25.Rész

~Jin szemszöge~

Vajon hova mehetett? Utána kell mennem, megnézni, hogy merre van.

Elindultam. Mindig amikor befordult egy sarkon utána mentem. Egyszer csak egy Motelbe ment be. Huh... Jó helyen van... De... Tényleg milyen gyökér voltam... Bocsánatot kell kérnem tőle. Odamentem az információs pulthoz.
-Jó napot!-köszöntem, és jellemeztem Momot, hátha tudja, hogy hol van.
-Haaat... Igazábó nem tudom, nöm ömlékszöm ilyön fájtá lyányra.-mondta lassan, tájszólással.
-Biztos? Pedig ide jött be.
-Biztos!-hirtelen hallottunk egy koppanást.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Itt fölül van egy kicsilyányka, aki illik örrö a jöllömzésrö...
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Igön... A 10-ös szamú szobába vagyon, a masodikk ömlötön.
-Köszönöm szépen!-futottam a lépcsőhöz. Csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhetett. Leejtett valamit, vagy mi?
Felértem a szobaajtajához. Kopogtam. Semmi. Megint. Szintén semmi. Végül benyitottam, és... És... Momo a földön feküdt. Gyorsan előkaptam a telefonomat, majd beütöttem a mentők számát.
-Haló, mentők?-köszöntem, és jobban szemügyre vettem.
-Igen, miben segíthetünk?-kérdezte egy hölgy.
-A barátnőm...-nyeltem egy nagyot.-Felvágta az ereit.
-Lélegzik még?
-Kicsit... Mit csináljak?
-Próbálja elállítani a vérzést. Ha van Önnél egy öv, akkor szorítsa rá a csuklójára. Mi a cím?
-Central Park melletti Motel, 2. emeleten a 10-es számú ajtó.-vettem ki az övemet a nadrágomból és rácsavartam a kezére.
-Rendben, máris ott leszünk!
-Köszönöm!-tettem le a telefont.
-Nem hiszem el, hogy ilyet csináltál... Hogy lehettem ekkora tuskó?-kérdeztem magamtól, majd megcsókoltam. Elkezdtem simogatni az arcát, ami fal fehér volt. Hirtelen felnéztem az ágyra, ahol egy papír és egy ceruza volt. A papíron ez állt:

Kedves Akárki Aki Ezt Először Elolvassa. Kérem juttassa el mihamarabb Akanishi Jinnek!

Jin... Nagyon szerettelek/szeretlek, ahogy a Kat-Tun-t is, az MBLAQ-et is, az Arashi-t is, stb. Kérlek ne magadat hibáztasd, az én hülyeségem miatt. Mert, ha nem lettem volna akkora paraszt, és nem mentem volna utánad, akkor talán most nem lenne ez. Add át Johnnynak, Rainnek, és a többieknek, hogy sajnálom. És bízom benne, hogy hamar kihevertek. 

Szeretettel: Kis Mónika, Momo! ♥

Ahogy olvastam, elkezdett nedvesedni a szemem. 

-Miért történt ez? Egyik pillanatban még a kezem között tartottalak boldogan, a másikban pedig a kezem a te véredtől véres. Szeretlek Kicsim!-csókoltam meg megint, már-már zokogva. A csók közben sok emlék tört elő bennem.

"-Nincs házam... Lenne esetleg egy szabad helyetek?
-Mi az, hogy nincs házad? Szüleid kitettek?"

"-Szia Bakanishi!
-Hey! Nem vagyok idióta! Te vagy az idióta! Az én idiótám."

"-Ideges vagy?
-Én? Dehogy! "

"-16 évesen, amikor véletlenül szájra puszit adtunk egymásnak...
-Jaaaa! Amúgy az szerintem nem számít annak...
-Oh...

-Ez miért baj?
-Hát...
-Mi hát?

-Mindegy! Hagyjuk!
-Igazán?
-Szeretlek.
-Én is téged!"

"-Nem vagy álmos?
-Kicsit...
-Akkor megyek is...
-Ne! Félek, hogy amint reggel lesz minden visszaáll az eddigi kerékvágásba, és elfelejted mi is történt...
-Szerinted elfelejteném azt amire eddig vágytam?
-Hogy érted azt, hogy "amire eddig vágytál"?
-Szerinted csak ma jöttem rá, hogy szeretlek?
-Nem tudom...
-Emlékszel a találkozásunkra?
-Természetesen!
-Na, abban a pillanatban szerettem beléd."

"-Jól vagy Kincsem?"

"-Hogy hogy te jöttél értem?

 -Bocsi... Az UFO-d mondta, hogy szervizben van az űrhajója ezért nem tudott érted jönni.
-Ahha... Így már érthető... Pedig reméltem, hogy megint láthatom majd azt a cuki zöld pofiját..."

"-De! Amúgyis olyan magányosnak érzem magam, pedig itt vagytok ti is...

 -Gyere át hozzám! Ott tudunk beszélgetni... Majd visszaviszlek a szállodába.."

"-Min agyalsz ennyire?
-Hogy mit kéne mondanom anyáéknak...
-Nyugi! Minden rendben lesz!
-Azt mondod?
-Biztos vagyok benne."

