31.Rész

Nem is az zavart, hogy ezt írta, hanem az, hogy olaszul volt az a két szó. Így olaszul folytattam a beszélgetést.
Kiss Momo: Mi? Hívj fel!
Kiss Virág: Mi a baj? :o
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Meg sem néztem, hogy ki az.
- Ne haragudjatok! - mondtam, majd felvettem. - Szia Bálint, mi a baj? - kérdeztem magyarul.
- Szia Momo, nem Bálint vagyok, hanem Szofi... - hallatszott egy női hang olaszul.
- Szofi! - jutott el a tudatomig. Szofi a bátyám felesége. - Mi a baj?
- Bálintot elrabolta a maffia!
- Mi a f@sz?!?!?!?!?!?! - álltam fel rémülten a kanapéról, ennek következményében mindenki rám nézett.
- Igen... Segítsetek légyszi Virággal megkeresni! Ti talpraesettek vagytok! Hallottam, hogy mind a kettőtöknek Bálint tanította meg, hogyan kell "verekedni". Légy szíves! Gyertek ide hozzánk és keressétek meg Őt! A gyerekeinkért! - kérlelt.
- Rendben, én biztosan megyek, de... Honnan tudod, hogy a maffia? - nyeltem nagyot.
- Onnan, hogy egy cetlit hagytak a házunkban...
- Mi áll rajta?
- "Add vissza nekünk amit akarunk. Ha nem, minden egyes 7 nap után egy-egy testrészt küldünk!
UI.:A csomagot a férjed munkahelyén, azonbelül az irodájában hagyd! És ha szólni mersz a rendőrségnek, nem jut haza élve!" - amikor befejezte elkezdett zokogni.
- Azok a szemetek! Mit akarnak?
- Egy medált, de azt nem találom sehol!
- Rendben megyünk! - mondtam ingerülten és letettem. - Azok a mocskos állatok! - rúgtam bele a kanapéba, utána hasra feküdtem azon a bútoron és elkezdtem sírni.
- Mi az? - érdeklődött Jin mellém ülve, közben simogatva.
- A maffia elrabolta Bálintot! - nyögtem ki, miután megnyugodtam.
- Ki az a Bálint? - kérdezték egyszerre.
- A bátyja... - válaszolt Jin helyettem. - Sajnálom... 
- Te mennyi esélyt látsz arra, hogy még él? - szipogtam Jinnek.
- Nem tudom... Nem sokat... - vallotta be.
- Mindegy! Mennem kell! - álltam fel.
- Hova? - lepődött meg Jin.
- Virághoz! El megyünk Olaszországba kiszabadítani Bálintot!
- Nem mész te kiszabadítani senkit! - szólt Kame. - Terhes vagy Momo!
- Nem érdekel! A bátyám!
- "Nem érdekel"?! - ismételte utánam Jin.
- Úgy értem, hogy tudok vigyázni rá is, - mutattam a hasamra. - Virágra is és magamra is!
- Aha... - mondta úgy Jin, mint aki nem hiszi el.
- Jó, majd visszajövök! - mentem az ajtóhoz. - Talán... - sóhajtottam és kimentem.
Siettem ahogy csak tudtam Virághoz. Amikor odaértem becsöngettem, erre Ryo nyitotta ki.
- Szia! Virág? - érdeklődtem.
- Szólok neki. - mosolygott, majd bement és kihívta a nővéremet.
- Wííí! Momoo! - ugrott a nyakamba.
- Szia! Olaszországba kell mennünk... - kezdtem minden előzmény nélkül.
- Miért?
- Mert Bálintot elrabolta a maffia.
- Mi a f@sz?!?!?! - reagált úgy mint én.
- Igen! Szedjünk össze mindent, ami szükséges lehet! Ruhából legtöbbet feketét kell vinnünk! De legyen nálad hosszú ballonkabát is, lehetőleg vajszínű! - mondtam. - Először csomagolj össze Te, utána menjünk hozzánk és onnan a reptérre!
- Jó de... Ryo? Jin?
- Ryo biztos megérti, Jin pedig... Már elmondtam neki de érzem, hogy ennek meglesz még a böjtje...
- Mit értek meg? - jött hirtelen Ryo.
- Olaszba kell mennünk... Megmenteni Bálintot... - jelentette be Virág.
- Mi?
- Mindegy... Virág gyorsan pakolj! - szóltam.
- Addig Te elmagyaráznád nekem?
- Bálintot elrabolta a maffia...
- Mi a....
- Már elsütöttük ezt a kérdést!
- Jó de... - kezdte megint de Virág jelent meg.
- Gyere légyszi...
- Oké... - mentem.
- Tényleg nem akarjátok elmondani?
- Mi sem tudunk többet! - vonta meg a vállát Virág.
- Én csak azt tudom még, hogy 7 napon belül valamilyen medált kell visszaadni nekik... Ha nem... Minden hét nap után egy-egy testrész küldenek Szofinak...
- Úristen... - döbbent le Ryo.
- Igen... - bólogattam, majd Virághoz fordultam. - Kell a laptopod és pár kamera is! Te értesz a műszaki dolgokhoz!
- Oké! - pakolt a fekete bőröndjébe. Abban a bőröndbe végül egy laptop, telefon, 3 kamera, hajszárító, hintőpor, üveggolyók, sminkek, 3 napszemüveg, 2 ballonkabát (egyik vajszínű, a másik barna), 3 farmerszínű farmer és sok fekete ruha.
- Most menjünk hozzánk! - fogtam meg a karját és húzni kezdtem.
- Várj! Hadd búcsúzzak el Ryotól! - ölelte meg az említett személyt.
- Vigyázzatok magatokra! - puszilta meg a homlokát.
- Rendben... Szia! - csókolta meg szomorúan Virág.
- Szia! - öleltem meg én is Ryot amikor Virág elengedte.
- Vigyázz rá! És a babára is! - suttogta a fülembe. - Jin elmondta... Gratulálok!
- Köszönöm... És vigyázni fogok mindenkire! - pusziltam meg az arcát és Virággal Jin házába siettünk.
Virág az előszobában várt amíg én a hálószobába settenkedtem. Pechemre Jin az ágyon feküdt.
- Szia... - köszönt a plafont bámulva.
- Szia. - sütöttem le a szemem.
- Mi az, hogy talán visszajössz? - vont kérdőre.
- Mint mondtam, a maffia az... Nem lehet tudni, hogy mikor mivel rukkolnak elő...
- Momo! Te is tudod, hogy nem kéne menned. - állt fel, velem szembe.
- De a testvéremről van szó...
- És a család a legfontosabb. - fejezte be, majd megcsókolt. - Tényleg vigyázz rá! - simította meg a hasamat.
- Rendben! - mosolyodtam el. - Megpróbálom megvédeni őt az életem árán is!
- Azért... Magadra is vigyázz!
- Oké... Búcsúzz el Virágtól is! Az előszobában van! 
- Jó... - ment ki.
A bőröndömben végül szinte ugyanaz volt, mint Virágéban. A laptopom, telefonom, üveggolyók, kábelek, lapok, tollak, ceruzák, 3 napszemcsi, 3 ballonkabát (2 vajszínű és 1 barna), 4 farmerszínű farmer és sok fekete ruha.
- Mehetünk! - álltam meg az ajtóban.
- Kiviszlek titeket a reptérre! - ajánlotta fel Jin.
- Oké! De még elviszel minket pár helyre? - kérdeztem.
- Aha... És hova?
- Fodrászatba. Kéne sok paróka...
- És fényképészhez! A személyihez... - bólogatott Virág.
- Jó... - egyezett bele.
- Vegyük fel a kabátot, és a napszemüveget. - mondta Virág.
- Minek? - érdeklődött Jin.
- Jól áll... - vontam meg a vállam.
~Fodrászatban~
- Minek kell nektek paróka? - kérdezte az eladó.
- Az magánügy... - vágtuk rá egyszerre.
- Tessék! - adott annyi parókát, amennyit kértünk.
- Köszönjük! - fizettük ki, majd kimentünk. Beültünk a kocsi hátuljába, ahol a bőröndök voltak.
- Enyém a színes rövid haj! - stoppolta le.
- Akkor én a vörös hosszút szeretném... - vettem el. A többit beraktuk a bőröndbe.

Fényképünket azonnal előhívattuk.
Virágé ilyen lett:

Az enyém pedig ilyen:

Jin szerint mind a kettőnké szexi... Ch... Pasik... :D
Utána Virággal egy jó kis neven gondolkoztunk. Végül Ő lett Emily Easter, én pedig Amanda Turner. Gyorsan hamisítottunk egy személyit, és utána a reptérre mentünk. Becsekkoltunk stb,stb és indulhatott is a "mentsükmegBálintot" hadművelet!
---
Ha tetszik a blog, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! :)) ♥♥

