20.Rész

-Momo...-kezdte Jin a magyarázkodást, de félbeszakítottam.
-Jin... Ennek semmi értelme! Elhívsz magadhoz, utána pedig elmész?-értetlenkedtem még nyugodtan.
-Sztem' mi kimegyünk...-mondta Koki és kifáradtak a szobából, becsukva maguk mögött az ajtót.
-Tudom... De...
-Nincsen semmilyen "de"...-szakítottam félbe ismét.
-Ha végighallgatnál, elmondanám, hogy mi a "de"!-mondta, kicsit ingerültebben. Amikor már befogtam a pofám, elkezdte megint a magyarázkodást.-1 hét múlva megyek és 2 hét múlva jövök vissza! Tudod! "Aki szeret, az visszajön hozzád!"
-Nem! Aki szeret, az el sem hagy!-javítottam ki, mire egy kicsit elgondolkozott.-Nem azt mondom, hogy ne menj, mert ez jó nyelvtanulás céljából, csak... Rólam megfeledkeztél... Mit csinálok 2 hétig nélküled? És hol?
-Nem tudom...-sóhajtott.
-És a Gokusen-nel mi lesz?
-Nem tudom...
-Akkor mit tudsz?
-Elmondjam?-nézett rám tök komolyan.
-Igen kérlek...-bújtam oda hozzá szomorúan, hátha az az infó jól jön majd, amit mond.
-Azt, hogy szeretlek...-puszilta meg a homlokom.-És minden rendben lesz... Majd kitalálunk valamit... Ne izgulj!
-Oké.-öleltem szorosabban.
-I love you!-mondta angolul Jin, egész jó kiejtéssel.
-Me too!-nyújtottam ki a nyelvem. Jin hirtelen kibújt a karjaim közül, odament az ajtóhoz és kinyitotta. Kameék egymásra estek.
-Szióóóóókaaaa!-mondta kínosan Ueda.
-Mondtam, hogy ez szar ötlet.-mászott ki Junno alól Kame. Miután kijutott megnézte a körmét (amin fekete körömlakk volt!!!), hogy még rajta maradt-e a lakk.
-Így marhára úgy nézel ki mint egy csaj, aki elesett és azt nézi, hogy nem tört-e le a körme.-mondtam röhögve, majd mindenki helyeselt.
-Jól van na! 1 órába telt mire a bal kezemet kilakkoztam!-"dúlt-fúlt" Kame.
-És én végignéztem!-nézett maga elé Maru elszörnyedve.
-Ja! És ez a rohadék nem segített!-nevetett Kame.
-Hé! Pasiból vagyok!-mondta Maru.
-Szerinted én nem?
-Öööö... Őszinte legyek vagy bunkó?
-Őszinte, légy szíves.
-Ha lakkozod a körmöd, akkor enyhén langyinak néznek az emberek...
-Ja...-nevettem fel.
-Ezt pont az mondja, akinek a bandájában az összes pasi a Cry-ban olyan szinten kihúzta a szemét... És érdekes, hogy rajtad nem is volt semmilyen smink!-mondta Junno.
-Hát... Igen... Én soha sem szoktam sminket felrakni... Hiába próbálják rám erőszakolni, vagy lemosom, vagy egyáltalán nem is sikerül nekik...-mondtam.
-Véleményem szerint, neked nem is kell smink!-nézett rám Ueda.
-Miért?
-Mert smink nélkül is szép vagy!-mondták egyszerre. 
-Ez nem is igaz...-pirultam el.
-Dehogyisnem!-bólogatott hevesen Koki.
-Azt mondjátok?-a színemet már egy rák is megirigyelte volna.
-Nem... Hazudtunk... Szerinted?-értetlenkedett Kame.
-Juuuuj! Köszi srácok!-takartam el az arcomat.
-Mennyi az idő?-kérdezte Jin.
-9. Mert?-mondta Koki.
-Mert álmos vagyok...
-Tényleg?-értetlenkedett Ueda.
-Tudod Ueda! Alig aludtak az éjjel!-mondta perverzül Kame.
-Nem tudom... Mondjátok eeeeeeel!-kérlelt minket.
-Nem! Ehhez még kicsi vagy!-rendezte le ennyivel Junno.
-Jaj de perverzek vagyunk mostanság!-lepődtem meg.
-A legjobbtól tanultuk!-mondta Jin arra célozva, hogy régebben én is perverz voltam...
-Miben a legjobb?-tért vissza a régebbi elmém. Erre a kérdésre -Uedán kívül- mindenki "húúúúúú"-zott egyet.
