1.Rész

Bemutatás:
 Mónikát (Momot), mindenki különcnek tartja a 12/a-ban, mert másfajta zenéket szeret, mint mások, és perfektül beszél Japánul és Koreaiul. Egyik nap mégis valóra válik az álma...

Történet:
 Reggel, ahogy beértem a suliba mindenki köszönt nekem.
-Szia Momo!-köszönt aranyosan Dávid és Kinga.
-Annyong!-köszöntem vissza Koreaiul.
-Mizu?-kérdezte Dávid
-Semmi-mondtam mikor beraktam a suliboxomba a táskámat.-Veletek?
-Nem több...-mondták egyszerre
Hát... Ezzel le is zártuk a beszélgetést... Ahogy beléptem a terembe Niki letámadott:
-Momo!!!!! Kéne az irodalom házid...-mondta.
-Rendben.-egyeztem bele az átadásba.
-Köszi, imádlak!-mondta kissé túl nyálasan.
Éppen szedtem ki a matek cuccomat a táskámból, amikor becsöngettek.
-Ó, basszus!-kiáltottam fel.
Nem volt túl kellemes úgy bemenni órára, hogy a tanár már tartotta az órát... Természetesen mindenki rajtam röhögött..
-Ha-ha de béna vagy Ázsiai csajszi!-üvöltötte Peti.
-A kis Koreai elvesztette az időérzékét! Ha-Ha-Ha!-nevetett Ricsi
-Na most álljatok le!-kiabáltam túl a röhögést, majd mindenki elcsendesedett.-Attól még, hogy elkéstem nem kell bolygatni! Ez nem csak bunkóság, de baromság is!
-He?-mordult fel az osztály.
Hát persze... Nem ismerik a bolygatni szót...
-Ilyen analfabétákat...-morogtam magamba.
-Most már folytathatnám az órát?-kérdezte a tanár.
Tényleg! Óra van... Hupsz...Végül a tanár tovább tartotta az órát...
A többi óra is ilyen egyhangúan ment... Végül elérkezett a várva várt pillanat, a farsangi bál. Mikor már átöltöztem a ruhámba Dávid és Kinga már várt rám a házunk előtt.
-De jó! De... Ez mi?-kérdezte Kinga
-Kimono... Gondolom én... Amúgy jól nézel ki.-mondta Dávid unottan.
-Igen... Az... És... Kösz-dadogtam, majd észrevettem, hogy egy halott menyasszonnyal és egy vámpírral beszélgetek-Nektek is jó a jelmezetek!
Az út további része csöndben telt... Dávid valamin erősen gondolkodott, Kinga pedig fáradt volt (nem is csodálom, hajnali edzése is volt...).
Pont mikor megérkeztünk, hallottuk, hogy a sulirádióba mondják be a programokat.
-5 perc múlva lesz a jelmezverseny?-Kinga és Dávid bólintott-Akkor siessünk!
És már futottunk is. Éppen odaértünk mire sorra kerültünk.
-Minek öltöztél?-kérdezte tőlem egy korombeli srác.
-Geisha-nak öltöztem...-mondtam, mire kérdőn nézett rám.
-És tudsz is Japánul?
-Persze!-mondtam Japánul.-Koreaiul is tudok...
-MI????-kérdezte mindenki a teremben.
-Most azt mondtam, hogy persze és Koreaiul is tudok...-feleltem unottan. Tudtam, hogy mindenki rajtam fog röhögni, de meglepetésemre nem így volt. Csönd volt a terembe... Kezdtem kínosan érezni magam szóval hozzátettem-A Koreai nyelvből már meg van a felsőfokúm, de Japánból csak a középfokú...-mondtam szomorúan. Nem engedtek a szüleim felsőfokúra, mert "elég lesz Koreaiból megszereznem"...
Láttam, ahogyan az igazgató és az osztályfőnököm összesúgnak... Ez nem jó... Tavaly is Dinát ezért csapták ki a suliból... Jaj ne... Mi rosszat tettem??

Reggel kicsit elaludtam, szóval éppen becsengetésre értem be a suliba...
-Annyongha-itt megakadtam, amikor megláttam az ofőt és az igazgatót-seyo!
-Oh! Momo! Épp időben veled szerettünk volna beszélni-mondta az ofőm.
-Kicsöngetés után várlak az irodámban.-közölte az igazgató.
De mégis MI ROSSZAT TETTEM???