30.Rész

- Kinek akarod előbb elmondani? - kérdezte Jin, mikor már egymással szemben feküdtünk az ágyban.
- HyunAh-nak! - mosolyodtam el.
- Akkor mire vársz? Hívd fel! - adta oda a telefonomat.
- Oké! - sóhajtottam, majd beütöttem HyunAh számát. A 2. csengésre felvette.
- Szia Báránykám! - köszöntött aranyosan.
- Szia Csibikém! - becéztem én is Őt. - Képzeld...
- Színesbe? - viccelődött.
- Aha, jó lenne... - nevettem fel.
- Szóval, mit kell elképzelnem?
- Terhes vagyok!
- Wáááááááááááá!! OMO! - sikoltozott.
- Tudom! - kezdtem én is sikoltozni. 100000000000 respekt Jinnek, hogy nem futott ki a házból.
- Az a Jin gyerek csinált fel? - kérdezte perverzül.
- Ömmm... Igen... - gondolkoztam el. "Jin gyerek"? "Felcsinálni"? Úristen! Csak nem az MBLAQ-el volt összezárva?!
- Várj... - szomorodott el a hangja.
- Mi az? - ijedtem meg.
- Akkor most nem fogsz többé visszajönni Koreába?
- Húha... - fogtam a fejem. - Figyelj... Fogok még menni oda. Nem egyszer!
- És BFF-ek maradhatunk?
- Persze! Egy "kis" távolság nem áll az utunkba!
- És... - kezdte félve. - az MBLAQ?
- Hát... Ha megyek Koreába, majd lerendezek mindent!
- Oké... - mondta. Igaz, hogy nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott. - Na, megyek, mert talizom valakivel...
- Ki a szerencsés?
- Hát... Ömmm... Tudod, van a Beast.
- Igen.
- Abból a bandából, HyunSeung elhívott randizni.
- OMOOOOOOO!!! - visongtam, mire Ő is rákezdett.
- Uh... Mennem kell! Szia Barikám, "lávjú"! - búcsúzkodott.
- Oké. Szia Csibém, "lávjú"! Sok sikert a randihoz!
- Köszi! Szia!
- Szia! - tettem le. Jinre néztem, aki mereven az éjjeli szekrényt bámulta.
- Sohasem fogom megérteni a női logikát... - motyogta.
- Nem is kell!
- Pedig egyszerűbb lenne az élet...
- És, ha a nők megértenék a férfi logikát, kitörne a 3. világháború!
- Miért is?
- Mert amilyen mocskos, undorító egy férfi fantázia... A nők sokkal tisztábbak belül! Vannak kivételek, de... azért nem olyan perverz... - érveltem.
- Aha... Persze... - hagyta rám, és magához ölelt. - Ígérem, hogy vigyázni fogok rátok! - suttogta a fülembe.
- Várjunk csak! - esett le. - Basszus! Nem piálhatok! - amúgy tényleg sokat szoktam inni, de nem rúgok be. Arra azért vigyázom... Ez van, ha van egy fiú bátyád...
- Téged ez izgat? - kérdezte.
- Hát... Igen... De hé! Téged is ennyire felzaklatna, ha 9 hónapig bagózhatnál!
- Igaz... - nevetett fel. - Le fogok szokni, ha te is le szoksz! - ajánlotta fel.
- Oké! - mentem bele a játékba. - Húúú! Van egy jó dal ötletem nektek! - ültem fel, majd kerestem egy papírt és egy ceruzát. Ezt írtam címnek: Don't U Ever Stop. A többi már jött magától.
- Nem rossz... Vigyük át a fiúknak! Amúgy is! Be kell jelenteni a nagy hírt! - puszilt meg.
- Rendben... - tápászkodtam fel.
~a fiúknál, mire rávettük őket, hogy engedjenek be minket, mert nem akartunk felmászni~
- Sziasztok! Na, Momo jobban vagy? - üdvözölt Koki.
- Aha... - bólogattam. A fenébe! Már megint izgulok...
Jin, megszorította a kezemet, jelzésképp, hogy mondjam. Erre visszaszorítottam, Ő pedig érdekesen nézett rám.
"Nem merem!" - suttogtam.
"Én sem!" - suttogta vissza.
Ch... Remek...
- Üljetek le, még levertek valamit! - szólt Junno, mert már irritálta, hogy ott állunk. Én leültem a kanapéra, Jin pedig Maruhoz és Junnohoz verődött, ugyanis, még mindig azzal a szarsággal játszottak. Ahogy végig néztem a társaságon (Kame Uedának mutatott zenéket, Koki Marut bökdöste, míg Ő Junnoval játszott, Jin pedig nézte a játékot) erőt vettem magamon.
- Khm... - köhintettem egyet, mire mindenki felém nézett. Junnoék leállították a játékot, Kameék pedig a zenéket. Jin bólintott. - Nem tudom, hogy ezt hogyan illik bejelenteni, de most egyből a lényegre is térnék... - itt hagytam egy kis szünetet. - Terhes vagyok!
Ueda reagált elsőként. Odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- A banda nevében, gratulálok!! - mosolygott.
- Köszönjük!
- És ki az apuka? - kérdezte Maru.
- Ez fogós kérdés... Várjál... - "gondolkozott" Jin. - Oh, megvan! Én...
- Lássuk be, ez tényleg eléggé hülye kérdés volt! - szóltam közbe, mire mindenki bólogatni kezdett.
- És fiú vagy lány? - érdeklődött Koki.
- Fogalmam sincs... - feleltük egyszerre Jinnel.

Mikor már mindent kiveséztünk ezzel kapcsolatban, eszembe jutott a szám.
- Oh... Srácok! Elkezdtem írni nektek egy dalt... - vettem ki a lapot a táskámból.
- Itt mondjuk legyen egy kis Maru beatbox... - találta ki Kame.
Végül már csak mi ketten dolgoztunk rajta, mert a többiek megunták.
- Ah... Pihenjünk egy kicsit! - nyújtózkodtam.
- Oké...
- Nem baj, ha... - vettem el Koki laptopját.
- Nem! - szólt közbe Koki.
- Köszi! - vigyorogtam. Hihi... Most megbánja, hogy odaadta nekem. Amint betöltődött a net, a Google Képkeresőbe ezt írtam: Kat-Tun.
Amikor megláttam ezt a képet, egyből felnevettem:

 - Mi az? - ült le mellém Jin. Mikor meglátta, hogy mit néztem, megfogta a fejét. - Neee!
Erre persze mindenki körénk, vagyis a laptop köré gyűlt.
- Azok a kockapocik... - haraptam a számba. Igaz, alig van valamelyiknek is, de akkor is... Ahw... *-* Kat-Tun félmeztelenül!
- Egy szavadba kerül, és élőben is láthatod! - kacsintott Junno.
- Benne vagyok! - egyeztem bele -persze viccből-, erre Jin nyakon ütötte. - Ne bántsd máár! - vettem védelembe.
- Jól van, jól van... - ölelte át a vállamat. - Következő kép! - kattintott. Kár volt... Ugyanis, egy meghökkentő kép következett Jinről. Csak Jinről. A képen feküdt egy kanapén, és közben a nadrágjában volt a keze.

- Bazd meg... - lepődtek meg a többiek.
- Azta kurv@, bazd meg Jin... - haraptam ismét a számba. Jin úgy elpirult, mintha meztelenül szaladt volna végig egy tömeges úton.
- Ömmm... Kövi... - nyúlt az egérért, és ismét kattintott.

- Jaaaj! Egyem meg a szíveteket! Kis Csibikék! - motyogtam.
- Jó, akkor most következzenek rólad képek! - vette el a gépet a mellettem ülő Kame és beírta, hogy: Momo. - Első kép! - kattintgatott.

- Ez jó! - mosolygott Maru.
- Áh... Következő!

- De arii! - szólt Ueda.
- Kövi! - kattintott most már Jin.

- Aaaa... Emlékszem... Ennél a fotózásnál már azt tervezgettem, hogy kiugrom... - emlékeztem vissza.
- Megmerted volna tenni... - nézett rám Jin fenyegetően.
- Rólad nem készült rossz, vagy zavarba ejtő kép? - háborodott fel Kame.
- Ő Miss Tökéletes! Ne várj tőle ilyet! - legyintett Koki.
- Hé! Nem vagyok Miss Tökéletes! Van rólam egy khm... érdekes kép... De azt nem mutatom meg!  - vettem védelembe magamat.
- Légysziii! - könyörögtek.
- Jó... - keresgéltem egy kicsit, majd megtaláltam. A képen szőkésbarnás volt a hajam, és háttal álltam a kamerának rövidnadrágban és ujjatlan pólóban.

- Ohohóó! - csillant fel mindegyiknek a szeme.
- Basszátok meg! - csaptam le a laptop tetejét.
- Mesélj erről egy kicsit! - mondta Jin.
- Hát... Tavaly nyáron ennyire kiszívta a Nap a hajamat. Amúgy nagyon kezelhető lettem, ugyanis valamilyen rossz hír ért, de már nem tudom, hogy mi... Szóval... Egy erotikus fotós felkeresett, és rám aggatta ezeket a picsás ruhákat. Azt akarta, hogy vetkőzzek még, de nem akartam... Ezért berágott és felrakta ezt a netre... Egy cikkben azt írta, hogy le is akartam volna feküdni vele, de ő azt már nem akarta, ezért abbahagytuk...
- Magyarán rossz kurvának állított be... - bólogatott Kame.
- Igen... De, már rég volt, elmúlt... - vontam meg a vállam.
- Hogy hívják? - kérdezte Jin.
- Miért?
- Csak kérdem.
- Na, pont ezért nem fogom elmondani... - nevettem fel.
- Te tudod... - hagyta rám.
- Visszakérhetem a laptopot? - érdeklődött Koki.
- Persze, csak kilépek a... - feleltem, de felkiáltott.
- NE! Vagyis... Majd kilépek!
- Oké... - adtam oda. Később megbántam, mert mint kiderült, a képet bámulta egy másik szobában és... khm... magát elégítette ki... Ez csak akkor esett le nekünk, amikor nyögéseket hallottunk a szobából. Jin átment hozzá és a pólójánál fogva visszahozta.
- Nem bámulunk képeket Momoról és közben elégítjük ki magunkat! - rótta le, de Koki közben nevetgélt. - Ezt csak én tehetem... - fűzte hozzá szégyenlősen és halkan, mégis jólhallhatóan.
- MI?! - döbbentem le.
- Semmi... - hebegte, majd felnyitotta a laptop tetejét, kattintgatott párat és később visszaadta Kokinak.
- Ha neked nem kell, visszakérhetem? - kérdeztem Kokitól.
- Aha, tessék! - adta oda.
- Köszi.
- És Jin... Sajnálom... - hajolt meg Jin előtt bűnbánó arccal. Én addig bejelentkeztem facebook-ra, és érdekes dolgot vettem észre. Bálint (a bátyám) megjelölt egy bejegyzésben.
Kiss Momo Kiss Virág baj van...

29.Rész

- Hogy lehet az, hogy terhes vagy? - kérdezte Kame.
- Megértem, hogy nem figyeltél bioszon, de... - mondtam.
- Nem úgy értem... -  szakított félbe. - Nem védekeztetek? - kérdezett ismét, kicsit halkabban.
- Dehogyisnem! Csak gondolom te is tudod, hogy az ilyen szarságok nem nyújtanak 100%-os védelmet! - tártam szét a karom.
- Igaz. - bólogatott. - Ez már biztos?
- Igen.
- Csináltál tesztet is?
- Aha.
- És mit szólt hozzá?
- Hát... Igazából... - hebegtem.
- Nem tud róla?? - kerekedett el a szeme.
- Nem... - vallottam be.
- Miért nem?
- Mert nem merem elmondani neki! - amikor kérdőn nézett rám folytattam. - Félek, hogy szakítani fog velem...
- Így ismerted meg Jint?
- Nem!
- Akkor miért feltételezel róla ilyet?
- Túl sok olyan filmet néztem, amiben az van, hogy a csajszi terhes lesz, a pasija meg elhagyja, mert neki nem kell a gyerek...
- De te is tudod, hogy Jin nem ilyen!!
- Tudom... De mi van, ha mégsem szeret?
- Szeret téged! Mindennél jobban! - mondta azokat a szavakat, amiket anno Jin mondott nekem. Erre csak elmosolyodtam. - Na, mondd meg neki!
- Nem most fogom! Majd, ha kettesben leszek Jinnel!
- Te tudod...
- Igen!
- Menjünk vissza ezekhez... - állt fel.
- Jó... - követtem a példáját. Amikor nyitotta volna az ajtót, utána szóltam. - Kame!
- Igen? - fordult vissza.
- Köszönöm!
- Nincs mit. Tényleg. Barátok vagyunk. Ez a legkevesebb! - ölelt meg.
- Hihetetlen, hogy van egy mini Jin a pocakomban... - mondtam, mire elnevette magát. A cuki pillanatunkat Ueda és Koki rontotta el.
- Sziasztok! - köszöntek mosolyogva.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Kameval és elengedtük egymást.
- És a Kat-Tun-nak mikor fogod elmondani? Az MBLAQ-nek? - suttogta a fülembe Kame.
- Nem tudom... - sütöttem le a szemem.
- Mit susmusoltok? - kérdezte Koki.
- Vajon mi a téma? - nézett Kokira Ueda perverzül, mire elkezdtek nevetni.