-A...-a többit már a fülembe súgta. Gondolom tudjátok, hogy mit. ;)
-Ezt úgy mondtad, mintha már annyi lánnyal lettél már volna együtt.-röhögtem.
-Honnan tudod, hogy nem?-kérdezte Maru kacsintva.
-Ugye nem?-fagyott az arcomra a mosoly, de attól függetlenül még mosolyogtam.
-Nem... Nyugi.-puszilta meg az arcomat Jin.
-Vagy mégis?-nevetett Junno.
-Hagyjatok máááár! Ne zavarjatok össze!-fogtam a fejem.
-Oké.-húzott közelebb magához Jin.
-De ugye nem?-kérdeztem suttogva.
-Nem! Nyuuuuuugiiii!-ismételte meg azt amit nemrég mondott.
-Rendben...-sóhajtottam halkan, miközben a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig elkezdte simogatni a hajam.-Álmos vagyok.-mondtam már hangosan.
-Akkor szerintem megyünk...-jelentette ki Jin.
-Oké! Sziasztok!-köszöntek el.
-Sziasztok!-mászott le Jin a fán.
-Sziasztok!-köszöntem én is.-Miért te mentél előbb?
-Te ezt nem értheted!-vágta rá Koki.
-Miért?-kérdeztem.
-Pasi logika!-kacsintott Jin. Mindegy... Majd meglátom, hogy mi az a "Pasi logika".
Amint leértem és megfordultam, láttam, hogy Jin a seggemet stírölte.
-Ne mááár! Ez a "Pasi logika"?-érdeklődtem.
-Mi?-zökkent ki a bámulásból.
-Hallod! Ez szemétség!
-Hát... Igen... De a fiúknak jó!
-Akkor ezért mondtad, hogy mögöttem kellett volna jönnöd?
-Ööö... Igen...
-Ez köcsögség!
-Ez van... De ha megtudom, hogy más srác a seggedet bámulja, nem lesz annak jó vége!-kacsintott.
-Öööööö...
-Ö?-nézett rám érdekesen.
-Néha az MBLAQ tagjai próbákon megkérnek, hogy álljak eléjük, mert ők nem tudják. És amikor megmutatom nekik, mindig elbambulnak...-gondolkoztam.-Most már tudom, hogy miért...
-Na... Csak fussak össze velük!-mondta, én meg kinyújtottam rá a nyelvem.

*Otthon, ágyban fekve*
-Van egy jó ötletem!-ült fel Jin.
-És pedig?-kérdeztem én is felülve.
-Gyere el velem Amerikába!
-Mi?
-Gyere el velem Amerikába!-ismételte meg.
-Az tök olyan lenne, mintha poggyász lennék!-értetlenkedtem.
-Igen... De akkor legalább együtt lennénk!-csókolt meg.
-Rendben!-egyeztem bele mosolyogva.-De akkor át kéne ugranunk Koreába.
-Öööö... Oké... Miért is?-kérdezte.
-Mert szólnom kell Rainnek, hogy nagyon sokáig fogok maradni...
-Áh... Értem.-feküdt vissza, én pedig a mellkasára dőltem és ő ismét elkezdte simogatni a hajam.-Jó, hogy ez eszembe jutott, mert nem bírtam volna ki nélküled 2 hetet.
-Nekem mondod? Azt sem tudom, hogy azt a 2 évet, hogyan bírtam ki...-mondtam.-Ja! Megvan! Egész végig a facebook adatlapodat nézegettem!
-Akkor, jó, mert én is a tiédet.-nevetett fel.
-Szeretlek!-könyököltem fel.
-Én is téged, de azért kimásznál a tüdőmből?-kérdezte, nekem meg fel sem tűnt, hogy véletlenül a tüdejébe könyököltem.
-Oh... Bocsi.-"másztam ki a tüdejéből".
-Áh! Semmi baj!-csókolt meg hosszasan. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív. HyunAh volt.
-Uh... Ne haragudj de ezt fel kell vennem!-mondtam, mire Jin intett, hogy csak nyugodtan.-Szia!-köszöntem koreaiul.
-Szia csajsziii!-üdvözölt izgatottan.-Mizu?
-Semmi. Veled?
-Képzeld! a 4minutes tagja lettem!-mondta.
-Áááá! Az király!-kezdtem sikítozni, és hallottam, hogy HyunAh is (millió respekt Jinnek, hogy nem vitt elmegyógyintézetbe).
