc múlva jött ki Momo. 

- Na, mi volt? - kérdeztem félve.

- Semmi jó... - sóhajtotta gondterhelt arccal.

- Jaj! Ugye nem azt akarja, hogy szakítsunk? - riadtam meg.

- Nem - mosolyodott el fáradtan. - Azt nem engedném! - lehelt egy csókot az ajkaimra.

- Akkor? - Megfogtam a kezét, és jeleztem neki, hogy üljünk be a kocsiba.

- El kell mennem egy napra - Szomorkodva beült a járműbe.

- Mi?! - néztem rá értetlenül. Beindítottam a kocsit, és indultunk is haza.

- Osakába kell mennem, ahol valamilyen hotelbe kell fellépnem, és még valamilyen tárgyalás is lesz - fogta a fejét.

- Az jó, nem?

- De nem leszek itthon egy napig.

- Jaj, édesem! - parkoltam le a házunk elé. - Fel fogsz lépni valahol, ami tök jó! Innen is látszik, hogy hihetetlenül tehetséges vagy - mosolyogtam. Felemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. - Kicsim! Büszke vagyok rád!

- Jin! - borult a nyakamba. - Szeretlek! - suttogta aranyosan. Kicsit eltolt magától. - Nagyon fogsz hiányozni! - csókolt meg szenvedélyesen.

- Te is nekem! - mosolyogtam. - Na, menjünk be!

Kiszálltunk a kocsiból. Momo gyorsan kinyitotta a kaput, előre ment, majd a bejárati ajtót is. Ebből kifolyólag nekem kellett bezárnom őket. Bent levettem a cipőt, majd egyből a szobánk felé vettem az irányt. Momo már bent feküdt az ágyban, jól betakarózva. Elmosolyodtam. 

- Nem bújsz be mellém? - kérdezte édesen.

- De! - másztam be az ágyba, és én is betakaróztam.

- Holnap fogok indulni Osakába - döntötte a fejét a mellkasomra.

- Mikor? - kezdtem simogatni a hátát.

- Reggel hatkor.

- Majd hívj fel, ha odaértél, jó? Hogy tudjam, hogy épségben megérkeztél.

- Oké! - tette át a jobb lábát a jobb lábamra.

- Kényelmes?

- Igen - nevetett fel.

Pár percig némán hallgattunk, majd hirtelen megszólalt.

- Éhes vagyok!

- Te és a hasad... Elrontjátok a szép pillanatainkat - sóhajtottam.

- Csinálsz nekem kaját? - nézett fel rám kérlelően.

- Mit kérsz? - mosolyodtam el.

- Finomat! - öltötte ki a nyelvét.

- Jól van... - hámoztam le magamról, majd kimentem a szobából. Arra gondoltam, hogy csinálok neki gofrit. Megkerestem a receptet hozzá, és körülbelül harminc perc múlva lettem vele kész. Raktam rá tejszínhabot, csokiöntetet és félbevágott epret. Egy kék tálcán vittem be neki.

- Omo! - maradt tátva a szája. - Te vagy a világ legjobb pasija! - Elvette tőlem a tálcát, kezébe vette a kést és a villát, és vágott egy darabot, míg én leültem mellé az ágyba.

- Jó étvágyat! - mosolyogtam.

- Kérsz? - tette a szájába az elvágott gofridarabot. Kinyitottam a számat jelezve, hogy igen. Óvatosan bemanőverezte a gofrit a számba, majd Ő is evett. - Ez nagyon finom! - ette tovább. Minden második falatot nekem adta. - Köszönöm szépen! Nagyon profi szakács vagy! - nyomott egy puszit a számra, és kivitte a tálcát a konyhába.

*másnap reggel kilenckor*

A telefonom csörgésére ébredtem.

- Haló? - vettem fel kómásan.

- Szia! Felkeltettelek? - hallottam a vonal végén Momo gyönyörűen csengő hangját.

- Oh, szia Kicsim! Megérkeztél? - váltottam témát.

- Aha! Itt vagyok a szállodába, minden tök szép! - ecsetelte. - Reggel nem akartalak felkelteni.

- Miért nem? - ásítottam.

- Ezért! Mert fáradt leszel - kuncogott.

- Tök mindegy - nevettem fel.

- Csak ezért hívtalak, mert megérkeztem! Le is teszem, elpróbálom egyszer-kétszer a dalokat - búcsúzott.

- Oké! Ügyes legyél! Szia! Holnap várlak haza! - pusziltam a telefonba.

- Jó-jó! Köszi! Szia! Szeretlek! - tette le.

*este*

Készülődni kezdtem az alváshoz. Megfürödtem, majd befeküdtem az ágyba. Elővette a laptopomat, és elkezdtem levetíteni a közös képeinket Momoval. Meg azokat is, amiken csak Momo volt.

A barátnőm párnájára tettem a gépemet, lehajtottam a saját párnámra a fejemet, és megpróbáltam pihenni. Pár perc múlva megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a "♥Szerelmem♥" felirat villogott.