- Juj! A kis perverzek! - csaptam meg őket azzal a tárgyal, ami a legközelebb volt hozzám, egy ronggyal (?).
- Miért eszel kekszet? - kérdezte Ueda.
- Mert nem érzem jól magam...
- Ezt hogy érted? Mi a baj? - kezdtek aggódni.
- Semmi, semmi... - legyintettem. Még kérdezősködtek volna, ha nem mentem volna ki.
- Mizu? - érdeklődött Jin hátrafordulva egy puffon.
- Semmi... - ültem be az ölébe, a kekszemmel.
- Na, Momo! Mi a baj?? - jöttek ki a konyhából.
- Jaj, Istenem! Semmi! Hagyjatok már!
- Mondd már el légyszi! - könyörgött Koki.
- Én is szeretném tudni, hogy mi van! - nézett rám Jin.
- Nincs semmi! - álltam fel. - Kame, segíts légy szíves!
- Pártatlan vagyok! - válaszolta feltett kézzel.
- Remek... - mondtam és valamiért elkezdtem idegeskedni. Hát... Ez nem a legjobb alkalom volt, mert egyből megfájdult a hasam. De nagyon! - Áh! - estem térdre a fájdalomtól.
- Jól vagy? - guggolt le hozzám Jin.
- Aha... - nyögtem ki. Igazából nem voltam jól, de ha azt mondom, hogy "nem" akkor elvisz a kórházba.
- Gyere! Hazaviszlek! - vett a karjába. - Akkor mi megyünk! Sziasztok! - nyitotta ki az ajtót.
Berakott a kocsiba, mert már nem tudom, hogy mi okból, de amikor mentünk Amerikába, Kokiék háza előtt hagytuk a kocsit. Az út csendesen telt. Jinnél viszont... Először leültetett a kanapéra, és hozott nekem vizet.
- Most már elmondanád végre, hogy mi van veled? - kérdezte ingerülten, mégis aggódással a hangjában.
- Biztos, hogy tudni akarod?
- Igen... Aggódom érted! Nem mondasz semmit napok óta, hogy miért viselkedsz így!
- Igen, mert oka van!
- De mi az oka??
- Terhes vagyok... - motyogtam alig hallhatóan.
- MI?!
- Van egy icipici Jin a pocakomban... - mondtam azt amit Kamenak is mondtam.
- M... Mióta tudod? - dadogott.
- Emlékszel arra a napra, amikor mondtad, hogy nézzem meg mi a bajom?
- Igen?
- Na... Attól a naptól kezdve... És este, amikor aludtál, elmentem venni egy terhességi tesztet.
- Szóval már biztos?
- Biztos... - sütöttem le a szemem. Jin hirtelen boldogan felemelt és bevitt a hálószobába, ahol hanyatt fektetett az ágyban és rám mászott (most sem ÚGY), majd elkezdett csókolgatni. - Örülsz neki?
- Még szép! A barátnőm terhes! És én vagyok az apuka! - mondta áhítattal.
- Úgy féltem, hogy szakítani fogsz velem...
- Miért szakítottam volna veled?
- Mert nem akarsz gyereket, stb..
- Akkor maximum elvetettük volna és kész! De nem hagytalak volna el!
- Akkor jó...
- Amúgy, nem azt mondtad akkor, hogy influenza?
- De... Csak nem akartam elmondani...
- Aha... És még ki tud róla? - a fenébe... Átlátott rajtam.
- Kame...
- Tudtam... És az egész Kat-Tun-nak mikor fogod elmondani?
- Nem tudom...
- MBLAQ?
- Miért jössz te is ezzel?
- Mert érdekel.
- Most maradjunk annyiban, hogy neked elmondtam, és kész!
- Oké... - csókolt meg.

28.Rész

~Este 23:00-kor~
- Nem vagy álmos? - kérdezte Jin.
- De! Aludjunk! - mondtam, majd később átvettük a pizsamánkat, és lefeküdtünk aludni. Vagyis... Én csak pihenni. Végig kattogott az agyam. Múltkor, még azt mondta, amikor megkérdeztem tőle, hogy igen. Legalábbis talán ezt akarta kifejezni... Áh! Nem tudom! Mindegy... És tényleg! Most jut eszembe! Holnap lesz az évfordulónk... Amikor kiskorunkban találkoztunk... ♥ Mindig felhívtuk egymást, és küldtünk egymásnak ajándékot... Most már személyesen adhatjuk oda egymásnak... Akkor még ajándékot is kell neki vennem! És már tudom is mit!
Itt az idő! Felkeltem, és megnéztem, hogy Jin alszik-e. És igen... aludt. Olyan édes! ♥
Felvettem egy laza "városi szerkót". Kimentem az ajtón, és halkan becsuktam. Utána, már meg sem álltam a patikáig.

Csak 1 perc volt mire találtam egy gyógyszertárat.

- Jó estét! - köszöntem.

- Jó estét! Miben segíthetek? - kérdezte az eladó.

- Terhességi tesztet szeretnék venni! 

- Mindjárt megnézem! - ment hátra. Később vissza is jött egy dobozzal a kezében. - Meg is van!

- Köszönöm! - mondtam, majd kifizettem és elindultam a mindenes boltba. A tesztet beraktam a táskámba. 

A boltban megvettem a karkötőt, majd hazamentem, ahol Jin még mindig édesen aludt. Végül visszavettem a pizsamámat és megcsináltam gyorsan a tesztet. A végeredmény elkeserítő, mégis örömteli. 

~Reggel~

Jin keltett reggel egy puszival a vállamon.

- Jó reggelt! - suttogta.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?

- 10:20. - erre én csak nyögtem egyet és visszaborultam. Nagyon fáradt voltam... Ekkor Jin felállt és észrevettem, hogy ő már ruhában van.

- Mikor öltöztél át? 

- Amíg aludtál, gondoltam, hogy hozok neked valamit enni... De nem tudtam, hogy mit vegyek, ezért keltettelek fel.

- Húúú! Most jól esne egy kis tojásrántotta!

- Tamago gohan? - kérdezte, mert gondolom ő azt szeretne enni.

- Öm... Azt most kihagyom! - mondtam fintorogva... Pedig szeretem a Tamago gohant, de nem kívánom... 

Beleszagoltam a levegőbe. - Parfüm? 

- Aha! Hogy lehet az, hogy érzed? Pedig nagyon keveset fújtam magamra... 

- Ráhibáztam! - kacsintottam. - Amúgy nagyon jó az illata! És miért fújtad be magad? 

- Egy lánynak akarok most szép napot szerezni! 

- Hm... És ki az a lány? - kérdeztem, mire négykézláb állt az ágyon, és közelebb jött hozzám.

- Te! - suttogta, szinte már az ajkaimba. És megcsókolt. 

- Nagyon szerencsésnek érzem magam!

- Akkor jó! Élvezd is ki!

- Miért? Nem lesz többször ilyen? 

- De lesz! Csak gondoltam így jobban hangzott.

- Ja! - nevettem fel. 

- Akkor megyek! - tápászkodott fel.

- Várj meg! Megyek veled!

- Jó! De siess!

- Oksi! - mondtam. 5 perc alatt elkészültem. Mivel nyár van, azon belül Június 17 (suli vége utáni hétfő volt, még kiskorunkban), gondoltam valami csinosat és lazát veszek fel. Egy ujjatlan fehér póló, hozzáillő nyaklánc, rövidnadrág, masnis papucs és egy pöttyös táska megteszi. 

- Már megint eszméletlenül szép vagy! - "háborodott fel".

- Köszönöm! - pusziltam meg. 

- Menjünk! - fogta meg a kezemet, és elindultunk. Természetesen gyalog.

Egy olasz boltba mentünk. Mikor odaértünk úgy éreztem, hogy leszakad a hátam. Persze, ha ezt elmondom Jinnek egyből azzal jön, hogy menjek el orvoshoz. Tudom, hogy csak félt, és ezért is nagyon szeretem. 

- Akkor tojás! - mentünk a hűtőkhöz. 

Végül ennyi volt a kosarunkba: 12 tojás, gyorsrizses cucc, sárgadinnye, eper és hozzá cukor.

- Szép jó reggelt! - köszönt az eladó fiú angolul.

- Jó reggelt! - biccentettünk Jinnel. 

- Mi járatban ilyen szép hölgy errefelé? - kérdezte olaszul, de közben beütögette a dolgokat a gépbe. Jin nagyon furcsán nézett rám. 

- Hát... Képzeld - tegeztem le, mert hát egy kicsit fiatalabb csak nálam - ez egy bolt, mi meg vevők vagyunk és kell otthonra kaja!  

- Oh... A testvéred volt hajlandó elkísérni? 

- Khm... A pasim... - nevettem el magam zavartan.

- Ja... Bocsánat... - motyogta.

- Semmi baj. Fiatal vagy! Tengnek benned a hormonok, és gondolom már minden haverod azzal csesztet, hogy szerezzél már egy barátnőt. De sajnos, ha volt is tartós kapcsolatod, az ivás miatt a csajszi dobott. - ismertem ki a srácot. - Amúgy helyes vagy, csak... Ne igyál annyit! 

- Honnan tudod, hogy iszom? - érdeklődött. Még jó, hogy nem volt utánunk senki.

- Érezni lehet rajtad a piaszagot... Hiába próbálod parfümmel elnyomni nem megy...

- Oh... A francba... Nagyon lehet érezni? - riadt meg.

- Nem annyira... 

- De te mégis kiszúrtad!

- Ja, mert terhes vagyok! - csúszott ki a számon. - Vaffanculo. - káromkodtam, mire elnevette magát.

- Titok a barátod előtt?

- Ja... 

- Nem tud olaszul, mi?

- Ja...

- Jól van... Nem tartalak fel! Sziasztok! - köszönt el. 

- Szia! - mentünk ki.

- Miről beszélgettetek? - kérdezte. Háhá! Tudtam, hogy meg fogja kérdezni! Muhahahaha! 

- Csak elkezdett flörtölni velem, mire vázoltam a helyzetét.

- Aha... És neked bejött? 

- A srác? Dehogy! 

- Biztos? 

- Biztos! 

- És hogy vázoltad a helyzetét?

- Elmondtam neki, hogy árad belőle a pia szag. 

- Ne már! 

- De! És legalább éreztettem vele, hogy nem szabad többet innia, mert nem lesz sohase örökké tartó kapcsolata!

- Jól van... - hagyta rám. 

~a szállodában reggeli készítés, és evés után~

- Momo... Milyen nap van ma? - kérdezte Jin, én pedig elmosolyodtam. Tudtam, hogy hova akart ezzel kilyukadni.

- Ma van az a nap, amikor először találkoztunk.

- Pontosan! - húzott ki a zsebéből egy ékszeres dobozt. 

- Mi ez? - kérdeztem izgatottan.

- Nézd meg! - mosolyodott el.

- Várj! Előbb én is adok neked valamit, és majd egyszerre nézzük meg! - húztam ki a táskámból egy ugyanolyan ékszeres dobozt.

- Akkor háromra! - nézett rám. 

- Egy........ kettő........ három...... - néztük meg. 

- Wow! - vettem fel a J+M-es karkötőt, és ő is követte a példámat. - Köszönöm szépen! 

- Én is köszönöm! - csókolt meg. 

- Hát... Az egyszer biztos, hogy sohasem fogom levenni... 