-Majd csinálunk együtt egy számot?
-Természetesen! Figyi. Hamarosan megyek vissza, és nem egyedül. Meg nem is maradunk sokáig.
-Ne máár! Lecserélsz?-"sértődött" meg.
-Hát... Igazából...-néztem Jinre, aki a hátamat kezdte simogatni (?).-Egy fiúval megyek.
-MI?! KOMOLYAN?-sikongatott.
-Igen!
-Mi a neve?
-Akanishi Jin.-amint kimondtam a nevét, Jin felkapta a fejét, HyunAh pedig pötyögött valamit a számítógépén. Gondolom rá googlizott.
-Wow!-lepődött meg.-Nagyon dögi!
-Tudom...
-Most is együtt vagytok?
-Aha.-néztem megint Jinre.
-Húúúú. És?-hát ez hihetetlen! Mindenki ilyen perverz?
-Mi és?
-Hát... Megzavartam valamit?
-Nem igazán.
-Mit csináltatok?
-Csak csókolóztunk.
-Oh...-keseredett el.-Mindegy! Majd még faggatlak! És az álompasidat is!
-Ha addigra megtanulsz japánul...
-Angolul tud?
-Aha. De a te angoltudásoddal sokat érsz vele!-kezdtem cukkolni.
-Jól van na! Nem tehetek róla, hogy minden angol órán aludtam! Tök fárasztó volt!-mondta.
-Jó... Majd fordítok neked...
-Köszi! Leköteleznél!
-Nincs mit.-mosolyodtam el.
-Na leteszem csibikéim! Sziasztok! 
-Oké nyuszika!-nevettem.-Szia!
-Oh! És üzenem ennek a Jinnek, hogyha egyszer is megbánt téged neki annyi!
-Húha! Bekeményítettünk?
-Aha! Na szia szívem!
-Szia!-tettem le.
-Ki volt az?-kérdezte Jin közelebb húzva magához.
-HyunAh.-mosolyodtam el.
-És mihez kellett a nevem?
-Csak megkérdezte, hogy ki az a srác akivel menni fogok Koreába.
-Aha...
-Oh... És üzent neked valamit!
-Na?
-Azt mondta, hogyha egyszer is megbántasz, akkor neked annyi!
-Én pedig azt üzenem neki, hogy soha sem foglak megbántani!
-Rendben.-csuktam be a szemem. Kicsit érdekesen nézhettünk ki. Egy egész kört formáltunk. Mindketten kiflik voltunk.-Jó éjszakát Jin!-adtam egy puszit a szájára.
-Jó éjszakát Szerelmem!-hangsúlyozta ki az utolsó szót.

*Koreában*
Végre! Koreában! Bemutathatom Jinnek az MBLAQ-et és HyunAh-t. A terv az volt, hogy itt szállunk át, és 1 napot kell várni a repcsire. Szóval nem szabad sokat szöszmötölni. Először elmentünk HyunAh-hoz.
-Szia!-ugrottunk szó szerint egymás nyakába az ajtóban.-Gyertek be!-vezetett be minket.
-HyunAh, ő Akanishi Jin.-kezdtem koreaiul.-Akanishi Jin, ő HyunAh.-fejeztem be japánul.
-Szia! Sokat hallottam már rólad!-mondta HyunAh egész jó angol kiejtéssel.
-Én is rólad!-vágta rá Jin.
-Oké... Akkor szerintem állapodjunk meg az angolban.-ajánlottam fel angolul.
-Rendben.-mondták egyszerre. Jól elbeszélgettünk, de sajnos mennünk kellet.
-Oké! Következő állomás a Rain központos cucc, mert tuti, hogy az MBLAQ is ott van.-indultunk el kézen fogva. Laza 15 perces séta volt. Na, jó... 10 perc lett volna, ha nem állunk meg egy-egy helyen csókolózni. :)
-Szia!-köszöntem Rainnek. Jint kint hagytam a folyosón.
-Oh! Szia!-mosolygott Rain.
-Figyi Rain. Nem lenne probléma, ha esetleg kicsit...-itt megakadtam és variáltam.-nagyon sokáig nem lennék itt?
-Hát... Igazából ezt nem velem kéne megbeszélned, hanem az MBLAQ-el.
-Oké. De te beleegyezel?-kérdeztem.
-Aha.-mosolygott.-Na! Futás a többiekhez!
-Köszi!-mentem oda hozzá és öleltem meg.-Szia!
