29.Rész

- Hogy lehet az, hogy terhes vagy? - kérdezte Kame.
- Megértem, hogy nem figyeltél bioszon, de... - mondtam.
- Nem úgy értem... -  szakított félbe. - Nem védekeztetek? - kérdezett ismét, kicsit halkabban.
- Dehogyisnem! Csak gondolom te is tudod, hogy az ilyen szarságok nem nyújtanak 100%-os védelmet! - tártam szét a karom.
- Igaz. - bólogatott. - Ez már biztos?
- Igen.
- Csináltál tesztet is?
- Aha.
- És mit szólt hozzá?
- Hát... Igazából... - hebegtem.
- Nem tud róla?? - kerekedett el a szeme.
- Nem... - vallottam be.
- Miért nem?
- Mert nem merem elmondani neki! - amikor kérdőn nézett rám folytattam. - Félek, hogy szakítani fog velem...
- Így ismerted meg Jint?
- Nem!
- Akkor miért feltételezel róla ilyet?
- Túl sok olyan filmet néztem, amiben az van, hogy a csajszi terhes lesz, a pasija meg elhagyja, mert neki nem kell a gyerek...
- De te is tudod, hogy Jin nem ilyen!!
- Tudom... De mi van, ha mégsem szeret?
- Szeret téged! Mindennél jobban! - mondta azokat a szavakat, amiket anno Jin mondott nekem. Erre csak elmosolyodtam. - Na, mondd meg neki!
- Nem most fogom! Majd, ha kettesben leszek Jinnel!
- Te tudod...
- Igen!
- Menjünk vissza ezekhez... - állt fel.
- Jó... - követtem a példáját. Amikor nyitotta volna az ajtót, utána szóltam. - Kame!
- Igen? - fordult vissza.
- Köszönöm!
- Nincs mit. Tényleg. Barátok vagyunk. Ez a legkevesebb! - ölelt meg.
- Hihetetlen, hogy van egy mini Jin a pocakomban... - mondtam, mire elnevette magát. A cuki pillanatunkat Ueda és Koki rontotta el.
- Sziasztok! - köszöntek mosolyogva.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Kameval és elengedtük egymást.
- És a Kat-Tun-nak mikor fogod elmondani? Az MBLAQ-nek? - suttogta a fülembe Kame.
- Nem tudom... - sütöttem le a szemem.
- Mit susmusoltok? - kérdezte Koki.
- Vajon mi a téma? - nézett Kokira Ueda perverzül, mire elkezdtek nevetni.

- Juj! A kis perverzek! - csaptam meg őket azzal a tárgyal, ami a legközelebb volt hozzám, egy ronggyal (?).
- Miért eszel kekszet? - kérdezte Ueda.
- Mert nem érzem jól magam...
- Ezt hogy érted? Mi a baj? - kezdtek aggódni.
- Semmi, semmi... - legyintettem. Még kérdezősködtek volna, ha nem mentem volna ki.
- Mizu? - érdeklődött Jin hátrafordulva egy puffon.
- Semmi... - ültem be az ölébe, a kekszemmel.
- Na, Momo! Mi a baj?? - jöttek ki a konyhából.
- Jaj, Istenem! Semmi! Hagyjatok már!
- Mondd már el légyszi! - könyörgött Koki.
- Én is szeretném tudni, hogy mi van! - nézett rám Jin.
- Nincs semmi! - álltam fel. - Kame, segíts légy szíves!
- Pártatlan vagyok! - válaszolta feltett kézzel.
- Remek... - mondtam és valamiért elkezdtem idegeskedni. Hát... Ez nem a legjobb alkalom volt, mert egyből megfájdult a hasam. De nagyon! - Áh! - estem térdre a fájdalomtól.
- Jól vagy? - guggolt le hozzám Jin.
- Aha... - nyögtem ki. Igazából nem voltam jól, de ha azt mondom, hogy "nem" akkor elvisz a kórházba.
- Gyere! Hazaviszlek! - vett a karjába. - Akkor mi megyünk! Sziasztok! - nyitotta ki az ajtót.
Berakott a kocsiba, mert már nem tudom, hogy mi okból, de amikor mentünk Amerikába, Kokiék háza előtt hagytuk a kocsit. Az út csendesen telt. Jinnél viszont... Először leültetett a kanapéra, és hozott nekem vizet.
- Most már elmondanád végre, hogy mi van veled? - kérdezte ingerülten, mégis aggódással a hangjában.
- Biztos, hogy tudni akarod?
- Igen... Aggódom érted! Nem mondasz semmit napok óta, hogy miért viselkedsz így!
- Igen, mert oka van!
- De mi az oka??
- Terhes vagyok... - motyogtam alig hallhatóan.
- MI?!
- Van egy icipici Jin a pocakomban... - mondtam azt amit Kamenak is mondtam.
- M... Mióta tudod? - dadogott.
- Emlékszel arra a napra, amikor mondtad, hogy nézzem meg mi a bajom?
- Igen?
- Na... Attól a naptól kezdve... És este, amikor aludtál, elmentem venni egy terhességi tesztet.
- Szóval már biztos?
- Biztos... - sütöttem le a szemem. Jin hirtelen boldogan felemelt és bevitt a hálószobába, ahol hanyatt fektetett az ágyban és rám mászott (most sem ÚGY), majd elkezdett csókolgatni. - Örülsz neki?
- Még szép! A barátnőm terhes! És én vagyok az apuka! - mondta áhítattal.
- Úgy féltem, hogy szakítani fogsz velem...
- Miért szakítottam volna veled?
- Mert nem akarsz gyereket, stb..
- Akkor maximum elvetettük volna és kész! De nem hagytalak volna el!
- Akkor jó...
- Amúgy, nem azt mondtad akkor, hogy influenza?
- De... Csak nem akartam elmondani...
- Aha... És még ki tud róla? - a fenébe... Átlátott rajtam.
- Kame...
- Tudtam... És az egész Kat-Tun-nak mikor fogod elmondani?
- Nem tudom...
- MBLAQ?
- Miért jössz te is ezzel?
- Mert érdekel.
- Most maradjunk annyiban, hogy neked elmondtam, és kész!
- Oké... - csókolt meg.