- Szia! - köszöntem.

- Szia! Miújság? - érdeklődött.

- Semmi különös... És veled? Milyen volt a fellépés és a tárgyalás?

- A fellépés nagyon jó volt, a tárgyalásra meg nem is emlékszem... Nagyon elkalandoztak a gondolataim... 

- Ennyire unalmas volt? - mosolyodtam el.

- Nagyon! Esküszöm azt hittem, hogy bealszom! - nevetett fel. - Mi jót csinálsz?

- Fekszem az ágyban... A párnádon a laptopom van, és azon nézegetem a képeidet/képeinket! - bámultam az egyik fotót, amin Momóval ketten voltunk. Még fiatalabbak voltunk, amikor ez készült.

- És Te? - kérdeztem vissza.

- Pihenek.

- Oh, akkor nem is zavarlak... - szomorodtam el.

- Ne! Ne tedd le! Szeretem hallgatni a hangodat!

- Mit szeretsz ezen annyira? - nevettem.

- Nem tudom... Megnyugtat - Fogadni mertem volna, hogy lehunyta a szemét. - Énekelsz nekem valamit? - kérdezte.

- Ugyan mit? - kuncogtam.

- Valamelyik saját dalodat. Csak várj egy picit, felveszem a pizsamámat, bebújok az ágyba, és én is bekapcsolom a laptopomat, és én is nézegetek képeket, jó? - hadarta.

- Rendben - Pár percre nem szólt semmit, majd ismét elkezdett csipogni. 

- Itt is vagyok, már csak a gépemet kell megvárni, hogy töltődjön be.

- Okés. Addig Te mesélj valamit! 

- Ömm... Tök jó volt a fellépés. Egy kis kávézószerűség volt, és a közepén egy színpad helyezkedett el, ami eléggé magas volt. Egyébként meg tömve volt az egész kávézó, szóval nagyon örültem neki. 

- Az nagyon szuper! - mosolyodtam el.

- Na, betöltött! Készen állok!

- Jól van! - Elkezdtem énekelni az Eternal-t. Mikor vége lett elkezdett tapsolni.

- Oppa! Énekelj méég kérlek! - kérlelt. Elénekeltem neki a Set love free-t, majd azután a Wonder-t, amit hivatalosan vele éneklek. A részénél Ő is elkezdett énekelni. Aztán pedig a Love Song-ot, amit kicsit átírtam neki a refrént: 

I Don‘t Wanna Sing Another Love Song

Cuz' I'm in love with you, Darling.
Where could I find happiness?
Of course in your arms.
I Don‘t Wanna Sing Another Love Song
I wish you love my sing
Because I sing for you, My love

You are who I want for a long time.

- Tudom, nem jött ki megfelelően a szótagszám, meg minden, de nézd el nekem, most improvizáltam! - magyarázkodtam.

- Köszönöm! - szipogott. 

- Sírsz? - mosolyodtam el. - Miért sírsz? Ne sírj! 

- Nem sírok csak... - halkan felnevetett. - Meghatódtam.

- Jaj, nem azért akartam... 

- Tudom! Nyugi Jin - szipogott. - Szeretlek! És hiányzol!

- Én is téged! Hiányzol! - sóhajtottam. - Johnny és a hülyeségei...

- Hát ezaz! - Felnevettünk. Hirtelen ásított. 

- Álmos vagy? - kérdeztem.

- Picit. 

- Aludni akarsz?

- Csak veled! - Tudtam, hogy elmosolyodik.

- Énekeljek még neked, hátha el tudsz aludni? 

- Igen, kérlek! - Ismét elénekeltem neki az Eternal-t. A dal végén hallottam, ahogyan szuszog.

- Jó éjszakát! - suttogtam, és letettem a telefont.

Pár perc múlva én is elaludtam. 

*másnap délelőtt tizenegykor*

Kulcscsörgést hallottam kintről, miközben vizet ittam. Hirtelen ajtó nyitódás váltotta fel a kulcscsörgést. Momo megérkezett...

A bejárati ajtóhoz siettem. A barátnőm az ajtót próbálta bezárni, nem sok sikerrel. 

- Momo... - szóltam.

- Jiiiiiiiin! - fordult meg és a nyakamba ugrott. Lábát a derekam köré fonta. Odamentem az ajtóhoz, bezártam, majd bevittem a szobába, és lefektettem az ágyra.

- Hiányoztál! - hajoltam fölé. 

- Te is nekem! - csókolt meg. - Csak ez egy kicsit nyom! - mutatott a hátán lévő táskára.

- Oh - segítettem neki levenni, majd ledobtam az ágy mellé. 

- Oppa! Énekelj nekem! - mosolygott rám betakarózva, én pedig mellé bújtam. 

- Mit?

- A Love Song-ot! Az nagyon szép volt! - fúrta a fejét a mellkasomba, én pedig énekemmel álomba ringattam.