6.Rész

-Szia Jin!-köszöntem neki.
-Rég láttalak...-mondta.
-Ja.
-Hiányoztál.-súgta a fülembe.
-Nekem is!
-Ááá! Momo! Annyira hiányoztál!-szaladt hozzám az édesanyja.-Jól utaztál?
-Hát... Fogjuk rá.-válaszoltam őszintén.
-Hosszú volt az út igaz?
-Nem hosszabb, mint Magyarország és Korea közötti távolság...
-Igaz...
És már szálltunk is be a kocsiba. Hamar odaértünk Jinékhez.
-Hát te hogy kerülsz ide?-kérdezte Reio. Gondolom neki nem szóltak.
-Addig velünk fog lakni amíg fel nem épül a háza.-mondta "anya".
-MI? Hol?
-A szobádban.
-Én addig hol fogok aludni?
-Jinnél.
Itt abba is hagyták a beszélgetést, majd felém fordult.
-Gyere! Megmutatom a szobád.
-Oké.-és már vezetett is.
-Wow! Itt minden rózsaszín.-ámultam el miközben azon gondolkodtam, hogy ha Reio ebben a szobában alszik akkor hogy lehet rózsaszín.
-Tetszik?-kérdezte.
-Igen!
-Élveztem a vásárlást. És ha majd gyereketek lesz, bízzátok majd rám a vásárlást.-mosolygott.
-Kiknek?-értetlenkedtem.
-Hát neked és Jinnek.
-Áh dehogy... Jinnek nem is tetszem...-mondtam szomorúan.
-Dehogyisnem! Csak még nem tud róla.-Erre mindketten felnevettünk.
-Tetszik Reio szobája?-kérdezte Jin.
-Igen!-mondtam.
-Rendben... Akkor körbevezetlek.
-Oké...
Hú... Jó nagy ház! Először a konyhát majd a nappalit, fürdőszobát, "anyáék szobáját" és végül az ő szobáját szobáját mutatta meg.
-És ez az én birodalmam.-mondta.
-Wow!
-Ülj le nyugodtan.
Leültem az ágyára majd hátradőltem. Ő is követte a példámat. Kicsit gyorsan vettem a levegőt, és szerintem ezt ő is észrevette.
-Ideges vagy?-kérdezte.
-Én? Dehogy!-mondtam, szerintem jól színészkedve.
-Te tudod.-mondta, mire átölelt.
Mindketten az oldalunkon fekve pihentünk. Azt hittem, hogy csak pislogok, de nem. Hirtelen elaludtam. Szerintem ő is elaludt, mert reggel ugyan így keltünk. Arra keltem fel, hogy valaki simogatja a karomat.
Hátra néztem, és Jint láttam meg, ahogy engem bámult.
-Jó reggelt!-köszönt halkan.-Hogy aludtál?
-Jól... És te?-kérdeztem.
-Én is jól.-mosolygott, majd nyomott a homlokomra egy puszit. 
-Miért adsz mindig puszit a homlokomra?-kérdeztem hirtelen.
-Miért? Baj?
-Nem! Csak furcsa. Koreában senki sem puszilgatott...-mondtam mire Mir jutott eszembe. Tőle kaptam életem második csókját. Jin volt az első, még 16 éves koromban. Na jó... Az csak szájra puszi volt, mert mindketten ugyanarra az oldalra akartunk puszit adni egymásnak. Vicces sztori.

A nap többi részében azzal fárasztottam mindenkit, hogy Koreáról áradoztam. Szerintem nem nagyon tolerálták...