"-Szejetlek!
-Én is szeretlek Momo!!"

"-Hát... 180-as IQ pontom van, fotografikus memóriám van és huszonegyezer szót olvasok percenként, mint az előbb mondtam. Igen... Zseni vagyok...
-Wow... Egy zseni a barátnőm...
-Gratulálok tesó!"

"-Attól függetlenül, hogy haragszom rád, még szeretlek.
-Köszönöm, hogy MÉG szeretsz.
-Szívesen!
-Mehetünk vagy még mást is tervezel?
-Jól van... Akkor soha többet nem állok szóba veled!
-Azért MÉG én is szeretlek."

"-Akkor nem akarsz megölni?
-Nem... Szeretlek! Tudod, hogy nem bántanálak...
-Én is szeretlek!"

"-Jaj de perverzek vagyunk mostanság!
-A legjobbtól tanultuk!

-Miben a legjobb?
-A ....-ben"

"-Szia!

-Mi van veled?

-Bocsi, csak megnéztem egy romantikus vígjátékot és..."

"-Jin... Kérdezhetek valamit?
-Kérdezz!
-Szerinted nekünk egyszer lesznek gyerekeink?"

"-Jin... Szeretlek!
-Én is téged! Amúgy, szeretnél gyereket?
-Nem most... Csak majd egyszer valamikor!
-És kitől?
-Háááát... Van egy jó apajelöltem, de nem tudom, hogy ő is szeretné-e.
-Ki az az apajelölt?
-Hmm... Közép hosszúságú, sötét színű haja van, barna szeme és nagyon helyes...

-Ismerem?
-Nem tudom...
-Bemutatod nekem?
-Igen. Látod? Ő az!
-Hm... Helyes srác!
-Tudom! És még intelligens, okos, udvarias, stb.

-Szerintem nagyon szeret téged!

-Tényleg szeret?
-Igen! Mindennél jobban!"

"-A... A francba!
-Mit akartál volna mondani?
-Semmit...
-Szívtad! Ha hazudsz, nem nézel a szemembe!
-A kurv@ életbe!
-Hogy mondtad?

-Lehet, hogy nem szoktam káromkodni, de attól függetlenül még tudok"
"-Mi a... Momo... Mit keresel 4 srácon?!
-Öhmm... Tudod... A hátad mögött 5 másik fiúval kavarok... Szerinted?
-Akkor, mi okból kifolyólag ugrottál rájuk?
-Azt hitték, hogy ott vagyok...
-Áh... Értem... Vagyis... Nem értem! Miért kerestek téged?
-Mert... Azért mert...
-Aha... Szóval, az baj, ha más lányokkal vagyok, de azt nézzem el, ha te vagy más fiúkkal?
-Azt nem úgy értettem...
-Akkor hogy?
-Úgy, hogy a más lányok alatt, szerető más lányokat értettem.
-Na, most már értem...
-Végre!"
"-Ha szeretsz, akkor miért nem bízol meg bennem?
-Nem azért vagyok féltékeny, mert nem bízom benned, hanem azért, mert tudom, hogy sokkal jobbat is érdemelnél nálam!"
Én még nem tudok elbúcsúzni tőle! Így biztos, hogy nem!
Idő közben megérkeztek a mentősök is. Bevitték a kórházba, majd megvizsgálták, utána pedig összevarrták a sebet.
-Nagyon sok vért vesztett, szóval kevés a valószínűsége, hogy életben marad...-közölte az egyik nővér.
-Értem... De bemehetek hozzá?-kérdeztem.
-Még nem annyira stabil az állapota...
-Rendben...
-Megteszünk mindent amit tudunk....
-Köszönöm.-bólogattam.
Nem vagyok egy Istenhez fohászkodó típus, de ebben a pillanatban letérdeltem és a következő mondatokat mondtam magamba:
Kérlek! Engedd, hogy még szeressem! Ő az egyetlen lány... Akarom mondani, nő, az életemben. Nélküle... Nem létezem. Nem kapok levegőt, ha nincsen a közelemben. Bárcsak hamarabb odaértem volna! Talán mostanra már a szállodában lennénk, boldogan. Kérlek! Te vagy az egyetlen esélyem! Ha kell, nem is miattam, hanem miatta! Ő még sokra viheti nélkülem is. Megtennék bármit, csakhogy Ő felépüljön!
Magam sem hiszem, hogy beválik, de azért egy próbát megért. 
Végül stabilizálták az állapotát szóval bemehettem hozzá. Még mindig eszméletlen volt.
-Szia!-kezdtem suttogva, de tudtam, hogy nem tud visszaköszönni.-Sajnálom, hogy bunkó, paraszt, utolsó szemétláda voltam.-toltam egy széket az ágya mellé, majd leültem és megfogtam a kezét.-De te, még így is elfogadsz, mert szeretsz... Tudd, hogy én is nagyon szeretlek!-simítottam meg az arcát.-Nem tehetek róla, ha néha elgurul a gyógyszerem...-nevettem el magam halkan.-Na, jó éjszakát Szerelmem! Aludj jól! Szeretlek!
És a kezemre hajtva a fejem elaludtam.