13.Rész

-Na most már megadod a címet?-kérdeztem Raintől.
-Ja.-mondta, majd lefirkantotta egy lapra a ház számot.
-Köszi!-vettem el mosolyogva.-Ki ez a Seungri?
-Egy srác akit még én fedeztem fel, de átment az sm-hez...
-Ahha...-mondtam, majd elgondolkodtam.
-Föld hívja Momot!!-mondta (úgy néz ki, hogy sokadszorra) Mir.
-Ööö... Miről volt szó?-érdeklődtem.
-Hogy elfogadod-e az ajánlatot.
-Milyen ajánlatot?
-Hogy mi legyünk az MBLAQ.
-Jól hangzik...
-Ok... Akkor ez most azt jelenti, hogy elfogadod. Igaz?
-Ja.-mondtam, mire bólintott és tovább beszélt Rainnel.

Gyorsan megkerestem a lakásomat. Nincs túl messze a sulitól.
-Ez az új házad?-kérdezte egy hang a hátam mögül, mire megijedtem. Gondolom ez láthatta rajtam.-Nyugi... Csak én vagyok...
-Mir... Ne ijesztgess!
-Nem ijesztgetlek, de a szomszédban lakom.-mutatott a szomszéd házra.
-Oh... Az király...-mondtam.
-Szóval te...-mondta, de nem tudta befejezni a mondatot, mert megcsörrent a telefonom. Jin hívott.
-Ne haragudj... Fel kell vennem...
-Csak nyugodtan...-sóhajtott.
-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Szia Momo! Épségben földet értél?
-Ahha. Mert?
-Csak kérdeztem... Mi újság?
-Képzeld, van egy jó hírem!
-Összejöttél Mirrel?-kérdezte szomorúan.
-Nem. Van egy bandám...
-Az jó! És biztos, hogy nincs semmilyen elvetemült gondolata?
-Nem tudom.-nevettem fel.
-Tudod mit... Hagyjuk ezt az egészet...
-Mit?
-Nem vagyok ott melletted, szóval te szinglinek számítasz...
-Még mindig nem értem...
-Tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna azalatt a pár nap alatt amíg itt voltál.
-Miért?
-Mert a távolság meg a többi fiú... Khm... Szóval erre nem gondoltam...
-Tehát azt komolyan gondoltad, hogy szeretsz, de azt nem kalkuláltad bele ebbe az egészbe, hogy vannak más fiúk? Vagy esetleg más kontinens, ország?
-Hát... Mondhatjuk így is...
-Te nem vagy normális!
-Tudom.
-Oké... Tegyük fel, hogy nem érdekel sem a távolság, sem más emberek... Mit tennél?-kérdeztem félve.
-Nem tudom... Ezt akkor lenne egyszerűbb megválaszolni, ha így is lenne...
-Értem... Akkor ezt nem is tudjuk jobban megtárgyalni... Egyszerűen nem vagyunk felkészülve erre az egészre... Tényleg az lesz a legjobb ha úgy teszünk, mintha meg sem történt volna...
-Igen. De azt sohase felejtsd el, hogy mindig itt leszek neked, akihez bármikor fordulhatsz, bármi problémád van... Oké?
-Rendben... Szia!
-Szia!
-Na, mit is akartál mondani?-tértem vissza a jelenbe, majd szomorúan konstatáltam, hogy Mir lelépett... Hupsz... Ennyire sokat beszéltem volna Jinnel? Nem hiszem.... Lehet, hogy csak gyorsan el kellett mennie valahova? Na jó... Ez hülyeség... Bementem a házba. Megbeszéltem az eladó emberkével mindent ami kimaradt (szerencsére Rain már megbeszélt vele majdnem mindent) és már mehettem is be. Csak annyit tudok mondani, hogy Wow!. Ilyen házat még nem láttam... Új bútorok, frissen festett szoba, konyha, nappali, fürdőszoba. Rain jó munkát végzett...
Felhívtam Hyun Ah-t, aki a harmadik csengésre felvette.
-Szia! Találtál már lakást vagy a suliban fogsz aludni?-kérdezte.
-Haha! Amúgy a buszmegállóban fogok lakni... Már be is rendeztem. Megnézed?
-Ahha! Melyik buszmegálló? A suli előtti?
-Pontosan!-mondtam, mire mindketten felnevettünk.-Komolyra fordítva a szót, gyere át és nézd meg az új lakásomat.
-Oké... És az hol van?
-Tudod, hogy hol lakik Mir?
-Ja... Miért nála laksz?
-Dehogyis!!
-Akkor?
-A szomszédban!
-Mir szomszédja vagy?
-Ahha!
-Oké akkor megyek is szia!
-Szia!-köszöntem el, majd leraktam a telefont. Öt percen belül valaki csengetett. Nem hiszem, hogy ilyen hamar ideért... Bár ebből a csajból már bármit kinézek.
Kinyitottam az ajtót és Hyun Ah állt előttem. Szegény a térdére támaszkodva lihegett.
-Mi van? Körbefutottad egész Dél-Koreát?
-Nem csak Koreát... Kínát is...-mondta, mire egyszerre nevettünk fel.
-Merre jártál, hogy ilyen hamar ideértél?-kérdeztem.
-A suliban...
-Minek voltál a suliban??-értetlenkedtem.
-Könyvtár...-ült le a kanapéra.
-Ahha.
-Hogy szerezted ezt a lakást?
-Rain...
-Ő intézte el neked?
-Ja.
-Értem... És miről beszéltetek?
-Mikor?
-Amikor elhívott titeket.
-Jaa! Alapítottunk egy bandát.-legyintettem.
-Oh... És mi a nevetek?
-MBLAQ.
-Öö oké... És Japánba mi volt?
-Mi lett volna?-rágtam a szám szélét.
-Mesélted, hogy egy régi ismerősödhöz fogsz menni... Fiú vagy lány?
-Fiú...
-És mi volt??? Mondj már valamit!!!-nyaggatott, én meg elmeséltem neki mindent.-Húúúú... Sajnálom...
-Nem vészes!-mosolyodtam el.
-Oké... De ha bármi van hívj akár hajnali 1 órakor is...
-Rendben...-mondtam és jelzett a telefonom, hogy sms-t kaptam.
-Nem nézed meg?
-Nem...
-Naaa! Nézd már meeeg! Hátha egy fontos ember!
-Oké...-vettem elő a telefonomat. Virág írt. Az üzenetben ez állt: "Momooo!!! Köszönöm, hogy sokat biztattál! Végül sikerült!! Kijutottam Japánba!!". Erre én ezt válaszoltam: "Na, látod! Megmondtam! Ügyes vagy!".
-Na? Ki volt az?-kérdezte mosolyogva Hyun Ah.
-A nővérem.
-Van nővéred?
-Ja meg egy bátyám...
-Melyikük az idősebb?
-A nővérem...
-És hogy hívják őket?
-Virág, Bálint...
-Az király...
-Virág Japánban, Bálint Olaszországban, Anyuék Magyarországon én meg itt...
-És mennyi idősek?
-Bálint 20, Virág 23...
-Szupii!-mutatta fel a hüvelykujját.