5.Rész

-MI??????-kérdezte Hyun Ah "halkan".
-Ne kiabálj!-róttam le.
-Rendben.-vette suttogósra a figurát.-De, hogy lehet az, hogy megcsókolt?
-Nem tudom.-válaszoltam őszintén.
-Mi van, ha csak egy éjszakára kellesz neki?
-Parancsolsz?-döbbentem le.
-Hát... Mir elég furi, szóval nem nagyon lehet kiszámítani, hogy mit akar.
-Lehet, hogy még senki sem ismerte ki eléggé...-gondolkodtam.
-Bárhogy is lesz, ne engedd, hogy kettesben maradjatok egy szobában.-mondta komolyan.
-Hova gondolsz?-értetlenkedtem.
-Hát... Na mindegy... Feljössz hozzám? Ott bővebben kitárgyalhatjuk, hogy mi is történt.-ajánlotta fel.
-Rendben... De ezen mit kell még megtárgyalni?
-Például, hogy, hogy csókol.-mondta, mire mindketten felnevettünk.
Éppen úton voltunk amikor én hirtelen valamin elcsúsztam, és csak azt vettem észre, hogy valaki megfogott. Mire kinyitottam a szemem, Mir tartott a kezében. Gyorsan feltápászkodtam, és meghajoltam előtte miközben egy köszönöm félét motyogtam.
-Máskor óvatosabban.-mondta miközben az hidegen hagyta, hogy jól vagyok-e.
-Rendben! Köszönöm!-kiabáltam utána.
Hyun Ah vigyorogva nézett rám.
-Wow! Hamarosan ő lesz a bátor lovagod?
-Persze, hogyne.-mondtam viccesen.
Hamar odaértünk Hyun Ah-ékhoz. Csak ketten voltunk ott, mert a szülei dolgoztak és csak este érnek haza.
Amikor már jó alaposan kiveséztük a témát, valaki kopogott. Hyun Ah mondta, hogy nyissak ajtót, mert neki el kell mennie wc-re. Amikor kinyitottam az ajtót nagyon ledöbbentem. Mir volt az. Ő is meglepődött...
-Hát te, hogy vagy itt?-kérdeztem tőle.
-Ezt úgy mondod, mintha nem lenne lábam...-mondta.-Amúgy Hyun Ah hívott át... És te?
-Engem is Hyun Ah hívott...Ez elég különös...-néztem a pont abban a pillanatban érkező Hyun Ah-t.
-Oh! El is felejtettem, hogy jössz...-mondta "ártatlanul" Hyun Ah.
-Akkor én megyek is.-ajánlottam fel.
-NE!-kiáltott rám.-Maradj még.
-Inkább megyek. Sziasztok!
És már mentem is. Amint befordultam az utcánkba láttam, hogy ég valami. Gyorsabbra vettem a lépéseimet, és amikor a házamhoz értem, észrevettem, hogy az én házam gyulladt ki.
-Asszonyom! Ön lakik itt?-kérdezte az egyik tűzoltó.
-Igen.-válaszoltam.
-Sajnálattal közlöm, hogy ez a ház már nem lakható. Keresnie kell egy másikat.
-Rendben.-majd sóhajtottam egyet.
Kerestem újságokban hirdetést, de nem találtam olyat, ami megfelelő lenne. Az osztálytársaimat is megkérdeztem, de mindenkinek kicsi a lakása, így hát nincs más választásom, mint elújságolni anyáéknak.
-Szia anya!-köszöntem.
-Szia! Valami baj van?-kérdezte.
-Hát... felgyulladt a házam...
-MI??
-És most nincs hova mennem.
-Mi van azzal a sráccal akivel kiskorodban összebarátkoztál?-kérdezte.
Szerintem Jin-re gondolt, akivel egy utazáson ismerkedtem meg 13 éves koromban. Azóta tartjuk egymással a kapcsolatot.
-Hát... Az a probléma, hogy ő Japánban van.-mondtam szomorúan.
-Tényleg... De ha oda átmennél egy iskolába? Na várj csak szólok Virágnak, hogy hívja fel.-és le is tette a telefont.
Igaza van... 1 hónapja járok még csak suliba, de már át akar tetetni. Amúgy meg imádom Jin-t, de nem hiszem, hogy beleegyezne.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Hm... Vajon ki lehet az?
-Haló.-mondtam Koreaiul.
-Szia Momo!-szólt bele egy kellemes hang a telefonba Japánul.
-Jin!-csillant fel a szemem.
-A nővéred mondta, hogy hívjalak fel. Szerintem aludt mert nagyon álmos hangja volt.
-Ő mindig alszik...-erre mindketten felnevettünk.
-Na mit akartál mondani?-kérdezte kedvesen.
Hiába szeretem Mir-t, amikor Jin-nel beszélek elfelejtem, hogy létezik... De amikor Mir-rel beszélek, még mindig tudom, hogy Jin valahol Japánban van éppen Maru-ékkal. Hát igen... Mi 7-en vagyunk a legjobb barátok a Földön: Jin, Kame, Koki, Junno, Maru, Ueda és én... Imádom őket...
-Hát... Ez inkább kérés lenne...-vallottam be őszintén.
-Ajaj... Ne kímélj!
-Nincs házam... Lenne esetleg egy szabad helyetek?
-Mi az, hogy nincs házad? Szüleid kitettek?-értetlenkedett.
-Dehogy!-nevettem el magam, majd elmeséltem a sztorit.
-Ahha... Hát... Tőlem jöhetsz... Pill. megkérdezem anyuékat.
Hallottam amint megkérdezi őket, utána egy sikítást.
-Gyere bármikor kincsem!!!-kiabálta bele az anyukája.
Hát... Igen... Jin anyukája úgy tekint rám mintha a lánya lennék... (Csak fiú gyermekei vannak: Jin és Reio)
-Rendben köszönöm!-mondtam.
-Oké... Akkor gondolom hallottad.-szólalt meg Jin ismét.
-Persze.
-Na... Akkor várunk. Szia!-kezdett búcsúzkodni.
-Szia Bakanishi!-mondtam nevetve. (Bakanishi=Baka:Idióta, Akanishi)
-Hey! Nem vagyok idióta! Te vagy az idióta! Az én idiótám.-amint ezt kimondta, megállt az ütő bennem. Az Ő idiótája... Wow! ♥
-Oké! Szia!
Nem érdekel Mir! Jin sokkal rendesebb! Amióta megcsókoltál bunkó vagy!-mondtam magamba.