-Szi.!-köszönt, de csak az elejét hallottam, mert közben kimentem az irodájából.
-Na! Mehetünk az MBLAQ-hez!-mondtam Jinnek.
-Hurrá! Alig várom!-mondta cinikusan.
Gyorsan felmentünk a gyakorlóterembe. Természetesen az MBLAQ próbált.
-Szia Momo!-köszöntek. Ismét kint hagytam Jint. Nem volt kedve találkozni velük, mert Mir is ott van.
-Sziasztok!-öleltem meg mindenkit.-Figyeljetek... Tovább maradnék Japánban. És hát most megyünk Amerikába...
-Kivel?-kérdezte Mir.
-Jinnel.-mondtam félve.
-Áh értem...
-Húúú! Majd egyszer, ha Japánban turnézunk, bemutatom nektek a Kat-Tun-t! Nagyon jó csapat. Sokat lehet velük hülyéskedni.-áradoztam a Kat-Tun-ról.
-Aha. Most is náluk vagy?-érdeklődött G.O mosolyogva. Hát... Igazából Miren kívül mindenki mosolygott.
-Igen. Na? Megengeditek?-kérdeztem visszatérve a témára.
-Persze! Hogy lehet neked nemet mondani?-puszilta meg a homlokomat Joon.
-Wííí! Köszi!-tapsikoltam.-Képzeljétek, mondták a Kat-Tun-osok, hogy majd csinálunk együtt zenéket.
-Az szuper!-bólogatott Seung Ho.
-Ja!-értett egyet Thunder.
-Nekünk mennünk kell! Szia!-adtak sorba puszit a homlokomra. Kivéve Mir. Ő még bent maradt.
-Tényleg olyan jó csapat lenne a Kat-Tun?-kérdezte.
-Aha!
-Akkor miért nem annak a tagja vagy?
-Mert már az MBLAQ-ben vagyok.
-Nem úgy látszik! Eldönthetnéd már, hogy ők, vagy mi!-viharzott ki a teremből Mir.
-Miaú!-formáztam macska tappancsot a kezemből.
-Hol lesz a szállásunk?-kérdeztem Jintől, már a termen kívül.
-Repülőtéren fogunk aludni.-mondta.
-Értem! Az kiráály!-öleltem magamhoz. Nem tudhatja meg, hogy mi történt bent. Mir már így is kihúzta nála a gyufát... 

19.Rész

Megbeszéltük Johnnyval, hogy egy számot eléneklek velük. Amikor elindultam a Johnny's entertainmenttől, esett az eső.
-Ezt nem hiszem el...-füstölögtem magamba.
-Elvigyem, kisasszony?-kérdezte egy ismerős hang mögülem. Hátrafordultam, és igen... Jin állt mögöttem.
-Jin!-futottam hozzá és megöleltem.
-Szia!-kapott el és pörgetett meg.
-Miért jöttél ide?-kérdeztem és amikor válaszra nyitotta a száját folytattam.-Várj... Fontosabb kérdés, hogy honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Hát... Az úgy volt, hogy...-hátrált, de én követtem.
-Hogy? Talán követtél?
-Dehogyis! Vegyük inkább úgy, hogy nekem is erre volt dolgom!-találta ki a frappáns magyarázatot.
-Magyarán követtél!
-Igen... Ne haragudj...
-Hhhh...-sóhajtottam csípőre tett kézzel.-Egyáltalán miért követtél? Nyomozol utánam?
-Nem! Csak nem akartam, hogy rossz helyekre tévedj! Mint például ez az épület!
-Miért rossz hely?
-Mert...-nézett fájdalmas arckifejezéssel.-Majd megtudod...
-Nem! Johnny is eltitkolt előlem valamit! Neked már nem engedem!
-Oké... De megfogsz fázni!-adta rám a dzsekijét, becipzározta, feltette a kapucnit a fejemre, majd magához ölelt.-Többeknek is tudniuk kell, ezért menjünk át hozzájuk... Rendben?-célzott arra, hogy már megint Kokinál bandáznak.                            
-Oké.-cipzároztam le a dzseki cipzárját és kezdtem levenni magamról.
-Miért veszed le?
-Mert így te fogsz megfázni!
-Nem fogok nyugi...-mosolygott és megint felhúzta a cipzárat. 
-Köszönöm!
-Nincs mit...
-Most már mehetünk!-türelmetlenkedtem.
-Rendben.-amikor beültünk a kocsiba, láttam rajta, hogy feszült, ezért odahajoltam hozzá és megpusziltam.