- Én sem...

Az utána következő pár nap klasszul telt. Hülyültünk, azon rágódtam hogy mondjam el neki, stb.. A hazaút is jól telt. Végül találkoztunk a többiekkel. 

- Sziasztok! - mentünk be Kokiék házába, ugyanis furcsa módon nyitva volt az ajtó. 

- Sziasztok! - intettek le minket, mert közben Junno és Maru "pléjsztésönöztek", így Jin is odakeveredett közéjük.

- Momo, kérsz vizet? - kínált Kame, közben bement a konyhába.

- Ha szabad, kérek! - mentem utána.

- Nagyon látszik rajtad, hogy feszült vagy! - mondta, majd odaadta a poharat és megittam, végül leült a konyhában lévő kanapéra. Mióta van itt kanapé? Mindegy...

- Ezt hogy érted? - ijedtem meg, majd én is mellé ültem. 

- Hát így. Félsz valamitől. De mitől? - gondolkozott. - Megcsaltad Jint? - kerekedett el a szeme.

- MI?! Dehogyis! Hülye vagy? - néztem rá értetlenül.

- Akkor? 

- Nem félek semmitől! - füllentettem. - Viszont, van kekszetek? 

- Van... Adok... - állt fel, kivett a szekrényből egy zacskó kekszet, majd odaadta.

- Köszi! - bontottam ki boldogan és elkezdtem enni.

- Miért eszel kekszet? 

- Mert nem érzem valami jól magam... 

- Miért? - faggatott tovább.

- Mert! 

- Momo... Nem tudsz becsapni! Túl régóta ismerlek! - erre csak sóhajtottam. - Na, elmondod? 

- Terhes vagyok... - haraptam a számba. - És Jin az apa... 

- MI?! - sokkoltam le. 

27.Rész

Huh... A fejem... Szétrobban. Amúgy meg... Mi ez a "tea illat"? És merre vagyok? Hülye Momo! Ha kinyitnád a szemed, talán látnád!
Oh... Köszi én a jó tanácsot! :D
Szóval... Kinyitottam a szemem. És Jinnel találtam szembe magam, aki egy tálcán hozott 1 bögre forró teát, lázmérőt és gyógyszereket.
- Jó reggelt, Szerencsétlen! - "köszöntött".
- Jó reggelt! - könyököltem az ágyra.
- Hoztam teát, Te Szerencsétlen!
- Köszönöm!
- Szívesen Szerencsétlen! - hangsúlyozta ki jobban a "Szerencsétlen" szót.
- Megkérdezhetem, hogy miért hívsz így? - kérdeztem felháborodottan, mire elmosolyodott és megpuszilta a homlokom.
- Nem elég, hogy azért kórházba keveredtél, mert hülyeséget csináltál, de a felébredésed napján megfáztál, és 40 fokos lázad lett, aminek következményében elájultál! - vázolta a helyzetet.
- Mi van? Megfáztam? - riadtam meg, mert nem emlékszem semmire.
- Ja! De most meg kell mérnem a lázad! - kezelte lazán a megdöbbentségemet.
- Ne mááááár! 20 éves vagyok!
- Igen... 20 éves vagy... és a barátnőm! - mondta egyszerűen, mégis aranyosan. - Na! Nyisd ki a szád!
- Ááááááááá! - nyitottam ki a számat, ő pedig berakta a lázmérőt.
Mikor kivette megszólalt:
- 36,9 hm... Ez nem olyan rossz. - nézte, majd rám nézett. - Ügyes voltál! - adott egy puszit az arcomra.
- Botrányos íze van ennek a...
- Tudom! - szakított félbe, még mielőtt csúnyát mondtam volna. - Oh! Hoztam teát! - mosolygott és megkínált. Igaz, hogy már másodszorra jelentette be, de legalább most már oda is adta. :D
- Köszi. - vettem el majd beleittam.
- Nincs mit. - feküdt mellém az ágyba, de egész végig engem bámult. - Ízlik?
- Aha! - bólogattam.
Hirtelen fáradtságot és émelygést éreztem. Nem tudom miért, de tényleg... Lehet azért mert "beteg" vagyok... Mindegy... Állítólag egy kis keksz segít! Sőt... Most, hogy így említem, jól is esne!
Felálltam, de Jin éppen hogy elkapta a kezem.
- Hova mész?
- Megnézem van-e keksz az egyik szekrénybe! - magyaráztam.
- Minek neked keksz?
- Enni... - feleltem, ő pedig felnevetett.
- Na neee!
- Deeee!
- Feküdj vissza! Majd én hozok neked!
- Nem kell!
- De! - rántott vissza az ágyba, vele szembe. Sajnos pont a sebes kezemet kapta el, és rántotta meg, szóval felszisszentem. - Mi az?
- A kezem! - motyogtam. Először furán nézett, utána felkapta a a karom és megvizsgálta. Ekkor leesett neki.
- Uh... Bocsi... Ne haragudj. - hebegte.
- Nem haragszom, de fáj!
- Sajnálom! - csókolt meg. Áhá! A jól bevált, "elterelemafigyelmedetafájdalomról" hadművelet. - Még mindig fáj?
- Öööö... Aha... - használtam ki a helyzetet. Már nem fájt annyira, de azért még jól jönne egy kis figyelemelterelés. ;) Újra megcsókolt.
- Még mindig?
- Igen! - vágtam rá. Természetesen már nem fájt. Mindegy. Ravaszul elmosolyodott és megcsókolt. Ez a csók már kissé hosszabbra és... khm... Szenvedélyesebbé sikerült...
- Most már biztos nem fájhat, szóval hozok neked kekszet. - ment be a konyhába. 10 perc múlva ki is jött. - Nincs!
- Óóóóóóóó... - keseredtem el. - Elmegyünk egy boltba? - jutott eszembe egy b) terv.
- Menjünk. - rántotta meg a vállát.
- De jóó! Köszii! - kimásztam az ágyból és a nyakába ugrottam.
- Na! Készülődj! - eresztett el. - Amúgy biztos, hogy most akarsz menni?
- Mert?
- Mert dél van...
- És?
- Csak kérdeztem.
- Aha... Oké...
- Amúgy... Neked nem kéne jönnöd!
- Ne máááár! Hadd menjek légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - húztam el az -á és az -i hangokat.
- De te beteg vagy!
- Ja... Elmebeteg... - nevettem fel.
- Komolyra fordítva a szót... Tényleg nem kéne jönnöd.
- Jiiiiiin... Már jól vagyok! - mosolyodtam el.
- Biztos???
- Biztos! Na megyünk?
- Rendben... - sóhajtott.
- Kösziiiii! - csókoltam meg.
- Menjünk... Csak... Öltözz fel... - mosolygott.
- Egy perc! - mentem be a fürdőbe a bőröndömmel együtt. Elvégeztem a reggeli teendőimet és végül kimentem egy angliai zászlós pólóban, arra farmerdzseki, vajszínű nadrágban és piros topánkában. - Na? Hogy nézek ki?
- Mesésen! - jött közelebb Jin, átkarolta a derekamat én pedig a nyakát, majd megcsókolt. - Most már menjünk!
- Oké... - engedtem el és kimentünk az ajtón. Becsukta maga után, összefonta az ujjait az enyémekkel és elindultunk.
Útközben elvoltunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk, stb..
- Ez a bolt jó lesz? - kérdezte egy Super Market-re mutatva.
- Aha! - mondtam, majd bementünk. Megtaláltuk a kekszet, megvettük és amint kimentünk kibontottam és elkezdtem enni. - Kérsz? - nyújtottam felé.
- Nem kösz... - mondta fintorogva.
- Több jut nekem! - nyújtottam ki a nyelvem. Erre csak elmosolyodott.
- Legalább finom?
- Nagyon!
- Akkor jó! - ölelte át a vállam és úgy sétáltunk tovább nem tudom, hogy hova.
Miközben ettem nézelődtem a boltok kirakatába. Hirtelen egy magyar mindenes boltban megláttam egy fehér, szilikon karkötőt, amire ennyi volt írva mindkét oldalára: J+M.

- Jin! - rángattam meg a pólóját miközben megálltam.
- Igen?
- Figyeld! - mutattam a tárgyra.
- Azta! - ölelt szorosabban. - Ez egy jel! - nevetett fel, és megpuszilta a homlokom.
Nem tudtam mit tenni, szóval tovább mentünk.
- Nekem már hiányoznak a többiek... Neked nem? - tereltem el a témát.
- De. De azért mégis jobb így kettesben... - kacsintott.
- Ja. - ettem tovább boldogan a kekszemet.

~Jin szemszöge~

~1 óra múlva, még mindig New York utcáin sétálgatva, de már Momo megette a kekszét~
- Jól érzed magad? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy eléggé zöld lett az arca. 
- Nem! - mondta, majd elszaladt egy bokorhoz. Annyira megrémültem, hogy mozdulni sem tudtam.
Pár perc múlva Momo visszajött.
- Most már jól vagy? - érdeklődtem.
- Már valamivel jobban vagyok... - bólogatott.
- Mi történt?
- Semmi csak...
- Csak?
- Hánytam... - jelentette be.
- MI VAN?
- Jól van na! Van ilyen! Lehet, hogy a keksz miatt!
- Momo... - kezdtem higgadtan. - Nem a keksz miatt...
- Akkor?
- Megfáztál... - emlékeztettem.
- De, ha meglennék fázva, most is tüsszögnék, folyna az orrom, köhögnék, minden bajom lenne!- mondta kicsit ingerlékenyen.
- Jó, jó, jó! Nyugi! - nyugtattam le.
- Bocsi... - sóhajtott. - Ne haragudj... Csak... Nem tudom mi van ma velem...
- Semmi baj... Előfordul... - öleltem meg, ő pedig belefúrta az arcát a vállamba. - Menj el orvoshoz, és mondd meg neki a tüneteidet.
- Mi?! Nem fogok orvoshoz menni!
- De muszáj!!
- NE!! 75%-ban hülyeséget mondanak!
- Akkor nézz utána a neten... Vagy csinálj amit akarsz, de NEM szabad annyiba hagyni!
- Rendben... Utána nézek majd... - sóhajtott.
- Ígéred?
- Ígérem! - ígérte meg.
- Oké! Menjünk vissza a szállodába.
- Miért? - kérdezte.
- Mert utána kell nézned!
- Jó... Ch... - durcizott be.
- Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
- Én is téged! - puszilta meg az arcom.

1 órás út visszafele gyalog... Huh... Eléggé kimerültünk.
Momo gyorsan elment fogat mosni, majd ledőlt az ágyba én pedig elővettem a bőröndjéből a laptopját. Háhá! Tudtam, hogy elhozta!
- Ne! Keress! - kapcsoltam be a gépét és a lábára raktam.
- Jó... - ült fel.
Amint bekapcsolt, egyből a Mozzila Firefox-ra kattintott. Hamar behozta a netet. Sajnos megszólalt a telefonom. Johnny hívott... OMG.
- Mindjárt visszajövök! - mondtam, erre neki egy biccentés volt a válasza, majd kimentem a folyosóra.

~Momo szemszöge~

Van egy megérzésem, de... Nem! Az nem lehet! De mi van, ha mégis? 

