12.Rész

Leszállás után a suliba mentem azon belül az igazgatóhoz.
-Jó napot kívánok!-köszöntem.
-Momo! Hogy kerül maga ide?-kérdezte a diri.
-Az ismerősöm visszaküldött...-mondtam.
-Mi maga?-kérdezte.-Egy csomag?
-Nem...
-Ez nekem annyira nem tetszik ez...
-Elnézést...-hajoltam meg
-Rendben... Nem probléma... Menjen!
-Köszönöm!!-mondtam, majd kimentem az irodából.
-Momoooo!!!!-ugrott a nyakamba (szó szerint) Hyun Ah.
-Szia!-köszöntem.
-Köszi, köszi, köszi!-ugrott szintén a nyakamba Taemin.
-Mit?-kérdeztem.
-Hogy visszajöttél lerendezni a Balhés Négyest...
-Na... Essünk túl rajta.-mondtam, majd be mentem az osztálytermünkbe, ahol Minhot piszkálták.
-AZONNAL HAGYJÁTOK ABBA!-kiáltottam rájuk.
-Megjött a Yakuza főnök...-mondta Mir, mire kinyújtottam a nyelvem. Erre ő csak elmosolyodott.
-Na most mit fogsz velünk kezdeni?-kérdezte szemtelenül U-Kwon, mire ellökték Minhot, de szerencsére Mir odament, hogy elkapja.
-Egyszer szerencséd volt, de másodszorra nem lesz!-rohant meg Zico, mire én csak félreléptem, ő pedig neki esett a falnak.
-Miért csináljátok ezt?-kérdeztem.
-Mert nem hagyjuk, hogy egy lány legyőzzön minket!-mondta JaeHo.-Így olyan, mintha gyengébbek lennénk!
-Hát, ha ezt mondjátok tényleg azok vagytok!-mondtam.
-Mi?-nézett rám érdekesen mindenki.
-Nem az az erős ember, aki jól harcol! Hanem az, aki fel tud állni a földről és megy tovább! Mert mostanság nem olyan rendesek az emberek, hogy megálljanak és segítsenek, ha padlón vagy!-mondtam, mire mindenki magába szállt, én meg kimentem a teremből.
-Oh! Momo!-köszönt egy ismerős hang, majd felnéztem. Igen... Az ének tanárnő volt az...
-Jó napot kívánok!
-Van egy jó hírem!
-És micsoda?
-Majd órán elmondom!-kacsintott rám.
-Rendben...-néztem rá furcsán.-De mikor is lesz óránk?
-Most!-mondta, mire becsöngettek, én meg bementem a terembe és leültem a helyemre.
-Sziasztok gyerekek!-köszönt.
-Jó napot kívánok!-köszönt vissza mindenki, mint az oviban.
-Jó hírem van 6 gyerek számára.-jelentette be.-De ebből csak kettő van az osztályotokban, ezért őket is idehívtam. Gyertek be!-mondta, majd Seung Ho, G.O, Thunder és Joon belépett.-A másik két diák pedig Mir és Momo.
-Mi is az a jó hír?-kérdeztem, mire a fiúk is kérdőn néztek a tanárra.
-Gyere be!-mondta ismét a tanárnő, és ekkor nyílt az ajtó. Már majd' megölt a kíváncsiság.
-Sziasztok!-szólalt meg egy ismerős hang.
-Rain!-döbbentünk le mindannyian.
-Igen... Tanárnőtök mondta, hogy nagyon jól énekeltek, rappeltek... Szeretném hallani.-mondta.
-Most?-kérdeztem.
-Nem. Iskola után jó nektek?-érdeklődött.
-Igen!-mondták a fiúk.
-Hát... Nem is tudom... Nekem szállást kéne keresnem...-vallottam be.
-Rendben.-mondta Rain és elővette a telefonját. Tárcsázott egy számot és összesen annyit hallottunk a beszélgetésből, hogy:
Szia! Ahha. Másfél szoba. Ok. Köszi! Rendben! Szia!
-Kész... Van szállásod, de csak akkor írom le egy lapra, amikor már meghallgatáson vagyunk...-mondta.
-Rendben...-egyeztem bele.

Utolsó óra után, együtt mentünk Rainhez.
-Már vártalak titeket!-állt fel egy padról, mire megijedtem. Nem tudtam, hogy ott ül... Mindegy.
Bevezetett minket egy terembe.
-Itt van egy dal. Ezt énekeljétek fel.-nyomott a kezünkbe egy-egy lapot.
-Rendben.-mondtuk, majd Rain kiment a teremből, egy üvegablak mögé. Tanulmányozni kezdtem a lapot és az volt ráírva, hogy "Oh yeah!". Rain intett, hogy mehet, mi meg felvettük a fejhallgatókat, és elkezdtünk énekelni, rappelni. Mikor vége lett bejött hozzánk.
-Ez jó volt... Most már csak egy klip kéne hozzá...-mondta.
-Hogy?!-kérdeztük egyszerre.
-A nevetek pedig legyen.... Mondjuk... Áh nem jut semmi az eszembe...-gondolkodott.
-MBLAQ!-mondta egy srác az ajtóból.
-Ez jó!-nézett hátra mosolyogva, majd az arcára fagyott a mosoly.-Mit akarsz Seungri?-kérdezte nyersen.
-Csak benéztem hozzád... És azt hiszem megérte...-nézett végig rajtam Seungri.-Mi a neved szépségem?
-Lee Joon! Örvendek!-mondta Joon, mire Seungri kivételével mindenki felnevetett.
-Én a női szépségre értettem...-nézett rám.
-Momo.-mondtam halkan, majd kezet csókolt.
-Örülök, hogy találkoztunk.-nézett rám elbűvölő mosollyal.
-Szintén.-suttogtam. Annyira nem jön be a srác, de a mosolya mindent visz... Mint a piros hetes...
-Jól van... Elég a nyáladzásból Seungri! Keress olyan csajt akit érdekelsz is...-mondta Rain.
-Rendben...-mondta.-De nem felejtelek el Kincsem!-nézett megint rám. "Kincsem". Jin hívott így... Ennél a szónál nekem is az arcomra fagyott a mosoly...
-Ne hívj "Kincsem"-nek.-mondtam, mire Seungri megtorpant.
-Mondtál valamit?-kérdezte.
-Nem vagyok a Kincsed!
-Mert miért nem vagy?
-Mert!
-Oh... Ez aztán nyomós érv.
-Na látod!-mondtam majd integetni kezdtem. Szerencsére értette, hogy mire célzok szóval kiment.
-Szép volt!-nyújtotta a kezét G.O, majd belecsaptam. Érdekes ez a Seungri...