-Attól függetlenül, hogy haragszom rád, még szeretlek.-mondtam úgy, mint egy egoista.
-Köszönöm, hogy MÉG szeretsz.-nézett rám értetlenül, a "még" szót kihangsúlyozva.
-Szívesen!-csókoltam meg.
-Mehetünk vagy még mást is tervezel?-kérdezte.
-Jól van... Akkor soha többet nem állok szóba veled!-"sértődtem" meg.
-Azért MÉG én is szeretlek.-nyomott egy puszit az ajkaimra.
-Oké... Mehetünk.-mondtam mosolyogva.
Mikor megérkeztünk, megdobáltuk Koki ablakát kővel.
-Ti hülye barmok!-kezdte mondani a magáét.-Ha betörtétek volna az üveget, lementem volna és megetettem volna veletek!
-Szia neked is!-integettem nevetve.
-Azért óvatosan dobálóztunk!-tartotta vissza a röhögést Jin.
-Aha, persze...-forgatta a szemét Koki.
-Na, beengedsz minket vagy arra vársz, hogy megtanuljunk varázsolni és ha annyit mondunk "szezám tárulj" akkor kinyitódjon az ajtó?-kérdezte Jin.
-A számból vetted ki a szót.-mondta Koki.-Amúgy másszatok fel!
-Hülye leszek felmászni!-kértem ki magamnak.
-Akkor kint maradsz!-legyintett a Kat-Tun rappere.
-Hogy mennél el oda ahova gondolom!-nevettem.
-Majd Jin elmegy oda!-kezdett hülyéskedni ő is.
-Engem hagyjatok ki ebből!-mászott fel Jin. Amikor felért hirtelen a szájához kapott.-Bocsi Momo! Elfelejtettem, hogy utánad kellett volna mennem.-célzott arra, hogy egyszer már leestem.
-Látod ezt?-mutattam fel a középső ujjamat.
-Majd te!-röhögött Jin. Ahogy ezeket a szavakat kimondta, tátva maradt a szám.-Na, gyere!
-Oké.-kezdtem el mászni. Gond nélkül értem fel.  
-Ügyes vagy!-ölelt meg, mire eltoltam egy kicsit magamtól.
-Majd te??!!-kezdtem el szorítani (nem nagyon) a kezét.
-Öööö... Momo... Tudod... Öööö... Fiúk segítsetek!-hátrált Jin.
-Momo! Tudod, hogy ő jó ember volt?-hülyült Junno.
-MI?! Csak voltam?-értetlenkedett Jin.
-Nem... Most is az vagy...-nyugtattam meg.
-Akkor nem akarsz megölni?-kérdezte félve a választól.
-Nem... Szeretlek! Tudod, hogy nem bántanálak...-mondtam cukin.
-Én is szeretlek!-ölelt meg szorosan.
-Fúúúúúúúúúúúúúúúúúj!-mordultak fel a többiek.-Na, szóval! Miért is kerestél minket?
-Van egy rossz hírem...-mindenki figyelt.-Majd el kell mennem 1 hónapra Amerikába...
-De hiszen ez jó hír!-mondta Maru. Jin közben engem figyelt. Én nem tudtam rá mit reagálni. Ha azt mondom jó hír, akkor hazudnék, ha azt mondom rossz hír, akkor szemét vagyok... És hazudnék is... Mert igazából örülök is, meg nem is...
-Ez... J-Jó hír...-nyeltem nagyokat, miközben a sírással küszködtem. Jin csak nézett, és tudta, hogy mi is van...

Megtekintés *-* ♥♥

Magyarország: 427
Egyesült Államok: 61
Németország: 37
Ausztrália: 24
Oroszországi Föderáció: 21
Szlovákia: 10
Egyesült Királyság: 6
Uruguay: 6
Pakisztán: 5
Macedónia: 4


KÖSZÖNÖM SZÉPEN!! ♥♥

18.Rész

Fél óra múlva Jin jött meg.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia!-köszöntünk vissza.
-Miről maradtam le?-huppant le mellém a padra.
-Nem sok mindenről.-fordultam felé. Barna szemek! *-* Úristen! Annyira szeretem őt!! ♥♥♥
-Naaaa! Ne itt kezdjetek el smárolni!-szólt Kame, mikor már majdnem megcsókoltuk egymást.-Legyetek ránk tekintettel!