Mindegy Momo! Mély levegőt, és nézd meg! 

Amint behozta a Google-t beírtam a "panaszaimat" és különféle betegségeket adott ki. Ez így nem fog menni... 

Kitöröltem amit beírtam, és variáltam: terhesség jelei. Az elsőre rákattintottam, ami így hangzott: A terhesség első 15 jele.

1: Kimerültség, fáradtság 

Pipa.

2: Fejfájás

Pipa.

3: Gyakori vizelés

Ömmm... Normális volt...

4: Vágy bizonyos ételek iránt, viszolygás más ételektől

Pipa. Bár... A viszolygás nem volt.

5: Szagérzékenység

Pipa. 

6: Szédülés, ájulás

Pipa.

7: Hányinger, reggeli rosszullét

Pipa.

8: Megduzzadt, érzékeny mellek

Nem volt.

9: Hát fájás

Nem volt.

10: Az emésztőrendszer megváltozik

Nem volt.

11: A hüvelyváladék mennyiség megnő, kémhatása savasabbá válik

Nem volt.

12: Magasabb testhőmérséklet, pulzusszám

Pipa.

13: A menstruáció késése, megváltozása

Hát... Nem rég meg kellett volna, jönnie, de még semmi... Szóval pipa.

14: Beágyazódási vérzés

Nem volt.

15: Hangulatváltozás, ingerlékenység

Pipa.

Bakker! Ehhez mit fog szólni Jin? Várj! Még nem biztos semmi, szóval nem szabad neki elmondanom... 

Mi van, ha igaz, és Jin szakítani fog velem? Félek...

Ekkor hirtelen Jin visszajött.

- Itt is vagyok! Na? Mit találtál? - ült le mellém, én pedig gyorsan lehajtottam a laptopom tetejét.

- Csak egy kis influenza... - füllentettem. - Túlélem! 

- Oh... Oké.. - fürkészett.  - Biztos, hogy ne menjünk el orvoshoz?

- Biztos!! És téged ki hívott? - tereltem el a témát. Letettem a földre a gépet és hátradőltem.

- Johnny. 

- Mit akart? - ráncoltam össze a homlokomat.

- Csak... Érdeklődött a hogylétünk iránt! - mondta és kicsikét közelebb hajolt.

- Oké... - bólintottam, majd még közelebb húztam magamhoz. - Mit csinálnál, ha... - kezdtem, de megakadtam. Kérdezzem azt, hogy: Mit csinálnál, ha 9 hónap múlva lenne egy kisgyerekünk? Ez hülyeség...

- Ha? 

- Mindegy... Nem érdekes... 

- Jól van... - nézett furán. 1 milliárd respekt neki, hogy nem érdeklődött tovább. 

Egy dolgot nem szabad elfelejtenem: El kell mennem terhességi tesztet venni! Talán... Majd este... Amikor Jin már alszik... Hm... Ez jó terv!

26.Rész

~Jin szemszöge~

Egész éjjel szörnyű rémálmok gyötörtek. Mindegyiknek az volt a lényege, hogy Momo meghalt.

Hajnalban 5 óra körül, egy ilyen álomból riadtam fel. Amikor próbáltam visszaaludni, éreztem, hogy Momo megszorította a kezem. Felemeltem a fejem és láttam, hogy kinyitotta a szemét.
- Jin... - mondta erőtlenül.
- Momo! - csillant fel a szemem és már futottam is ki. - Nővér, nővér! Felébredt! - kiabáltam.
Miután megvizsgálták, úgy vélték, hogy jól van.

~Momo szemszöge~

Jin tök lelkesen jött be hozzám.

- Úgy örülök, hogy magadhoz tértél! - simította meg a vállam.

- Nem is szabadott volna így elmennem!

- Miért? - kérdezte reménykedve.

- Mert HyunAhtól elfelejtettem elbúcsúzni... - mondtam szomorúan. Annyira Jinre koncentráltam, hogy mindenki mást elfelejtettem.

- Ja... - csalódott hatalmasat. - Ugye nem fogsz még egyszer ilyet csinálni? 

- Nem ígérek semmit... 

- Miért nem?

- Mert ha utálsz... Ugyanis szemét, paraszt voltam...

- Dehogyis! Én voltam a tuskó!

- Ja... Én meg az ág, mi? - nevettünk fel.

- Komolyodjunk el.... - mondta gondterhelten. 

- Oksaa. - nyújtottam meg az -a hangot. 

- Szeretlek! És, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor nem lettem volna féltékeny... 

- Én is szeretlek téged! Amúgy, ha féltékenységet nem tudod irányítani, mert... - itt megálltam, mert furcsán nézett rám. - Oké, befejeztem... 

- Ezzel azt akartad mondani, hogy nem az én hibám, igaz? - kérdezte.

- Igen. - mosolyodtam el és utána megcsókolt. 

Hirtelen kopogtak az ajtón, majd benyitottak. HyunAh jött be a One Direction-nel.

- Sziasztok! - köszöntem mindenkinek.

- Szívem! - ugrott a nyakamba HyunAh. - Jól vagy?

- Aha... Megvagyok... - mosolyodtam el.

- Hozzak neked valamit? Vizet?

- Nem, köszi. - öleltem meg. Ekkor észrevettem, hogy Jin felállt.

- Szerintem én megyek... - jelentette ki, de elkaptam a kezét.

- Nem mész Te sehova! - mondtam lazán, mégis tekintély parancsolóan, ő pedig visszaült. - Amúgy mit csinálnál nélkülem New Yorkban?

- Nem tudom... Talán becsajoznék... - poénkodott, mire felnevettem.

- Hülye! - mondtam, immár mindketten röhögtünk. 

- Tök cukik vagytok! - nézett aranyosan HyunAh. Érdekes, hogy most mindenki angolul beszél.

- Köszi... - mosolyogtam.

- Ömmm... Zavarunk? - érdeklődött Lou.

- Uh... Bocsi... Amúgy nem... - mondtam zavartan.

- Szerintünk 8 kor nem fogunk találkozni, ezért idejöttünk... - motyogta Zayn.

- Értem...

- Beszélhetnénk 12 szem közt? - kérdezte Harry.

- Magunkra hagynátok légyszi? 

- Persze! - mentek ki.

- Figyelj. Paul -a menedzserünk-be akar fogadni az 1D-be...

- Mi?!

- Igen... Mi igazából benne vagyunk, csak a te szavad a döntő.

- De... Az MBLAQ tagja vagyok...

- Tudjuk! - mondták egyszerre.

- Jó... Ne haragudjatok, de NEM leszek a One Direction tagja. 

- Oké... Akkor szólunk a többieknek, és mi megyünk is.... Szia! Gyógyulj meg! - adtak sorban puszit az arcomra.

HyunAh visszajött Jin viszont nem.

- Jin? - kérdeztem.

- Valami olyasmit motyogott, hogy nincs értelme itt maradnia...

- Mi van?! - lepődtem meg. - Hát ez hülye! - álltam fel és szedtem le magamról a gépeket. 

- Hova mész?

- Utána! - vettem fel a saját ruháimat.

Kirohantam a kórházból és a szálloda felé vettem az irányt. Pechemre megint esett az eső... Sőt... Szakadt. Hirtelen feltűnt egy fehér pulcsis, kapucnis srác. 

- Jin! - futottam hozzá, ő pedig megfordult. Remek! A hajam teljesen elázott. 

- Momo! Mit keresel itt? - kapott fel és pörgetett meg. Amiért nem volt rajtam pulcsi, szétnyitotta az ő pulcsiját és azzal ölelt át.
- Úgy megijedtem, hogy elmentél... - kezdett könnyezni a szemem.
- Sajnálom... - csókolt meg. - Menj vissza a kórházba!
- Nem!
- De! Muszáj!
- Ne! Ne tedd ezt velem! Légyszi! Már jól vagyok!
- Oké...
- Köszii! - adtam neki egy puszit.
- Akkor menjünk a szállodába! - indultunk el úgy, hogy a fél pulcsi rajta, a másik fele pedig rajtam volt. Vagyis... Az egész rajta volt csak rám helyezte.
*Szállodában*
- Szerintem menjünk fürödni. - ajánlotta fel Jin és levette a pólóját. Wow! Kockapocii! *-* Bár már láttam póló nélkül (nem egyszer), de akkor is... Wow. - Mi az? - zökkentett ki a bámulásból.
- Semmi, semmi... - vettem le én is felsőmet, addig ő bement a fürdőbe.
Mikor már minden ruhám, ami rajtam volt, az ágyra volt lerakva, egy törölközőt tekertem magamra, laza kontyba fogtam a hajam és Jin után mentem, aki már a habos kádban feküdt. Ránéztem a csuklómra, ami be volt kötve fehér gézzel. Hirtelen letekertem a gézt a kezemről, -Jin a tekintetével követte a tevékenységemet- ekkor, egy hatalmas összevarrt sebet fedeztem fel.
- Basszus! - néztem a sebemre.
- Mi az? - érdeklődött.
- Ez baromira fog csípni... - fogtam meg a fejem, levettem a törölközőt és bemásztam a kádba. Jin mutatta, hogy üljek az ölébe. Szófogadóan odaültem. A hab miatt csak nyaktól fölfelé és néha a lábujjaink látszottak. Na jó... és a sérült kezem...
- Te... Rakd már bele a kezedet a vízbe, mert nagyon irritáló! - törte meg a csendet.
- De csípni fog!
- Nem fog! - nyugtatott meg. - Bízz bennem!
- Oké... - helyeztem a vízbe. 5 másodperc után megszólaltam. - Ez kib*szottul csíp!
- Nyugi... Hamarosan megszokja a kezed! - csókolt meg, hogy elterelje a figyelmem. Hát, ez bevált! :$
- Szerinted HyunAh honnan tudta azt, hogy kórházban voltam? - kérdeztem.
- Gőzöm sincs. - mondta én pedig a nyakára döntöttem a fejem. Jin hirtelen mozdulattal az orromra tett egy kevés habot.
- Naaa! - töröltem meg az orromat. - Bosszú! - nyomtam a hajába a habot.
- Muhahahaha! - nevettem sátáni kacajjal.
- Jelentkezz egy boszi szinkronjára!
- Golluméra! - röhögtem. - Mockosz kisz Hobbitkák! - utánoztam a hangját, retardált fejjel.
- Bakker, félek tőled! - nevetett fel, utána én is.
- Azért még szeretsz? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Persze! - mosolyodott el.
- Én már fázom! - vettem el a törölközőt és kimásztam a kádból. Jin is követett. Kiszedtem a hajamból a hajgumit a hálószobaszerűségben és ledobtam a bőröndömre. MI?! - Ez hogy van itt?
- Visszahoztam! - mondta lazán.
- Köszönöm. - dobtam neki egy puszit a levegőbe. Utána hirtelen elkezdtem tüsszögni.
- Egs! Egs! Egs! Jól van, most már elég lesz!
- Köszi... Megint! - szipogtam. Felvettem egy bugyit, egy melltartót és egy bő pólót. Jin pedig egy alsónadrágot meg egy trikót. Sexy!

