14.Rész

Lassan 2 éve már, hogy tagja vagyok az MBLAQ-nek... Hihetetlen...
Amikor ezen gondolkodtam hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám...
-Haló?-köszöntem.
-Üdvözlöm! Ugye Ön Mónika?-kérdezte egy hang Japánul.
-Igen...
-Az remek! Én egy rendező vagyok. Megbízható forrásból tudom, hogy jó színész. Hamarosan forgatjuk a Gokusen 2. részét. Ön egy diákot alakítana aki szintén Yakuza. Csak a főnök. És lenne egy féltestvére is. Az aki az 1. részben játszott. Sawada Shin. És a neve pedig Sawada Kim lenne. Anyai ágáról Yakuza, de az anyja már meghalt, az apja pedig nem foglalkozik a gyermekével szóval egyedül nőtt fel és át kell vennie a főnöki posztot.
-Ahha... Ez jól hangzik. Majd valamikor ellátogatok Japánba...
-Mi már foglaltunk Önnek jegyet. Holnap indul a repülőgép. Szállást is foglaltunk.
-Rendben, de...
-Számítunk Önre!-mondta majd lerakta. Hát ok...
Tényleg nem hazudott a rendező... Reggel indult a gépem. 20 éves fejjel már másmilyen a repülés. Nem tudom miért, de másmilyen. Mintha valami különleges dolog fogna majd bekövetkezni Japánban. Érdekes. Leszállás után Jint láttam meg.
-Szia!-jött oda hozzám.
-Szia!-öleltem meg.-Kire vársz?
-Egy lányra.
-Milyen lányra?-sápadtam el.
-Nagyon szép, kedves és okos lányra...-mosolyodott el.
-Az remek...-indultam el, de elkapta a karom, mire visszafordultam.
-Rólad beszéltem!-simította meg az arcom.
-Nem arról volt szó, hogy felejtsük el egymást?
-Arról volt szó... De akkor miért voltál féltékeny?
-Nem voltam féltékeny!
-Dehogyisnem! Valld be!-mosolygott tovább.
-Nem voltam féltékeny! Csak...
-Mi "csak"?
-Te nem lennél féltékeny, ha most bejelenteném, hogy nekem is van pasim?
-De az lennék... Utána viszont örülnék neki...
-Mert?
-Mert tudom, hogy boldog vagy...-húzott lassan magához.
-És ha tudnád, hogy a fiúnak titokban van egy másik barátnője?-toltam el lassan magamtól, mert nem akartam, hogy megint ugyan az megtörténjen mint múltkor...
-Akkor vagy elmondanám neked vagy a fiút figyelmeztetném, hogy ha megbánt akkor velem gyűlik meg a baja.
-Wow!-mondtam ki hirtelen.-Ennyire figyelsz rám?
-Ennyire fontos vagy nekem!-mondta, én pedig adtam az arcára egy puszit.-Amúgy ugye nincs igazából pasid?-kérdezte félve.
-Nincs, nyugi.-mosolyodtam el. Jaj Jin... Olyan unalmas lenne nélküled az élet... :D
-Hogy hogy te jöttél értem?-kérdeztem miközben beszálltam a kocsijába.
-Bocsi... Az UFO-d mondta, hogy szervizben van az űrhajója ezért nem tudott érted jönni.-nézett rám komolyan.
-Ahha... Így már érthető... Pedig reméltem, hogy megint láthatom majd azt a cuki zöld pofiját...-mondtam. Pár percig még tök komolyan néztünk egymásra, aztán kész... Kitört belőlünk a röhögés.-De most komolyan. Honnan tudtad, hogy jövök?
-Csak tudtam...
-De honnan?
-A rendező akivel beszéltél mondta, hogy csak ajánlottak téged?-kérdezte.
-Hát... Azt mondta, hogy megbízható forrásból tudja azt, hogy jó színész vagyok...-gondolkodtam.
-Igen... Én vagyok az a megbízható forrás!-mosolyodott el.
-Köszönöm...-suttogtam.
-Nincs mit!-hajolt hozzám közelebb, hogy puszit adjon a homlokomra.-Amúgy van két jó hírem!
-Ne kímélj...
-Nekem is van egy bandám!-nézte az utat vigyorogva.
-Tudom... A nevetek Kat-Tun, és Ti hatan vagytok a tagjai...
-MI?! Honnan tudod?-kérdezte.
-Szerinted nem nézem meg a híreket?
-Igaz... Mennyi számunkat hallottad eddig?
-Nem tudom... De van egy ami különösen tetszik... Amit csak egyedül énekelsz...
-Melyik?
-Az a címe, hogy Eternal... Nekem nagyon tetszik... És a szövege is szép...-mosolyogtam, majd elkezdtem dúdolni. Mire észbe kaptam addigra már a végénél tartottam, ami azért gáz, mert kb 5 perces...-Oh... Bocsi... Amúgy mi a másik jó hír?
-Kameval mi is benne leszünk a Gokusenbe...
-KOMOLYAN??!!-döbbentem le teljesen.
-Ahha!
-WOW!-néztem magam elé.-Várj most hova is megyünk?-kérdeztem hirtelen eltérve a tárgytól. Feltűnően sokat utazunk....
-Öööö. Először gondolom meg szeretnéd nézni, hogy Virág hogy van...
-Ja... De ő ennyire messze lakik?
-Nem.
-És akkor miért nem tudok nála lakni addig amíg itt vagyok?
-Hát... Talán inkább tőle tudd meg.-fordult be egy kis utcába.-Tessék ez az a ház.-mutatott egy viszonylag kicsi házra. Gyorsan kipattantam a kocsiból és becsöngettem a házba. Nagy meglepetésemre nem Virág nyitotta ki, hanem egy nem rég debütált banda tagja. Mit keres itt egy News tag?
-Szia! Te biztos Momo vagy...-köszönt.
-Szia! Te pedig Ryo a News tagja...-mondtam.
-Igen... Szólok Virágnak....-jelentette be, majd bement a házba. Ránéztem Jinre aki mögöttem állt. Láthatta rajtam, hogy nem nagyon értem, hogy mi ez az egész. Szóval összességében jól szórakozott. De azért biztatásképpen megfogta a kezem.
-Szia Momo!-ölelt meg Virág.
-Szia.-köszöntem vissza. Szegény Jin és Ryo nem értették, hogy mit mondtunk, mert Magyarul kezdtünk el beszélgetni.-Mit keres itt ez a srác?
-Hát... Tudod... Öööö...-kezdett dadogni. Sajnos nem jó kedvemben voltam, szóval elgurult a gyógyszerem.
-Nyögd már ki végre!
-Jól van, jól van... Szóval.... Ő a pasim...-bámulta a cipője orrát. Én egy kis időre lefagytam, aztán mire elért a tudatomig az amit mondott kiolvadtam.
-KIRÁLY!!!-kezdtem el ugrálni, majd ő is követte a példámat.
-És veled meg Jinnel mi van?-kérdezte.
-Nem tudom...
-Remélem, hogy veletek is lesz valami...
-Hát... Végül is sosem lehet tudni...