38.Rész

*1 hónap múlva*
Átmentem HyunAh-hoz, mert hiába hívtam, nem vette fel, pedig, -ha nem is veszi fel- legalább visszahív. Tehát felcsöngettem hozzá, és mikor kinyitotta az ajtót, eléggé ledöbbentem. HyunAh, a kis kék köntösében, kutyusos papuccsal és kisírt szemekkel állt előttem.
- Úristen, mi a baj?! - kérdeztem.
- Az élet, az a baj... - sírta el megint magát.
- Jaj, Szívem... Ne sírj! - mentem be. - Szóval mi történt?
- Ugye régebben HyunSeung elhívott randizni. És a haverjával is találkoztunk Yonggukal, és most Yongguk is elhívott randizni... Nem tudom, hogy mit válasszak... - temette a tenyerébe az arcát.
- Szerintem tedd azt, amit a szíved mondd! - tanácsoltam.
- Könnyű azt mondani... Főleg neked. Az életed egy tökéletes Love story...
- Hát az a Love story nem igazán tökéletes... - szakítottam félbe. - Jin Japánban van, és akármikor, ha meglát egy lányt aki bejön neki, elveszi. És utána én egyedül maradok. Mert ez benne van a pakliban...
- Igaz... De akkor is! Te tök szép vagy... Én meg... Ez...
- Először is: Nem vagyok szép. Másodszor: Te gyönyörű vagy! És tudom, hogy minden fiúnak Te vagy az álma. Csak tudod... A fiúk gyávák... - nevettünk fel.
- A legtöbb lány...
- Tudom... De Ők azért mondanak rád ilyeneket, mert nem ismernek téged. És féltékenyek rád.
Itt egy pici gondolkodós szünetet tartott.
- Köszönöm! - ölelt meg.
- Jaj, szóra sem érdemes! - legyintettem. - A lényeg az, hogy ne bánkódj!
- Oké, oké... - sóhajtott. - És már tudom is, hogy mi lesz! - tapsikolt.
- És?
- Yongguk. Nem tudom miért, de Ő olyan rossz fiús. És ez tetszik...
- Okés. - bólogattam. - Akkor hívd fel gyorsan és menj el vele randizni!
- Jó, köszi szépen! - állt fel.
- Akkor én megyek is! Szia! - integettem.
- Szia!

~HyunAh szemszöge~

Felhívtam Yonggukot.

- Szia! Akkor áll a ma esti randi? - kérdeztem.

- Még szép Cica! Akkor 8-ra érted megyek! - mondta.

- Rendi, szia! - tettem le. - Ez az! - ugrándoztam.

Este 8-kor Yongguk tényleg a házam előtt várt rám. Felkaptam magamra egy piros koktél ruhát. 

- Szióka, Cica, szép vagy! - köszönt.

- Köszi. te sem panaszkodhatsz! - öleltem meg. - Akkor hova megyünk?

- A parkba. 

- A... Parkba?  - ijedtem meg. 

- Oda. Ott vár ránk egy banda.

- Egy... Banda?! 

- Aha. Meglátod imádni fogod Őket! - biztosított.

- Oké... - sóhajtottam, majd elindultunk. A sötétben alig láttam az orrom hegyéig. 

- Srácok! - kiáltotta el magát, utána pedig rengeteg fekete ruhás ember vett körbe minket.

- Ki ez a lány? - kérdezte egy csaj.

- Kim Hyun Ah vagyok! - mutatkoztam be.

- Nem téged kérdeztelek! - vetett rám gúnyos pillantást. 

- A barátnőm... Talán zavar? - kezdte lekezelően. - Akit zavar, az elhúzhat innen! 

- Senkit sem zavar! - kiabálta egy srác.

- Remek. - és elkezdtünk ¸¸haverkodni".

Pár nap múlva Yongguk kopogott az ajtómon.

- Szia Baby! Hoztam neked valamit! - nyújtott át egy zacskót.

- Huh... Köszönöm szépen! - hajoltam meg mosolyogva.

- Próbáld fel. 

- Oké! - mentem be a szobába. Amint felvettem, megijedtem a tükörképemtől. Egy fekete bőrdzseki, egy fekete bőrnadrág, egy fekete ¸¸Faith" feliratú póló, és egy magassarkú bőrcsizma volt rajtam. 

- Wow, de csinos vagy! Majd még elmegyünk vásárolni neked új ruhákat, és felújítjuk a ruhatáradat.

- Öööö... Rendben... - néztem rá furcsán.

Másnap ez be is következett. Csak fekete dolgokat vettünk. Még egy karkötő is fekete halálfejes volt!! 

Miközben a plázában bóklásztunk megcsörrent a telefonom. Momo hívott.

- Szia Drágám! - köszöntem bele.

- Szia! Mi újság? - érdeklődött.

- Semmi se. Veled?

- Nem több... - válaszolta. - Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. 