- Hideg va-a-an! - feküdtem be az ágyba és betakaróztam.
- Én nem fázom... - rázta meg a fejét, és rám mászott (nem ÚGY!). Megpuszilta a homlokom. - Lázas vagy!
- Dehogyis!
- De! Nagyon forró vagy!
- Nem!
- De!
- Áh Mindegy.
- Hozok egy láz csillapítót!
- Ne! Én majd hozok! - álltam fel. Egy centit sem tudtam menni, mert elájultam a láztól.

Sorry... :/

Sziasztok! Bocsi, de nem lesz új rész 5 napig. Leiner Laura felnyitotta a szemem. Szóval bocsi még egyszer... :/ Legyetek jók! <3

25.Rész

~Jin szemszöge~

Vajon hova mehetett? Utána kell mennem, megnézni, hogy merre van.

Elindultam. Mindig amikor befordult egy sarkon utána mentem. Egyszer csak egy Motelbe ment be. Huh... Jó helyen van... De... Tényleg milyen gyökér voltam... Bocsánatot kell kérnem tőle. Odamentem az információs pulthoz.
-Jó napot!-köszöntem, és jellemeztem Momot, hátha tudja, hogy hol van.
-Haaat... Igazábó nem tudom, nöm ömlékszöm ilyön fájtá lyányra.-mondta lassan, tájszólással.
-Biztos? Pedig ide jött be.
-Biztos!-hirtelen hallottunk egy koppanást.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Itt fölül van egy kicsilyányka, aki illik örrö a jöllömzésrö...
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Igön... A 10-ös szamú szobába vagyon, a masodikk ömlötön.
-Köszönöm szépen!-futottam a lépcsőhöz. Csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhetett. Leejtett valamit, vagy mi?
Felértem a szobaajtajához. Kopogtam. Semmi. Megint. Szintén semmi. Végül benyitottam, és... És... Momo a földön feküdt. Gyorsan előkaptam a telefonomat, majd beütöttem a mentők számát.
-Haló, mentők?-köszöntem, és jobban szemügyre vettem.
-Igen, miben segíthetünk?-kérdezte egy hölgy.
-A barátnőm...-nyeltem egy nagyot.-Felvágta az ereit.
-Lélegzik még?
-Kicsit... Mit csináljak?
-Próbálja elállítani a vérzést. Ha van Önnél egy öv, akkor szorítsa rá a csuklójára. Mi a cím?
-Central Park melletti Motel, 2. emeleten a 10-es számú ajtó.-vettem ki az övemet a nadrágomból és rácsavartam a kezére.
-Rendben, máris ott leszünk!
-Köszönöm!-tettem le a telefont.
-Nem hiszem el, hogy ilyet csináltál... Hogy lehettem ekkora tuskó?-kérdeztem magamtól, majd megcsókoltam. Elkezdtem simogatni az arcát, ami fal fehér volt. Hirtelen felnéztem az ágyra, ahol egy papír és egy ceruza volt. A papíron ez állt:

Kedves Akárki Aki Ezt Először Elolvassa. Kérem juttassa el mihamarabb Akanishi Jinnek!

Jin... Nagyon szerettelek/szeretlek, ahogy a Kat-Tun-t is, az MBLAQ-et is, az Arashi-t is, stb. Kérlek ne magadat hibáztasd, az én hülyeségem miatt. Mert, ha nem lettem volna akkora paraszt, és nem mentem volna utánad, akkor talán most nem lenne ez. Add át Johnnynak, Rainnek, és a többieknek, hogy sajnálom. És bízom benne, hogy hamar kihevertek. 

Szeretettel: Kis Mónika, Momo! ♥

Ahogy olvastam, elkezdett nedvesedni a szemem. 

-Miért történt ez? Egyik pillanatban még a kezem között tartottalak boldogan, a másikban pedig a kezem a te véredtől véres. Szeretlek Kicsim!-csókoltam meg megint, már-már zokogva. A csók közben sok emlék tört elő bennem.

"-Nincs házam... Lenne esetleg egy szabad helyetek?
-Mi az, hogy nincs házad? Szüleid kitettek?"

"-Szia Bakanishi!
-Hey! Nem vagyok idióta! Te vagy az idióta! Az én idiótám."

"-Ideges vagy?
-Én? Dehogy! "

"-16 évesen, amikor véletlenül szájra puszit adtunk egymásnak...
-Jaaaa! Amúgy az szerintem nem számít annak...
-Oh...

-Ez miért baj?
-Hát...
-Mi hát?

-Mindegy! Hagyjuk!
-Igazán?
-Szeretlek.
-Én is téged!"

"-Nem vagy álmos?
-Kicsit...
-Akkor megyek is...
-Ne! Félek, hogy amint reggel lesz minden visszaáll az eddigi kerékvágásba, és elfelejted mi is történt...
-Szerinted elfelejteném azt amire eddig vágytam?
-Hogy érted azt, hogy "amire eddig vágytál"?
-Szerinted csak ma jöttem rá, hogy szeretlek?
-Nem tudom...
-Emlékszel a találkozásunkra?
-Természetesen!
-Na, abban a pillanatban szerettem beléd."

"-Jól vagy Kincsem?"

"-Hogy hogy te jöttél értem?

 -Bocsi... Az UFO-d mondta, hogy szervizben van az űrhajója ezért nem tudott érted jönni.
-Ahha... Így már érthető... Pedig reméltem, hogy megint láthatom majd azt a cuki zöld pofiját..."

"-De! Amúgyis olyan magányosnak érzem magam, pedig itt vagytok ti is...

 -Gyere át hozzám! Ott tudunk beszélgetni... Majd visszaviszlek a szállodába.."

"-Min agyalsz ennyire?
-Hogy mit kéne mondanom anyáéknak...
-Nyugi! Minden rendben lesz!
-Azt mondod?
-Biztos vagyok benne."

"-Szejetlek!
-Én is szeretlek Momo!!"

"-Hát... 180-as IQ pontom van, fotografikus memóriám van és huszonegyezer szót olvasok percenként, mint az előbb mondtam. Igen... Zseni vagyok...
-Wow... Egy zseni a barátnőm...
-Gratulálok tesó!"

"-Attól függetlenül, hogy haragszom rád, még szeretlek.
-Köszönöm, hogy MÉG szeretsz.
-Szívesen!
-Mehetünk vagy még mást is tervezel?
-Jól van... Akkor soha többet nem állok szóba veled!
-Azért MÉG én is szeretlek."

"-Akkor nem akarsz megölni?
-Nem... Szeretlek! Tudod, hogy nem bántanálak...
-Én is szeretlek!"

"-Jaj de perverzek vagyunk mostanság!
-A legjobbtól tanultuk!

-Miben a legjobb?
-A ....-ben"

"-Szia!

-Mi van veled?

-Bocsi, csak megnéztem egy romantikus vígjátékot és..."

"-Jin... Kérdezhetek valamit?
-Kérdezz!
-Szerinted nekünk egyszer lesznek gyerekeink?"

"-Jin... Szeretlek!
-Én is téged! Amúgy, szeretnél gyereket?
-Nem most... Csak majd egyszer valamikor!
-És kitől?
-Háááát... Van egy jó apajelöltem, de nem tudom, hogy ő is szeretné-e.
-Ki az az apajelölt?
-Hmm... Közép hosszúságú, sötét színű haja van, barna szeme és nagyon helyes...

-Ismerem?
-Nem tudom...
-Bemutatod nekem?
-Igen. Látod? Ő az!
-Hm... Helyes srác!
-Tudom! És még intelligens, okos, udvarias, stb.

-Szerintem nagyon szeret téged!

-Tényleg szeret?
-Igen! Mindennél jobban!"

"-A... A francba!
-Mit akartál volna mondani?
-Semmit...
-Szívtad! Ha hazudsz, nem nézel a szemembe!
-A kurv@ életbe!
-Hogy mondtad?

-Lehet, hogy nem szoktam káromkodni, de attól függetlenül még tudok"
"-Mi a... Momo... Mit keresel 4 srácon?!
-Öhmm... Tudod... A hátad mögött 5 másik fiúval kavarok... Szerinted?
-Akkor, mi okból kifolyólag ugrottál rájuk?
-Azt hitték, hogy ott vagyok...
-Áh... Értem... Vagyis... Nem értem! Miért kerestek téged?
-Mert... Azért mert...
-Aha... Szóval, az baj, ha más lányokkal vagyok, de azt nézzem el, ha te vagy más fiúkkal?
-Azt nem úgy értettem...
-Akkor hogy?
-Úgy, hogy a más lányok alatt, szerető más lányokat értettem.
-Na, most már értem...
-Végre!"
"-Ha szeretsz, akkor miért nem bízol meg bennem?
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízom benned, hanem azért, mert tudom, hogy sokkal jobbat is érdemelnél nálam!"
Én még nem tudok elbúcsúzni tőle! Így biztos, hogy nem!
Idő közben megérkeztek a mentősök is. Bevitték a kórházba, majd megvizsgálták, utána pedig összevarrták a sebet.
-Nagyon sok vért vesztett, szóval kevés a valószínűsége, hogy életben marad...-közölte az egyik nővér.
-Értem... De bemehetek hozzá?-kérdeztem.
-Még nem annyira stabil az állapota...
-Rendben...
-Megteszünk mindent amit tudunk....
-Köszönöm.-bólogattam.
Nem vagyok egy Istenhez fohászkodó típus, de ebben a pillanatban letérdeltem és a következő mondatokat mondtam magamba:
Kérlek! Engedd, hogy még szeressem! Ő az egyetlen lány... Akarom mondani, nő, az életemben. Nélküle... Nem létezem. Nem kapok levegőt, ha nincsen a közelemben. Bárcsak hamarabb odaértem volna! Talán mostanra már a szállodában lennénk, boldogan. Kérlek! Te vagy az egyetlen esélyem! Ha kell, nem is miattam, hanem miatta! Ő még sokra viheti nélkülem is. Megtennék bármit, csakhogy Ő felépüljön!
Magam sem hiszem, hogy beválik, de azért egy próbát megért. 
Végül stabilizálták az állapotát szóval bemehettem hozzá. Még mindig eszméletlen volt.
-Szia!-kezdtem suttogva, de tudtam, hogy nem tud visszaköszönni.-Sajnálom, hogy bunkó, paraszt, utolsó szemétláda voltam.-toltam egy széket az ágya mellé, majd leültem és megfogtam a kezét.-De te, még így is elfogadsz, mert szeretsz... Tudd, hogy én is nagyon szeretlek!-simítottam meg az arcát.-Nem tehetek róla, ha néha elgurul a gyógyszerem...-nevettem el magam halkan.-Na, jó éjszakát Szerelmem! Aludj jól! Szeretlek!
És a kezemre hajtva a fejem elaludtam.