-Bocsánat.-szomorodtam el, és néztem magam elé búsan, aztán a szemem sarkából láttam, hogy Jin engem néz. A fiúk kijelentették, hogy elmennek egy könyvesboltba. Hát... Rossz kifogás... De azért 100% respekt nekik, mert kettesben hagytak minket... Kicsit oldalra fordítottam a fejem. Jin rám kacsintott... Olyan vörös lettem, mint egy rák! Hirtelen magához ölelt, én meg megfogtam a kezét.
-Miről beszéltetek Johnnyval?-kérdeztem.
-Hülyeségeket...-válaszolta.
-Ugye nincs semmi baj?-néztem fel rá, mire elmosolyodott.
-Nincs, nyugi...-puszilta meg a homlokomat. Ha egy random emberke jött volna, akkor azt látta volna, hogy két 20 év körüli "gyerek" ül egy padon, a fiú öleli a lány vállát, a lány rák vörös, és közben a pasi kezét szorongatja... Áh... Miért is néztek volna minket hülyének...
-Szejetlek!-mondtam hirtelen.
-Én is szeretlek Momo!!-csókolt meg. Jó hosszú csók volt. ♥♥
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem.
-Kérdezz!
-Mit csinálnál, ha a napokban meghalnék?
-Először sírnék, alkoholba fojtanám bánatom, utána depressziós lennék, és öngyilkos lennék, mert meghalt a szerelmem...-mondta tök komolyan.
-Csak azért, mert meghaltam?
-Fogalmad sincs, hogy mit jelentesz számomra...
-Gáz volt nélküled az a 2 év...
-Igen! Úgy hiányoztál!-kezdett gyerekeskedni.-Te... Figyelj csak... Lakj nálam addig, amíg itt élsz.
-És ha örökre itt maradok?
-Akkor örökre nálam laksz...
-De nem akarok zavarni...
-Még mindig olyan buta vagy mint régen... Miért zavarnál?-mosolygott.
-Nem tudom... Csak úgy...
-Sohasem zavarsz... Örülök, ha velem vagy!-adott egy puszit.
Ekkor, a fiúk visszajöttek és mi szétrebbentünk.
-Na, milyen volt a "könyvesboltban"?-kérdeztem.
-Öööö... Olyan könyves...-válaszolta Maru.
-Aha... Tehát soha többet nem fogjátok még egyszer betenni oda a lábatokat...-nevettem fel.
-Mondhatjuk így is...-bólogatott Junno.-Nem szeretem a könyvek szagát...
-Oh... Momo... Hoztunk neked egy könyvet!-húzott ki a zsebéből egy vastag könyvet Kame.
-Fairy Oak - A sötétség bűvölete.-olvastam fel hangosan.-Köszönöm szépen!
-Tudjuk, hogy szeretsz olvasni...-mondta Ueda.-És elég gyorsan is olvasol...
-Huszonegyezer szót olvasok percenként...-mondtam, mire mindenki kérdőn nézett rám.-És már doktori címet is kaptam...
-Túl fiatal vagy ahhoz, hogy doktori címed legyen...-értetlenkedett Maru.
-Tudományos orvosi cím...-mondtam.
-Aha... Szóval afféle zseni vagy?-érdeklődött Junno.
-Hát... 180-as IQ pontom van, fotografikus memóriám van és huszonegyezer szót olvasok percenként, mint az előbb mondtam.-jelentettem ki. Amikor láttam, hogy kérdőn néznek rám, megmagyaráztam.-Igen... Zseni vagyok...
-Wow... Egy zseni a barátnőm...-nézett maga elé Jin büszkén.
-Gratulálok tesó!-veregette meg a vállát Kame.
-Köszi...-"hatódott meg" Jin.
-Természetesen én is felejtek el dolgokat néha, és van amikor hibázom... Ez jelenti azt, hogy én is emberből vagyok...-mosolyogtam. Elkezdtem olvasni a könyvet. 339 oldalas, körülbelül 210.000 szavas lehetett, mert 10 perc alatt elolvastam...-Kész... Elolvastam!
-De hát... Csak 10 perce kezdted el...-nézett rám érdekesen Maru.
-Az előbb mondta, hogy sok szót tud elolvasni percenként!-segítette ki Marut Jin.
-Jaaa...-fogta fel Maru.
-Hány óra van?-kérdeztem.
-Fél 6...-mondta Koki. Ekkor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudjatok... Egy perc...-álltam fel és néztem meg a kijelzőt. Ismeretlen szám.
-Halló?
-Szia Momo... Johnny vagyok.
-Oh... Heló...
