8.Rész

-Beszélni szeretnék veled!-mondta Mir angolul (borzalmas kiejtéssel).
-Mondjad!-mondtam neki Koreaiul.
-Gyere vissza!
-Majd megyek, ha lesz lakásom!
-Akkor addig lakj nálam, de vissza kell jönnöd!
-Miért?
-Mert a Balhés Négyes terrorban tart mindenkit! Szükségünk van rád!
-Ahha...
-Na? Visszajössz?-kérdezte félénken.
-Amint szerválsz nekem lakást.
-Mondtam már, hogy lakj nálam!
-Ugye most csak viccelsz?
-Nem!
-Nem fogok nálad lakni!
-Ha már nála laktál, nálam miért nem?
-Mert őt már vagy 6 éve ismerem, téged meg alig!
-Vagy talán csak attól félsz, hogy megharagszik rád?
-Miért haragudna?
-Mert egy másik fiúval élsz!-itt gurult el a gyógyszerem.
-Tudod mit? Nem érdekel mit mondasz rólam, de őt hagyd ki ebből!-emeltem fel a hangom. A többiek kicsit megijedtek.
-Miért is?-kérdezte szemtelenül.
-Mert ő semmi rosszat nem tett!
-Áh nem... Csak elcsavarta a fejed...
-Ez nem igaz!-mondtam, szerintem jól színészkedve.
-Oké, tök mindegy! De azt azért vedd figyelembe, hogy mindenkinek hiányzol! Pedig szerintem nélküled nyugodtabb volt a suli...
-Akkor, hogy, hogy szükségetek van rám?
-A többieknek! Nekem nincs! Egy másik csaj is szívesen játszaná a Yakuza főnököt... Szóval szerintem maradhatsz...
-Ez bunkó volt!-mondta Reio. Mindenki ránézett. Még jó, hogy tanul Koreaiul... Így mindent értett.-Már megbocsáss, de így nem illik beszélni egy lánnyal!
-Ő is így beszélt velem!-védekezett Mir.
-Azt marhára le...
-REIO!!-kiabáltam rá a szavába vágva, még mielőtt valami hülyeséget mondana.
-Bocs.-válaszolta.
-Már más véd meg?-kérdezte Mir.
Nem bírtam tovább vissza tartani, de legördült az első könnycsepp. Ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy gyomorszájon ütöm. Szegény összeesett a fájdalomtól.
-Csak ezért jöttél, hogy ezt elmondd nekem?-kérdeztem. Meg sem várva a választ folytattam.-Akkor most én mondok neked valamit!-itt tartottam egy kis szünetet.-SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI!-kiabáltam. Tudom, hogy ezt majd még később megbánom, de hirtelen felindulásból csak ezek a szavak jöttek ki a számon. Gyorsan felszaladtam a szobámba. Nem bírtam tovább.

~Mir szemszöge~

Miért vagyok ilyen hülye? Miért bántottam meg azt akit szeretek? Én hülye! Csak mert féltékeny vagyok? Ilyen idiótát, mint én, még senki sem látott. HÜLYE! HÜLYE! HÜLYE!

~Jin szemszöge~

Ezt a szemetet! Hogy mit mondott azt nem tudom, de biztos, hogy jól megbántotta Momot. Gyorsan vetettem amolyan "megöllek" pillantást Mirre, majd felszaladtam Momohoz.

~Momo szemszöge~

Amikor ültem az ágyon és gondolkodtam, hirtelen kopogtak az ajtón.

-Ha Mir vagy nem vagyok rád kíváncsi!-mondtam Japánul.

-És Jint beengeded?-kérdezte Jin hangja.

-Gyere!-mondtam sóhajtva, majd Jin benyitott. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-Jól vagy?-guggolt le hozzám Jin.

-Persze... Tökéletesen...-válaszoltam, amolyan "hülye kérdésre, hülye válasz" nézéssel, mire megsimogatta a combomat (gondolom ez volt hozzá a legközelebb). Erre kitört belőlem a zokogás.

-Nyugi, biztos megbánja majd.-mondta, majd letörölte a könnyeimet.

-Gondolod?

-Biztos vagyok benne! Ha valaki egy ilyen gyönyörű lányt bánt meg, egy idő után megbánja.-mondta, mire elmosolyodtam.

-Nem is vagyok gyönyörű... Ne hazudj!

-Pedig az vagy! Kívül, belül.

-Köszi.-mondtam, mire megöleltem.

-Ez csak természetes!-amint e szavakat kimondta, már fel is ült az ágyra mellém.-Amúgy miről szólt a vita?-kérdezte, mire elregéltem neki az egészet, és megint kitört belőlem a zokogás...
-Sajnálom...-mondta Jin, mire átölelt.
-Köszönöm!
-Ugyan mit?
-Hogy itt vagy mellettem.-mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.-Be kell vallanom valamit.
-Mit?
-Mirtől kaptam életem második csókját...
-És kitől kaptad az elsőt?-értetlenkedett.
-Tőled!
-Mikor?
-Hát... Igazából lehet, hogy az nem is számított csóknak...
-Nem baj! Mondjad!
-16 évesen, amikor véletlenül szájra puszit adtunk egymásnak...
-Jaaaa! Amúgy az szerintem nem számít annak...
-Oh...-mondtam szomorúan.
-Ez miért baj?-kérdezte.
-Hát... -hirtelen lejátszódott a fejembe a párbeszéd:
Én:Mert szeretlek!
Jin:Mi?
Én:Jól hallottad!
Jin:Háh! Én? Veled? Ugye csak viccelsz?
-Mi hát?-mondta hirtelen Jin.
-Mindegy! Hagyjuk!-mondtam gyorsan.
-Igazán?-kérdezte Jin majd megcsókolt. Mintha megfordult volna velem a világ...
-Szeretlek.-mondtam halkan, a második csók között.
-Én is téged!-mondta Jin, majd újra megcsókolt...
Sohasem gondoltam volna, hogy pont ebben a pillanatban fog belépni Jin édesanyja. Amint meglátott minket elkerekedett a szeme.
-Ööö... Úgy látom zavarok...-mondta-Király vagy!-súgta oda nekem halkan, miközben eltakarta Jin elől a száját, mire én csak rákacsintottam. Anya gyorsan kiment a szobámból.
-Hát... Ez ciki...-mondtuk egyszerre Jinnel, majd felnevettünk. Hátradőltem. Jin is követte a példámat.
-Te tényleg komolyan gondoltad?-kérdezte Jin.
-Mit?-értetlenkedtem.
-Hogy szeretsz...
-Ahha!-mondtam mire megöleltem.-És te komolyan gondoltad?
-Igen!-mosolyodott el, majd visszaölelt.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy Mir érkezése ilyen jól fog elsülni... ♥