24.Rész

-Sziaa!-köszönt izgatottan.
-Helló!-töröltem meg a szemem.
-Te vagy az a világhírű csajszi, aki egyszer azt mondta egy talk showban, hogy szereti a zenéinket?-nézett áhítattal. Igen... Nem vagyok Directioner vagy mi, de azért szerintem jó hangjuk van.
-Igen... Én lennék az.-erőltettem egy mosolyt.
-Meghallgattam sok számodat!-mesélte.-Úgy bírom az énekhangodat! Énekelj légyszííííí!
-Itt?
-Igen!
-Hát... Legyen... De mit?-kérdeztem.-Várj... Egyáltalán hogy kerülsz ide? Angliában laktok, nem?
-Igen... Csak tudod... Turné!
-Jaaaaa.-esett le.
-Na! Énekeld el aaaaaaa....-gondolkozott.-a What makes you beautifult!
-Okéé.-vettem egy nagy levegőt és elénekeltem. Nagyon hamis volt, mert közben kicsit sírtam is.
-Mi a baj?-ült le mellém, amikor elkezdtem zokogni.
-Semmi.-mondtam hüppögve.
-A semmi miatt nem szoktak sírni az emberek...
-Hm...-néztem magam elé.-Én megoldom.
-Naaaaaa! Mondd el légy szíves!-mondta édesen.
-Nem!-tiltakoztam.-Amúgy merre vannak a többiek?-váltottam gyorsan témát.
-Téged keresnek!-mosolygott.
-Értem... És hol?
-A szállodában!
-Basszus!-álltam fel.
-Mi az?-utánozott.
-Hogyha beállítanak Jinhez!-nyeltem egy nagyot.-Soha az életben nem magyarázom ki!
-Ki az a Jin?-kérdezte megszeppenve.
-Mivel mentek és mikor?
-Kocsival, nem rég.-nézett az órájára.-Na, ki az a Jin?
-Akkor még odaérek!-kezdtem el futni.
-De ki a tököm az a Jin?-rohant utánam.
-A barátom... Azt hiszem...-lihegtem.
-Azt hiszed?-értetlenkedett.
-Igen... "Összevesztünk"!-mutogattam az idézőjeleket futás közben.
-Miért?
-Ez hosszú!-gyorsítottam.
Csak az járt a fejemben, hogy mihamarabb odaérjek.Végül is egész gyorsan odaértünk. Amikor beértünk, megnyomtam a lift hívó gombját.
-Áh! Ez túl lassú!-szaladtam a lépcsőhöz.-Láttad kint a kocsitokat?-kérdeztem Zayntől.
-Igen...-kapkodott levegő után.
-Akkor belehúzunk!
-Ennél jobban?
-Igen!
Mikor felértünk, megláttam a One Direction többi tagját, miközben mennek az ajtónk felé.
-Neeeeeee!-ugortam rájuk, majd mindnyájan elterültek. Jin (gondolom meghallotta a kiabálásom) kinyitotta az ajtót. Egy trikóban és egy alsónadrágban volt.
-Mi a...-lepődött meg.-Momo... Mit keresel 4 srácon?!-tette fel a hülye kérdést japánul.
-Öhmm...-álltam fel és felsegítettem a srácokat is.-Tudod...-vágtam tök komoly fejet.-A hátad mögött 5 másik fiúval kavarok... Szerinted?-tártam szét a karom.
-Akkor, mi okból kifolyólag ugrottál rájuk?-támasztotta az ajtófélfát.
-Azt hitték, hogy ott vagyok...-mutattam be a szobába.
-Áh... Értem... Vagyis... Nem értem! Miért kerestek téged?
-Mert... Azért mert...-dadogtam, de egy értelmes mondat nem jött volna ki a számból.
-Aha... Szóval, az baj, ha más lányokkal vagyok, de azt nézzem el, ha te vagy más fiúkkal?
-Azt nem úgy értettem...
-Akkor hogy?-kérdezte.
-Úgy, hogy a más lányok alatt, szerető más lányokat értettem.-magyaráztam.
-Na, most már értem...
-Végre!-mondtam, majd a One Directionra néztem.-Oh... Bocsi...-hajoltam meg (angolul beszéltem).
-Semmi baj...-legyintett Harry mosolyogva, én meg visszamosolyogtam.
-Ugye most nem kezdetek el nyáladzani?-dramatizálta túl.
-Bakker, mi bajod van?-néztem rá csalódottan.
-Semmi... Csak az, hogy a barátnőm 5, plusz még nem tudom mennyi fiúval szokott beszélgetni...
-Értem már... Féltékeny vagy!
-Miért? Te reggel nem voltál az?
-De... Csak Te kevesebbet vagy lányokkal, szóval...
-Szóval azt akarod mondani, hogy ne is nézzek rá más lányokra?
-NEM! Azt akarom mondani, hogy sohasem tudhatom, hogy mikor nézel rá más lányra is ÚGY! 
-Öööö.. Elrabolhatjuk egy kicsit?-kérdezte Liam Jintől.
-Felőlem! Csináljatok vele amit akartok!-csapta be maga után az ajtót. Na itt elgurult a gyógyszerem. A reggeli "bedurciztamésnemnézekrád" modorát elviseltem... A mostani "féltékenyvagyok,deteisazvoltál" hülyeségét is elviseltem... De "Csináljatok vele amit akartok!"?!
-Megbocsátotok nekem egy percre?-szorítottam ökölbe a kezemet.-Vagy tudjátok mit? Inkább találkozzunk holnap... Az megfelel?
-Aha! Mikor?-érdeklődött barátságosan Nail.
-8 óra?-ajánlotta fel Louis.
-Nekem megfelel!-mondtam.
-Rendben. Central Parkban ugyanott?-kérdezte Zayn.
-Oké... Sziasztok!
-Szia!-búcsúzkodtak és elmentek.
Jin után mentem, aki a szobában járkált fel-alá.
-Mi az? Otthagytad a hercegeket?-kérdezte arrogánsan.
-Bazd meg Jin, nem tehetek róla, hogy szeretlek! Tényleg nem az én hibám!-káromkodtam.
-Ha szeretsz, akkor miért nem bízol meg bennem?-vágta a fejemhez.
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízom benned,-kezdtem higgadtabban.-hanem azért, mert tudom, hogy sokkal jobbat is érdemelnél nálam!
-Ez nem igaz! Te is tudod, hogy még téged sem érdemellek meg!
-Akkor most ezért akarsz most eltolni magadtól?
-MI?! Nem! Örülök, ha a közelemben vagy!
-Aha... Ehhez képest olyanokat vágsz a fejemhez, hogy nem bízom benned!
-Igen!-szerintem ezt ő sem gondolta át, mert utána nagyon elkezdett gondolkozni. De annyira nem érdekelt.
-Akkor menj oda ahova gondolom!-fogtam meg a bőröndömet, aztán kimentem az ajtón, amit be is csaptam magam után.
Kerestem egy másik szállást estére, mert úgy gondoltam, hogy érdekes lenne visszamenni... Végül találtam egy olcsó Motelt. A Motel kívül fehér és lelakott volt. Azért célnak megfelelt. A szobám egy ágyas, fürdőszobás, konyhás izé (jobb szót nem tudok rá mondani) volt. A konyhában összevissza bútorok voltak és kész. A hálószobában egy ágy, egy gardrób és egy tükör volt. A fürdőszoba pedig és zuhanykabinból, egy wc-ből és egy csapból állt. Szép kis hely... Leraktam a bőröndömet a padlóra és leültem az ágyra. Sajnos egyből fel is álltam, mert valami beleállt a fenekembe. Elhúztam a takarót, és ott volt egy kés. Hmm... Megnéztem a pengéjét. Elég éles... Hirtelen rá néztem a csuklómra. A könnyeim csak úgy potyogtak.
-Minek élni, ha nincs velem Ő?-kérdeztem magamtól. Egyik dolog követte a másikat. Először ragadtam egy papírt és egy ceruzát. Leírtam, hogy nagyon szerettem Jint, az MBLAQ-et, a Kat-Tun-t és a többieket, meg ne szomorkodjanak, hiszen egy kis idő múlva mindent elfelejtenek. Mikor befejeztem a kést gyorsan végighasítottam az ereimen. A fájdalomtól, és a nagy mennyiségű vérveszteség miatt elszédültem, végül a padlóra zuhantam... Tudtam, hogy az utolsó levegőt vételeket veszem... Hogy hamarosan... Meghalok...   

23.Rész

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, Jin mellkasán feküdtem. Felnéztem, és igen... Még mindig aludt.
-De ééééééédeeeeeeeeees~!-gondoltam magamban. Jó... Már eléggé sokszor láttam azt, ahogy alszik, de akkor is... Cuki.
-Ne bámulj!-szólalt meg, csukott szemmel.
-Honnan veszed, hogy nézlek?-kérdeztem.
-Maradjunk annyiban, hogy tudom.
-Tudod mit? Ez mindössze csak egy áááálom!-használtam ki a helyzetet.
-Aha... Persze... Mért is ne?-nyitotta ki végül a szemét.
-A...-mondtam volna egy csúnya szót.-A francba!-jutott eszembe a még elfogadható káromkodás.
-Mit akartál volna mondani?
-Semmit...-néztem zavartan az ablakra.
-Szívtad! Ha hazudsz, nem nézel a szemembe!
-A kurv@ életbe!-csúszott ki a számon. Igen... Ez lett volna az előző szó is.
-Hogy mondtad?-kerekedett el a szeme.
-Lehet, hogy nem szoktam káromkodni, de attól függetlenül még tudok!
-Oké, oké.-ölelt magához.-Miért nem alszol még?
-Mert már...-néztem meg gyorsan Jin válla fölött az órát.-11 óra van?-döbbentem meg.
-Mennyi?-nézett fel.-Áh... Mindegy.-feküdt vissza
-De laza vagy!
-Ja.-rakta a homlokát a homlokomra.-Te...
-Ha?
-Kutyának meg tessék, mi?-nevette el magát.
-Akkor tessék?-variáltam.
-Ha elmondanám, hogy tegnap hol voltam mit szólnál hozzá?
-Fogalmam sincs. Még nem tudom, hogy hol voltál...
-Akkor nem is akarod tudni.-dőlt hanyatt az ágyba.
-Oké... Amíg nem egy másik lánynál voltál, addig örülök.-pusziltam volna meg, de ő finoman eltolt magától.-Másik lánynál voltál, igaz?-komolyodtam el.
-Nem...-mondta nem nagyon meggyőzően.
-Akkor?-ültem fel.
-Hagyjuk!-fordult el.
-Hmmm... Rendben...-álltam fel, és kezdtem öltözködni.
-Mit csinálsz?-kérdezte az ablakot nézve.
-Kinyitom a titkok kamráját! Szerinted?-tártam szét a karom, bár még mindig nem nézett rám, szóval továbbra is kerestem magamnak egy pólót. Jin ingét ledobtam az ágyba. Gyorsan felöltöztem, megfésültem a hajam, fogat mostam és indultam is.
-Hova mész?-nézte az ablakot.
-Amennyiben nekem mondod, az a válaszom, hogy el, viszont ha az ablaknak mondod, nem érsz el sikert.-mentem ki az ajtón (becsaptam magam mögött) és éreztem, hogy könnyezni kezd a szemem.
A szállodából kilépve láttam, hogy esik az eső. Úgy döntöttem, hogy fogok egy taxit és elmegyek a Central Parkba. Vagy 5 percen keresztül integettem a taxisoknak, de egyik sem vett fel. Amelyik megállt, ahhoz gyorsan beugrottam.
-Szép jó reggelt!-mosolygott a sofőr, aki körülbelül 27 éves lehetett.
-Attól függ kinek mi a szép...-töröltem meg a szemem.
-Hova vigyem?-kérdezte.
-A Central Parkba kérem!-szipogtam.
-Mi a baj asszonyom?-indult el, de a visszapillantó tükörben nézett engem.
-Nem történt semmi...-füllentettem.
-Azért ennyire jól ismerem az embereket!-nyújtott hátra egy zsepit.-Képzeld, pszichológusnak készültem! Amúgy nem baj, ha tegezlek?
-Nem probléma!-fogadtam el a pzst.
-Na... Mi a baj?
-Csak...-vettem egy mély levegőt, és elmeséltem, mi is történt.
-Értem... Hát... Ugye jobb, hogy kiönthetted a lelked?-bólogatott megértően.
-Igen! Köszönöm!-szálltam ki a kocsiból, ugyanis időközben megérkeztünk. Kifizettem a pénzt, elköszöntem és mentem az utamra.
Tényleg nagyon szép a Park! Sajnos hamar végigmentem a nézelődéssel, szóval leültem egy padra, a térdemre támasztottam a könyökömet, és a tenyerembe temettem az arcomat. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telt el, de egyszer csak nem éreztem az esőcseppeket a fejemen, mégis hallottam, hogy esik. Felnéztem és elállt a lélegzetem... Zayn Malik állt előttem.