-Hallottam, hogy most itt vagy Japánban... Nem lenne kedved benézni hozzám?
-Mikor?
-Én most is ráérek...
-Rendben... 5 perc múlva ott leszek...
-Oké.-tette le a telefont.
-Fiúk... Rossz hírem van...-mentem vissza hozzájuk.-Mennem kell...
-Hova?-érdeklődött Jin.
-Valamit elintézni...
-Oké.-állt fel Jin is.
-Te hová mész?-kérdeztem Jintől.
-Elviszlek!-vágta rá természetesen.
-Nem kell... Sétálok... Nincs messze...
-Oké...-ült vissza.
-Sziasztok.
-Szia Momo!-köszöntek el tőlem.

5 perc múlva a Johnny's entertainment ajtajánál álltam. Benyitottam és megkerestem Johnny bácsi irodáját. Bekopogtam, és amikor hallottam, hogy azt mondta "szabad", bementem. 
-Heló!-hajoltam meg. Mikor felegyenesedtem, észrevettem, hogy nem csak Johnny, hanem Jun is bent van.
-Szia! Foglalj helyet!-ültetett le Johnny.-Jun mondta, hogy unokatesók vagytok... Arra gondoltam, hogy beléphetnél az Arashi-ba...
-Nem is tudom...-sokkolt le hirtelen.
-Adok egy kis időt. Addig legyél velük, hülyéskedjetek.
-Ööö... Rendben...-álltam fel, és Jun mutatta az utat. Egy "terembe" mentünk. Amint megláttam az Arashi-t odamentem hozzájuk, mert ugyebár szeretem az Arashi számokat. Különösebben a Love so sweetet.
-Szia! Te vagy Momo, igaz?-köszöntött Ohno. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak... Igaz, hogy én is énekes vagyok, de attól függetlenül még lesokkolok, ha meglátok egy együtteset...
-Ööö... Igen...-nyögtem ki végül.
-Momo! Megmutatod nekik, amit tegnap mutattál próbán nekem?-kérdezte Jun, arra célozva, amikor elénekeltem és táncoltam neki a Love so sweetet.
-De lámpalázas vagyok...-néztem rá.
-De hát... Te is énekes vagy... És sok ember előtt kell énekelned egy koncerten...-értetlenkedett Nino.
-Igen... De Arashi fan vagyok... És előttetek félek előadni bármit is...-mondtam szomorúan.
-Naaaa! Kérleeeeeek!-kérlelt Jun.
-Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek!-térdelt le elém Sho.
-Rendben...-egyeztem bele.
-Kösziiii!-ugrott a nyakamba Jun és Sho.
-Menj fel a színpadra, ott van egy magnó, mellette CD-k... Válaszd ki...-igazított el Jun.
-Oké...-mentem fel. Előadtam nekik. Az elején mosolyogtak, utána már ők is feljöttek mellém, és énekeltek, táncoltak velem.
-Ez jó volt!-tapsolt Johnny.-Na? Mi a válaszod?
-Jó velük szórakozni, meg minden, de nem lennék az Arashi tagja...-mondtam.
-És egy szám erejéig?
-Addig igen!
-Rendben... És melyik lenne a számodra ideális együttes?
-Hát... Én már egy MBLAQ nevű együttes tagja vagyok Dél-Koreában, de ha az itteni bandákat nézzük, akkor inkább a Kat-Tun tagja lennék...
-Hát... Az nem lesz olyan sokáig 6 tagú...
-Ezt meg hogy érti?
-Majd megtudod...
  

17.Rész

Remélem, hogy nem csak álmodtam az egészet. Jin és én? Wow!-gondolkoztam. Felültem az ágyon és kinyitottam a szemem. Körülnéztem a szobában és szétdobált ruhákat veszek észre. Elnéztem jobbra... És igen! Jin aludt aranyosan mellettem. Olyan édes! -Akaratlanul is elmosolyodtam-. Hány óra lehet?-néztem meg a telefonomat. 07:02?? Hát... Akkor még alszom egy kicsit... Visszafeküdtem az ágyba, közelebb bújtam Jinhez és nyomtam egy puszit az ajkaira. Szerintem, egész végig ébren lehetett, ugyanis az egyik karjával átkarolt és közelebb húzott magához.
-Miért nem alszol?-kérdezte halkan.
-Mert felébredtem egy percre.-válaszoltam. Ezután a mondat után Jin kinyitotta a szemét.
-Hány óra van?
-07:02...-mondtam...
-Akkor aludjunk!-csukta vissza a szemét.
