Reggel magamtól keltem fel. Jin helyett, egy cetlit találtam. Ez állt rajta:
¸¸Szép jó reggelt Tündérkém! :) Remélem jól aludtál! Ne haragudj, de el kellett mennem egy Kat-Tun próbára. Majd jövök! Sietek! Szeretlek!! ♥♥"
Amint elolvastam, kikeltem az ágyból, és megnéztem a naptárat. Szeptember 30. Milyen hamar eltelt 3 hónap! És mi minden történt ez alatt az idő alatt... Jobban megismertem a News-t, befejeztük a Gokusen 2-t, 3-at és a The movie-t is, lett két közös számom az Arashival (One Love+Step and go), megírtam a Don't U Ever Stop-ot, amit a Kat-Tun fel is énekelt, a News-al is lett közös szám (Summer Time), és egy kevés a Kat-Tun-al is. Éppen tegnap beszéltem meg YamaPi-val, hogy ma találkozunk.
Kimentem a konyhába, ahol elszomorított a látvány. Megtelt a mosogató, ugyanis tegnap Jinnel egy kicsit sok edényt használtunk fel. Tehát neki álltam mosogatni. Eléggé fáraszt volt...
Pont mire végezte, Jin toppant be.
- Szia Szívem! - pillantott meg mosolyogva.
- Szia! - csókoltam meg.
- Te még mindig pizsamában vagy?
- Igen... Gyorsan elmosogattam... - mutattam a mosogatóra.
- De ügyes vagy! - karolta át a derekamat hátulról. - És reggeliztél már?
- Még nem...
- Elvigyelek enni?
- Nem kell... Összedobok gyorsan valamit. - mosolyodtam el.
- Akkor öltözz!
- De mondom, hogy nem kell!
- Tudom, hogy szeretnéd! - kacsintott.
- De neeeeeeeem! - indultam el a hűtő felé, kivettem 3 db tojást, és hamar összedobtam. - Én mondtam! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Nekem nem is csináltál? - puszilt a hajamba.
- Cinálak? - kérdeztem teli szájjal. Ezaz Momo! Csakúgy nőiesen!
- Csinálsz?
- Persze! - álltam fel, és csináltam neki is.
- Köszönöm szépen! - vette el a villáját. - Mmmmmm! Ez nagyon finom!
- Örülök, hogy ízlik! - ültem le a helyemre.
- Figyelj csak...
- Hm?
- Ma nem leszek itthon... Kameval elmegyek egy kicsit egy bárba. Nem haragszol? - kérdezte félve.
- Én sem leszek itthon... YamaPival találkozom egy plázában. Tehát nem.
- Jó. És mikor jössz haza?
- 7-kor. Te?
- 6 körül.
- Szuper. - mondtam. Mikor befejeztük az evést leültünk a kanapérra.
- Miért találkozol Pi-vel? - érdeklődött.
- Csak úgy... Féltékeny vagy?
- Kicsit... - válaszolta.
- De cuuukiiii! Nem kell féltékenynek lenned! Téged szeretlek és pont! - bújtam hozzá.
- Oké... - sóhajtott. - Ajánlom YamaPinak, hogy ne csavarja el a fejedet!
- Nem fogja. - kapcsoltam be a tévét, ahol a Hupikék Törpikék ment.
- Muszáj ezt néznünk?
- Igen. - meredtem a képernyőre. - Szerinted Törppojáca csaj, vagy csak szimplán homi?
- Hát... Csak egy csaj van, szóval homi...
- És tudod, hogy még mit nem értek?
- Nem. De úgyis elmondod.
- Jó, így már nem mondom el! Nem is szólok hozzád! Itt egy fal van! - pantomim művész módjára csináltam közénk egy falat.
- Naaa! Kicsim! Nagyon szeretném tudni, hogy mit nem értesz! - fogta meg a kezemet.
- Nem... Most már nem! - ¸¸sértődtem" meg.