- Tökéletesen vagyok. - mosolyodtam el. Ennél a résznél Yongguk kivette a kezemből a telefont és letette. - Hé!

- Sajnálom, de úgy érzem, hogy közénk áll. 

- Miért állna közénk? - döbbentem le.

- Mondtad neki, hogy velem vagy? 

- Aha.

- És mégis megzavart minket! Higgy nekem! Ő érzi úgy, hogy elhanyagolod, mert van barátod! És ha ezért így érzi, az nem igazi barát, nem igaz?

- De... - sajnos igaza volt. Lehet, hogy Momo nem igaz barát? 

~Momo szemszöge~

Lerakta? Hm... Lehet, hogy csak dolga van... Mindegy. 

*1 hét múlva*

HyunAh, nem veszi fel a telefont. Lehet, hogy megint baj van?

Átmentem hozzá megint. Amint kinyitotta az ajtót ismét ledöbbentem. Fekete. Minden fekete. És a fekete szín sápasztja... Ami nem jó. És ezt Ő maga mondta.

- Mi történt veled? - érdeklődtem.

- Veled mi történt! Miért akarsz Yongguk és közém állni? - emelte fel az állát.

- Mi bajod van? - kerekedett el a szemem.

- Azért is hívtál fel a múltkor, mert tudtad, hogy együtt vagyunk!

- Mi van? Te be vagy tépve?! Azért hívtalak, hogy nem bántott-e meg az a rohadék. Mert az. Mindenkit mindenki ellen uszít, de én ebbe nem akartam még a kezdetekkor belemenni.

- Aha... Persze... - forgatta a szemeit.

- Hát, Te tényleg be lehetsz állva, ha inkább neki hiszel, mint a BFF-ednek! - nevettem el magamat kínosan.

- Mi már nem vagyunk BFF-ek! - nézett gúnyosan.

- Mit mondott neked rólam? 

- Hát... Csak felvilágosított. 

- Tehát hazugságokkal tömte a fejedet... Te meg elhitted. 

- Még szép. Hiszen a pasim. 

- De HyunAh! Nem akarok beleszólni a szerelmi életedbe, de egy olyan pasi nem jó, aki a barátnőd ellen fordít! Amúgy meg mi ez a ruha? Fekete? Nem Te mondtad, hogy a fekete sápaszt? 

- De... De az már régen volt...

- HyunAh. Megváltoztál. És nem azt kérem, hogy változz vissza, vagy ismét változz meg, hanem csak annyit kérek, hogy higgy nekem! És tőlem járkálhatsz feketébe, lehet a pasid Yongguk, nem érdekel. Csak ne legyél velem ellenséges. A többi már nem számít. Hiszen a Te életed, a Te döntéseid, talán nekem van a legkevesebb beleszólásom az életedbe. Mert ez a Tiéd! Én pedig ezt nem vehetem el... - mosolyogtam. - Gondolkozz egy icipicit, oksi? - kérdeztem barátságosan, mire Ő bólintott egy picit, ezért kimentem.

~HyunAh szemszöge~

Miután Momo kiment, sóhajtottam egy hatalmasat. Később elmentem a parkba, ahol Yongguk volt. És egy másik lánnyal csókolózott.

- Khm... - krákogtam, mire elváltak egymástól.

- Öhm... HyunAh... Te miért vagy itt Cica? - kezdte.

- Ne... Ne mondj semmit! - indultam el, de elkapta a kezemet. 

- Figyelj Baby...

- Nem! Engedj el! Soha többé nem akarlak látni! Hagyj békén! - rántottam ki a kezemet a szorítása alól. Elrohantam. Fogalmam sem volt, hogy hova, de rohantam. Végül Momonál kötöttem ki.

- Sajnálom... Igazad volt! - térdeltem le az ajtójába. 

- Mi történt?? - nézett aggódó arckifejezéssel.

- Yonggukot rajtakaptam csókolózni egy másik lánnyal. 

- Úristen! Nagyon sajnálom! Gyere be! - invitált az ajtón belülre.

- Köszönöm. - álltam el szipogva. - Hogy lehet, hogy még mindig ennyire kedves vagy velem? Hiszen, bunkó voltam...

- HyunAh! Lehetsz Te velem akármennyire is bunkó, de a barátnőm maradsz... - mosolygott.

- Köszönöm! És sajnálom! - hajtottam le a fejemet. 

- Jaj! Te Babo! - lökte meg óvatosan a fejemet. - Nem kell semmit sem sajnálnod!

- Köszi! Szeretlek Szívem! - öleltem meg.

- Én is téged! - ölelt vissza.

~Momo szemszöge~

HyunAhval még estig beszélgettünk, és kibeszéltük a helyes fiúkat is. Például: HyunSeung, Jin, Mir, Zico, JaeHyo, Taylor Lautner, Ian Somerhalder, Zac Efron, stb. 

Szóval nagyon örültem, hogy visszatért a BFF-em. :)