-Rendben.-mosolyodtam el. Pár perc múlva forgolódni kezdtem.
-Nem tudnál egy percre nyugton maradni?-kérdezte ismét Jin.
-De... Csak fázom...-Jin felállt, odament a szekrényéhez és kiszedett belőle egy pólót.
-Tessék! Vedd fel!-mosolygott.
-Köszi.-vettem fel a pólót.
-Kicsit nagy, de a célnak megfelel...-mondta Jin.-Most már nyugodtan tudsz aludni?
-Igen... Talán...

Csengettek az ajtón.
-Jin...-mondtam arra célozva, hogy nyissa már ki az ajtót, mert egyre ingerültebben kezdi nyomogatni a csengőt valaki.
-Momo...-kérlelt.
-Oké...-ültem fel az ágyon, felvettem a nadrágomat és mentem kinyitni az ajtót. Arra számítottam, hogy a postás lesz... Aha, nem... A postás helyett Kame, Ueda, Koki, Maru és Junno állt előttem.
-Öööö... Sziasztok...-hát ez sokkolt...
-Szia... Te hogy vagy itt?-kérdezte Koki érdekes arckifejezéssel.
-Hát... Ömmm...-gondolkoztam valami frappáns válaszon, hogy ne jöjjenek rá, hogy mi is történt...-Az úgy volt, hogy...-ekkor szólt közbe Jin.
-Sziasztok! Ti mit kerestek itt?-kérdezte. Hátranéztem és egy izompólóban meg egy alsónadrágban feszített előttünk...
-Én is ezt kérdeztem Momotól...-mondta Koki.
-Amúgy megzavartunk valamit?-kérdezte Kame úgy, mintha sejtene valamit.
Alvást.-gondoltam magamban.
-Dehogyis! Mit zavartatok volna meg?-kérdeztem. Nem kellett volna, mert mindenki nagyon furán nézett rám. Hátranéztem és tátogtam Jinnek egy amolyan "segíts" féleséget. Szerencsére Jin vette a lapot.
-Na, szóval miért is jöttetek?-sétált mellém Jin.
-Csak Momot kerestük, de már megvan...-mondta Junno.
-És miért kerestetek?-kérdeztem.
-Mert alig láttunk téged tegnap...-mondta Ueda szomorúan.
-Aha... Értem...
-Elmegyünk valahova?-kérdezte Ueda.
-Rendben, menjünk.
-Oh... Jin... Most jutott eszembe! Johnny beszélni szeretne veled.-mondta Maru.
-Oké...-sóhajtott Jin.
-Öööö... Akkor megyünk?-érdeklődött Ueda.
-Aha... Csak rendbe szedem magam...
-Oké... Megvárunk...-mondta Kame, én meg bementem a hálószobába. 5 perc múlva kész is lettem.
-Kész vagyok!-álltam meg előttük. Egy szakadt farmert, egy rövid ujjú pólót, amire az van ráírva, hogy "Call me maybe" és a Conversemet vettem fel.
-Jól nézel ki!-mondta Jin.
-Köszi.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-kérdezte Junno.
-Aha... Jin?-kérdeztem.
-Nekem mennem kell Johnny bácsihoz... De majd bekapcsolódom hozzátok... Addig is érezzétek jól magatokat...-mondta, és nyomott egy puszit a számra.-Sziasztok!
-Szia!-köszönt mindenki. Gyorsan körbenéztem, hogy a fiúk nem néznek-e, és amikor bebizonyosodott, hogy nem néznek, visszafutottam Jinhez és hosszasan megcsókoltam.
-Vigyázzatok magatokra!-mosolygott.
-Rendben... Te is! Szia!-köszöntem és mentem vissza a többiekhez.
-Ez mi volt?-kérdezte Maru.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Ez az egész.-mondta.
-Ja... Semmi...-haraptam meg a számat.
-Nem korai ez?-kérdezte Ueda félve.
-Miért lenne korai?-kérdezett Kame Uedától.-Ez előre látható volt...
-Tehát te ezt eddig is tudtad, hogy ez fog történni?-érdeklődtem.     
-Igen...-mosolyodott el.-Tudtam és most is tudom, hogy szeretitek egymást. Már csak idők kérdése volt...
-Oh... Szóval Jin sem mondta, hogy ezt tervezi.
-Nem tervezte... Ez neki is olyan váratlan volt, mint neked...
-Aha... Magyarán megragadta az alkalmat.
-Mondhatjuk így is...
-Értem....