- Légyszi! Legalább ezt a falat tüntesd el innen! - kérlelt.
- Jó. Kész! Már nincs itt.
- Oké! Köszi! - emelt meg és rakott át az ölébe. - Szóval mit nem értesz?
- Azt, hogy akkor most kié az a gyerek. A Törppicúr. - mondtam ari hangon, a mellkasára dőlve.
- Törpillát valamelyik törp srác... - nevetett.
- Ja! - nevettem fel. - Mikor találkozol Kameval?
- Öööö 3-kor... Te?
- Fél 3.
- Akkor induljunk! - paskolta meg a fenekemet.
- Megyünk metróval?
- Oké... - egyezett bele.
Gyorsan elvégeztem a ¸¸reggeli" teendőimet, és már el is indultunk kéz a kézben a metrómegállóhoz. 5 perc múlva meg is érkezett a járművünk.
- Nézd! Ott van két üres hely! - mutatott 2 székre Jin. Amire odaértünk, jött egy terhes nő, és a gyereke, szóval átadtuk nekik a helyünket. Így Jinnel az ajtóhoz álltunk. Én nekidőltem az ajtó mellett lévő üvegnek, Jin pedig a velem szembeni üvegnek dőlt. Pár megállóval később tele lett a metró. Végül Jinnel úgy álltunk, hogy én még mindig az üvegnek dőltem, csak Jin támaszkodott neki ugyanannak az üvegnek, amelyiknek dőltem a két kezével előttem.
- Jin! - öleltem meg, a mellkasára hajtva a fejemet.
- Igen? - ölelt vissza az egyik kezével, a másikkal még mindig támaszkodott.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! - csókolt meg, majd a csók után a várandós nőre nézett az üvegen keresztül. - Remélem hamarosan Te is így fogsz kinézni! Persze pici Jinnel a pocakodban!
- Remélem. - csókoltam meg.
- Szeretlek Momo! Mindennél jobban! - adott egy puszit.
- Én is szeretlek Jin!
- Én még jobban!
- A-a! Én sokkal jobban!
- Ha adsz egy puszit, kussba maradok!
- Ha több puszit adok, nem kell kussban maradnod! - tehát addig, amíg le nem szálltunk, minden 1 percben adtam neki egy puszit.
¸¸Szép jó reggelt Tündérkém! :) Remélem jól aludtál! Ne haragudj, de el kellett mennem egy Kat-Tun próbára. Majd jövök! Sietek! Szeretlek!! ♥♥"
Amint elolvastam, kikeltem az ágyból, és megnéztem a naptárat. Szeptember 30. Milyen hamar eltelt 3 hónap! És mi minden történt ez alatt az idő alatt... Jobban megismertem a News-t, befejeztük a Gokusen 2-t, 3-at és a The movie-t is, lett két közös számom az Arashival (One Love+Step and go), megírtam a Don't U Ever Stop-ot, amit a Kat-Tun fel is énekelt, a News-al is lett közös szám (Summer Time), és egy kevés a Kat-Tun-al is. Éppen tegnap beszéltem meg YamaPi-val, hogy ma találkozunk.
Kimentem a konyhába, ahol elszomorított a látvány. Megtelt a mosogató, ugyanis tegnap Jinnel egy kicsit sok edényt használtunk fel. Tehát neki álltam mosogatni. Eléggé fáraszt volt...
Pont mire végezte, Jin toppant be.
- Szia Szívem! - pillantott meg mosolyogva.
- Szia! - csókoltam meg.
- Te még mindig pizsamában vagy?
- Igen... Gyorsan elmosogattam... - mutattam a mosogatóra.
- De ügyes vagy! - karolta át a derekamat hátulról. - És reggeliztél már?
- Még nem...
- Elvigyelek enni?
- Nem kell... Összedobok gyorsan valamit. - mosolyodtam el.
- Akkor öltözz!
- De mondom, hogy nem kell!