Reggel bementem az igazgatóiba.
-Valami probléma van?-kérdezte a diri.
-Hát... Tulajdonképpen igen.-bólintott, hogy folytassam.-Leégett a házam és csak Japánban találtam szállást.
-Rendben. Amúgy is van egy testvériskolánk Japánban.Oda kerül addig amíg ott lesz. Ezért az iskola ezt nem veszi hiányzásnak.
-Rendben köszönöm.
És már mentem is ki... Vajon Hyun Ah mit fog szólni? Amint kinyitottam az ajtót, Mir esett be rajta. Úgy látszik, hogy hallgatózott... Most ki kémkedik ki után? Ezt természetesen a diri nem vette észre. Kimentünk és megkérdezte.
-Kihez mész?
-Egy ismerősömhöz. Aki rendesebb mint te.-mondtam, arra célozva, hogy bunkó lett.
-Fiú?
-Ahha.
-Értem... Szereted őt?-kérdezte, mire pofon vágtam.
-Ezt meg miért kaptam?-érdeklődött.
-Mert!
Itt le is zártam a témát.
Ének óra. Jaj. Ez lesz az első ének órám, mert 1 hónapig elutazott a tanárnő.
-Jó reggelt!-köszönt a tanár. Mire az osztály visszaköszönt.
-Látom van egy új lány... Gyere ki énekelj egy kicsit.-mondta. Jaj ne!
Kimentem és elénekeltem Justin Bieber-től az As long As You Love Me-t. Mire befejeztem mindenki tátott szájjal nézett rám.
-Ez gyönyörű volt!-törölte meg a szemét a tanárnő, és elkezdett tapsolni.
-Köszönöm.
Majd visszaültem a helyemre.
Az nap nyugisan telt. Ma kell indulnom Japánba...
Huh... Félek...

2 óra múlva leszállt a gép. Kimentem a reptér elé. Egyszer csak valaki megfogta a kezemet és szorosan megölelt. Kicsit eltoltam magamtól, hogy lássam ki az, és Jin volt.
-Szia kis Idiótám!-majd nyomott egy gyors puszit a homlokomra.