22.Rész

18 éven aluliaknak, szülői engedéllyel ajánlott. Na, jó... Szülői engedély nélkül is. (Muhahaha) :D

~Momo szemszöge~

*Jin visszaért a szállodába*

-Szia!-futottam hozzá, és halmoztam el millió csókkal.

-Mi van veled?-kérdezte.

-Bocsi, csak megnéztem egy romantikus vígjátékot és...-hadartam. Folytatni is akartam, de Jin is adott pár apró csókot. Jin felemelt, úgy, hogy a lábamat átkulcsoltam a derekán, a kezemet a nyakán, ő pedig a fenekemet fogta, hogy le ne essek. Hah! Szépen vagyunk! Letapizott a saját pasim... xD Becipelt a szobába, ahol lefektetett az ágyba.
***
Jin a könyökével támaszkodott felettem.
-Jin...-kezdtem, a haját igazgatva.-Kérdezhetek valamit?
-Kérdezz!-mosolygott.
-Szerinted nekünk egyszer lesznek gyerekeink?-érdeklődtem félve.
-Szerintem igen.-válaszolta.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Ha tőlem szeretnél...-puszilta meg a nyakam.
-Ne mááár! Ez csikiiiiz!-nevettem. Jin elkezdett vigyorogni és folytatta a tevékenységét.-Neee! Jiiiiiiiiiiin! Ne kínozz!!-nevettem sikongatva. Amikor abbahagyta, kimásztam alóla, közben a takarót magam elé csavartam.
-Ne menj eeeel!-mondta. Felkaptam egy bugyit, egy melltartót és Jin ingét is. Visszadobtam az ágyra a takarót, és megálltam Jin előtt csípőre tett kézzel.
-Készülj a halálodra!-mondtam viccesen, ráugrottam és elkezdtem csikizni.Végül megint Jin alatt kötöttem ki. Leszorította a jobb kezemet a fejem jobboldalára, a bal kezemet pedig a bal oldalára. 
-Mit csináljak veled?-kérdezte két csók között.
-Akármit, csak ne kínozz!
-Oké... Akkor nem is én fogok veled csinálni valamit, hanem te velem...-mondta ravaszul.
-Rendben! Én döntök!-terítettem le.
-Na mit fogysz csinálni?
-Biztos, hogy tudni akarod?-kérdeztem szexin.
-Majd megtudom...-egyezett bele felülve. Hátát a falnak támasztotta (mellékesen megjegyzem, hogy volt rajta boxer). Én az ölébe ültem, szembe vele. Megpusziltam az ajkait, utána az állát, a nyakát, és mentem lejjebb, a köldökéig végül vissza az ajkaihoz.
-Jin...-amikor mélyen a szemembe nézett folytattam.-Szeretlek!
-Én is téged!-csókolt meg.-Amúgy, szeretnél gyereket?
-Nem most... Csak majd egyszer valamikor!
-És kitől?
-Háááát... Van egy jó apajelöltem, de nem tudom, hogy ő is szeretné-e.
-Ki az az apajelölt?
-Hmm... Közép hosszúságú, sötét színű haja van, barna szeme és nagyon helyes...-mosolyogtam.
-Ismerem?-kérdezte.
-Nem tudom...
-Bemutatod nekem?
-Igen.-álltam fel, és húztam magammal, egészen a fürdőszobai tükörig.-Látod? Ő az!-mutattam a tükörképére.
-Hm... Helyes srác!-mondta öntelten.
-Tudom! És még intelligens, okos, udvarias, stb.-áradoztam, tulajdonképpen Jinről.
-Szerintem nagyon szeret téged!-csókolt meg, és húzott vissza az ágyba. Végül a mellkasára raktam a fejem, miközben ő simogatta a hátamat.
-Tényleg szeret?-kérdeztem végül.
-Igen! Mindennél jobban!-adott egy puszit az ajkaimra.

21.Rész

*Amerikába érve*
Csak egy szót tudok mondani: Wow!
-Nagyon leblokkoltál...-mondta Jin.
-Öööö... Csak... Tudod... Izé...-dadogtam, közben mutogattam mindenfélét.-Na! Szóval az!
-MI VAN?-nézett rám úgy, mintha egy őrült lennék.
-Sok az ember!-egyszerűsítettem le a mondani valóm.
-Áh... Értem...
-Te... Figyelj csak... Minek is kellett ide jönnöd, jönnünk?-kérdeztem, mert még mindig nem tudtam.
-Hát... Nyelvtanulás.-válaszolta gyanúsan gyorsan.
-Aha. De te tökéletesen tudsz angolul, nem?
-De... Csak ezt próbáld meg Johnny bácsinak elmagyarázni...
Gyorsan kerestünk egy szállodát, utána pedig Jin bejelentette, hogy elmegy valahova.

~Jin szemszöge~

Ha Momo megtudná, hogy miért küldött el ide Johnny, szerintem kinyírna.

-Jin... Van egy ajánlatom számodra!-mondta Johnny.

-És pedig?-kérdeztem félve.

-Menj ki Amerikába!

-Minek?-érdeklődtem flegmán.

-Hát... Biztos most akarod megtudni?

-Nem... Majd holnap után kiskedden... Szerinted?-értetlenkedtem.

-Szóval... Gondolom tudod, hogy kik az utcalányok.-mondta.-Ha nem akkor most kapsz egy gyors felvilágosítást.

-Tudom, hogy kik ők... Mi van velük? 

-Amerikában van egy fejes, aki ezekkel a nőkkel foglalkozik.

-És?

-Van egy levél, amit oda kéne adnod a fejesnek. 

-Aha...

-Na már most! Van egy külön épület a kurváknak. Az emberke irodája a legtetején van. 

-Értem... De ők nem az utcán szoktak ácsorogni?

-De, csak tudod, kell egy hely a szexhez.

-Aha...

-Itt a levél!-adta oda a borítékot.

-Oké... Na mentem!-búcsúzkodtam. 

-Ne olyan gyorsan! Van még egy levél!

-Ne szívass!

-De... Ezt pedig egy bizonyos Jessica Morgan nevű, khm..., kurvának kell odaadnod.

-Jó. Szia!-mentem ki. Természetesen előtte elvettem a borítékot.

Johnny az őrületbe fogsz kergetni.

Egy hatalmas épülettel találtam szembe magam.

Remélem, sőt, melegen ajánlom, hogy legyen benne lift. Gyorsan bementem, és végig éreztem, hogy mindenki engem néz. Szerencséjükre, volt felvonó, szóval megúszták. Ahogy beléptem a liftbe, egy 40-es férfi és kb. 19 éves lány smárolt. Nem bírtam tovább nézni, és hallgatni a lihegésüket, szóval a 4. emeleten kiszálltam. Volt vagy 30 emeletes, szóval nem akartam lépcsőzni, így más módszert kellett választanom. Megfordultam és észrevettem a folyosón másik felében még egy liftet. Ahogy mentem végig a folyosón nagyon sok szobát láttam. Mindegyikből perverz szólások, sikítások, nyögések és még sok gusztustalan dolog hangzott ki. Oh my gosh!
Az egyik szobaajtó hirtelen kinyílt. Egy meggyötört csajszi jött ki.
-Bébi, még nem végeztünk!-hallatszott egy ismerős hang. Johnny Depp hangja volt.
-Segíts kérlek!-szaladt mögém a lány. Johnny Depp is kijött végül a szobából. Az öve ki volt kapcsolva, csakúgy, mint a nadrágján a gomb.
-Mit akarsz tőle?-próbáltam védeni a lányt.
-Hé-hé! Szerintem a kurvák ezért vannak!-mondta.
-Ja... Ezért vannak! De azért vedd figyelembe, hogy 20 éves a csaj... Te meg 45!
-És? Nem a te dolgod Jin!
-Lehet... De egy nőt ennyire megalázni? Ennyi erővel írd ki twitterre, hogy de jó volt! 
-Nem hazudnék a követőimnek!-nevette el magát gúnyosan.-Na! Add vissza a lányt!
-Ne!-suttogta.
-Ember! Ha még egyszer hozzáérsz, esküszöm, hogy a szép kis pofikádból semmi sem marad!-ragadtam meg Johnny pólójának a nyakát.
-Rendben, rendben!-védekezett.-Ereszd el a pólóm, mert új!-szabadult ki a kezeim közül. Amikor elment a lány fellélegzett.
-Köszönöm szépen!-hajolt meg. Áhá! Szóval nem idevalósi!
-Mi a neved?-kérdeztem.
-Meisa Kuroki.-mondta félve.-A tiéd?
-Akanishi Jin.-mosolyogtam.
-Még egyszer, kösz, hogy megvédtél!
-Szívesen!
Érdekes csajszi. Na, mindegy... Tovább mentem, végül odaértem a lifthez. Felmentem a legtetejére. Nem valami szép látvány fogadott. Egy nő az asztalon feküdt, rajta meg egy férfi.
-Öhm... Zavarok?-köszörültem meg a torkom.
-Dehogyis!-szálltak le az asztalról. Gyorsan rendbe szedte magát.
-Hoztam egy levelet Johnny-tól!
-Köszi.-terelt ki. Szófogadóan  kimentem. Már csak a lányt kell megtalálnom. Lementem az információs pulthoz.
-Helló! Jessica Morgan nevű lányt keresek!-mondtam.
-Ő az!-mutatott egy szőke csajszira.
-Köszi.-odamentem hozzá.

Először nem tűnt kurvának, de amikor megszólalt... Azt hittem, hogy ő Mimi egér hangja! És ahogy beszélt!
-Szióka!-nyávogott.
-Öööö... Hali... Johnny küldött neked egy levelet.-nyújtottam át.
-Júúj! Mondd meg neki, hogy pusszantyúzom!!
-Rendben... Átadom neki.-és elmentem.
Út közben végül csak egy szót tudtam volna kinyögni: WTF?!