- Tudom, hogy szeretnéd! - kacsintott.
- De neeeeeeeem! - indultam el a hűtő felé, kivettem 3 db tojást, és hamar összedobtam. - Én mondtam! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Nekem nem is csináltál? - puszilt a hajamba.
- Cinálak? - kérdeztem teli szájjal. Ezaz Momo! Csakúgy nőiesen!
- Csinálsz?
- Persze! - álltam fel, és csináltam neki is.
- Köszönöm szépen! - vette el a villáját. - Mmmmmm! Ez nagyon finom!
- Örülök, hogy ízlik! - ültem le a helyemre.
- Figyelj csak...
- Hm?
- Ma nem leszek itthon... Kameval elmegyek egy kicsit egy bárba. Nem haragszol? - kérdezte félve.
- Én sem leszek itthon... YamaPival találkozom egy plázában. Tehát nem.
- Jó. És mikor jössz haza?
- 7-kor. Te?
- 6 körül.
- Szuper. - mondtam. Mikor befejeztük az evést leültünk a kanapérra.
- Miért találkozol Pi-vel? - érdeklődött.
- Csak úgy... Féltékeny vagy?
- Kicsit... - válaszolta.
- De cuuukiiii! Nem kell féltékenynek lenned! Téged szeretlek és pont! - bújtam hozzá.
- Oké... - sóhajtott. - Ajánlom YamaPinak, hogy ne csavarja el a fejedet!
- Nem fogja. - kapcsoltam be a tévét, ahol a Hupikék Törpikék ment.
- Muszáj ezt néznünk?
- Igen. - meredtem a képernyőre. - Szerinted Törppojáca csaj, vagy csak szimplán homi?
- Hát... Csak egy csaj van, szóval homi...
- És tudod, hogy még mit nem értek?
- Nem. De úgyis elmondod.
- Jó, így már nem mondom el! Nem is szólok hozzád! Itt egy fal van! - pantomim művész módjára csináltam közénk egy falat.
- Naaa! Kicsim! Nagyon szeretném tudni, hogy mit nem értesz! - fogta meg a kezemet.
- Nem... Most már nem! - ¸¸sértődtem" meg.
- Légyszi! Legalább ezt a falat tüntesd el innen! - kérlelt.
- Jó. Kész! Már nincs itt.
- Oké! Köszi! - emelt meg és rakott át az ölébe. - Szóval mit nem értesz?
- Azt, hogy akkor most kié az a gyerek. A Törppicúr. - mondtam ari hangon, a mellkasára dőlve.
- Törpillát valamelyik törp srác... - nevetett.
- Ja! - nevettem fel. - Mikor találkozol Kameval?
- Öööö 3-kor... Te?
- Fél 3.
- Akkor induljunk! - paskolta meg a fenekemet.
- Megyünk metróval?
- Oké... - egyezett bele.
Gyorsan elvégeztem a ¸¸reggeli" teendőimet, és már el is indultunk kéz a kézben a metrómegállóhoz. 5 perc múlva meg is érkezett a járművünk.
- Nézd! Ott van két üres hely! - mutatott 2 székre Jin. Amire odaértünk, jött egy terhes nő, és a gyereke, szóval átadtuk nekik a helyünket. Így Jinnel az ajtóhoz álltunk. Én nekidőltem az ajtó mellett lévő üvegnek, Jin pedig a velem szembeni üvegnek dőlt. Pár megállóval később tele lett a metró. Végül Jinnel úgy álltunk, hogy én még mindig az üvegnek dőltem, csak Jin támaszkodott neki ugyanannak az üvegnek, amelyiknek dőltem a két kezével előttem.
- Jin! - öleltem meg, a mellkasára hajtva a fejemet.
- Igen? - ölelt vissza az egyik kezével, a másikkal még mindig támaszkodott.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! - csókolt meg, majd a csók után a várandós nőre nézett az üvegen keresztül. - Remélem hamarosan Te is így fogsz kinézni! Persze pici Jinnel a pocakodban!
- Remélem. - csókoltam meg.
- Szeretlek Momo! Mindennél jobban! - adott egy puszit.
- Én is szeretlek Jin!
- Én még jobban!
- A-a! Én sokkal jobban!
- Ha adsz egy puszit, kussba maradok!
- Ha több puszit adok, nem kell kussban maradnod! - tehát addig, amíg le nem szálltunk, minden 1 percben adtam neki egy puszit.
~Jin szemszöge~
Miután leszálltunk, elbúcsúztunk egymástól, és mentünk a saját dolgunkra. Kame már várt rám a bárban.
- Szia! - köszöntött a pultnál ülve.
- Szevasz! - pacsiztam le vele.
- Vezetsz? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor 2 sör lesz! - adta le a rendelést. - És Te mit kérsz? - poénkodott. - Nem ám! - legyintett. - Na, mesélj valamit! Régen beszéltünk kettesben...
- Ja... - bólogattam.
- Szóval, mi van veled és Momoval?
- Ma fog végre lejárni a 3 hónapos szünet!
- Végre újra megmutathatod, hogy igazi férfi vagy! - kacsintott. - Köszi! - vettük el a söreinket.
- Pontosan! És már nem kell magamnak csinálnom! - nevettünk fel.
- Baka! - ivott bele a sörébe.
- Tehát már nagyon várom az estét!
- Akkor hazamész előbb vagy...?
- Nem... Momo sincs otthon. YamaPival találkozik.
- Áh... Értem.
Észre sem vettük, és hamar eltelt 3 óra. Elindultam haza a metróval, és addig gyorsan kitaláltam, hogy hogyan lephetném meg Momot.
~Momo szemszöge~
Miután leszálltunk, elbúcsúztunk egymástól és mentünk a saját dolgunkra. YamaPi már várt rám a plázában.
- Szia! - öleltük meg egymást.
- Mizújs? - érdeklődött. - Mi van veled és Jinnel?
- Semmi különös... És veled mizú?
- Semmi.
Egész idő alatt hülyéskedtünk, beszélgettünk és nézelődtünk. Mire észbe kaptam, 7 óra lett. A metróval hazafelé, imádkoztam, hogy Jin ne részegen támolyogjon haza.
Amikor benyitottam a lakásba, Jin ült a kanapén tv-t nézve, egy szál boxerben (?!).
- Öööö... Szia... - lépkedtem óvatosan.
- Szia! - pattant fel, kapcsolta ki a tv-t és megcsókolt.
- Mennyit ittál?
- 1 sört. Miért? - nézett mélyen a szemembe, így tudtam, hogy nem hazudik. - Meg 1 szál cigi...
- Kis iszákos bagósom! - adtam neki egy puszit.
- Hé! Az iszákos Te vagy! Na, és Te mennyit ittál?
- Semennyit! - húztam ki magam büszkén.
- Jó. - mosolyodott el. - Megyünk fürödni?
- Aha! - mondtam, és besiettem a fürdőbe. Pár perc múlva két kar a derekam körül ijesztett meg.
- Nyugi Cica! Csak segítek vetkőzni! - vette le a pólómat. 15 perc múlva már meg is fürödtünk. Mindketten egy-egy törülközőt csavartunk magunkra. A laza kontyban lévő hajamat kiengedtem, előre, majd hátra dobtm, hogy normálisan álljon, kimentünk a fürdőből, és amint az ágyhoz közel értem, éreztem, hogy Jin belelökött az ágyba. Ahogy ránéztem, láttam, hogy a kezében tartotta a törülközőmet. Lenrántotta magáról is, a földre dobta mindkettőt, aztán rám mászott.
- Jin... - suttogtam rémülten.
- Na, Édesem! 3 hónapot vártam! Most már eljött az én időm! - mondta incselkedve, megcsókolt, majd a történelem megismételte önmagát. ♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése