10.Rész

-Hány óra van?-kérdeztem.

-Hajnali két óra.-válaszolta Ueda, mire ásítottam.

-Álmos vagy?-kérdezte Jin.

-Igen.-mondtam, miközben ráhajtottam a fejemet a combjára.

-Fázol?-érdeklődött.

-Igen.-ismételtem meg ezt a szót. Amint meghallotta, megfogta a pulcsiját, és azzal betakart. Jó meleg volt.

-Köszönöm.-mondtam.

~Jin szemszöge~

Amíg Momo a combomon aludt, addig én simogattam és a többiekkel beszélgettem.

-Jártok?-kérdezte Maru.

-Nem tudom...-vallottam be őszintén.

-Csókolóztatok már?-kérdezte Junno.

-Ja. És pont akkor nyitott be az anyám.

-Háhá! Az cink lehetett!-röhögött hangosan Koki.

-Halkabban!-szóltam rá, Momora mutatva.

-Bocsi.

-És már becézgetitek egymást?-kérdezte Kame.

-Ezt hogy érted?

-"Jól vagy Kincsem?"-vigyorgott, mire kinyújtottam a nyelvem.

-Te is becézgetnéd a barátnődet!

-Akkor Aikot miért nem becézgetted?-kérdezte ravaszul.

-Ki az a Aiko?-kérdezte Momo álmosan. Upsz... 

-Egy régi barátnőm, akivel nem illettünk össze. Ismered...-mondtam. 

-Az aki egyszer le...-ült fel, majd megdörzsölte a szemét.   

-Igen!-szakítottam félbe még mielőtt kimondana egy csúnya szót.

-Neked véged!-suttogták a többiek.

-Kösz a biztatást!-suttogtam vissza. De részben tudtam, hogy igazuk van... Bár, nem hiszem, hogy annyira kiakadna.

-Mennyi az idő?-kérdezte, mire elmosolyodtam.

-10 perccel több mint amikor utoljára kérdezted.

-Oh...-kezdett gondolkodni.-10 percet aludtam?

-Ezek szerint...-mondta Maru.-Ti nem vagytok éhesek?

-Nem rég ettél meg két szendvicset!-mondta Koki.

-De az semmi sem volt!

-Érd be ennyivel!-zárta le rövidre a beszélgetést Koki.

-Szerintem most már aludjunk!-mondta Kame, miközben ásított.

-Egyet értek!-helyeselt Momo.

-Te az előbb aludtál!-néztem rá.

-Ja... 10 percet...-hajtotta a vállamra a fejét, mire átöleltem az egyik kezemmel a vállát. 

-Szeretlek!-suttogtam úgy, hogy a fiúk ne hallják.

-Én is téged!-suttogta, majd nyomott egy gyors puszit az arcomra.

-Héj! Legyetek tekintettel a szinglikre!-szólt közbe Junno. Erről jut eszembe... Szerintem még mi is szinglik vagyunk... Vagy... Mégsem? Mi most járunk, vagy csak túlságosan is szeretjük egymást? Ez nem tiszta.

-Tényleg! Mi most járunk?-kérdeztem Momotól megint úgy, hogy a fiúk ne hallják.

-Nem tudom...-vallotta be őszintén Momo. 

-Hát az gáz...

-Az...-mondta mire mindketten felnevettünk.  

~Momo szemszöge~

-Szerintem kezdjünk készülődni az alváshoz...-mondta Koki álmosan.

-Mit kell azon készülődni?-kérdezte Kame.

-Gondolom a chipses zacskókat kidobni a kukába... Leteríteni a lepedőt...-soroltam az ágyra nézve.

-Rendben... Ez amúgy is a lányok feladata szokott lenni...-mondta Junno, mire mindenki rám nézett.

-Tudom mire gondoltok, és a válaszom nem!-mondtam.

-Rendben... Ki hol alszik?-kérdezte Koki.

-Én hoztam hálózsákot!-mondta Ueda. 

-Én a földön alszom!-mutatott Maru a matracra a földön.

-Én az ágyon!-nézett az alvóhelyére Kame.

-Detto!-értett egyet Koki.-Figyeljetek!-nézett ránk.-Az a kanapé kihúzható. Ott jó nektek vagy valahol máshol?

-Nekem jó...-mondtam, majd Jinre néztem.

-Nekem is.-mosolyodott el.

Hirtelen megszólalt a csengő. Jin felállt, hogy kinézzen az ablakon... Amiért sötét volt nem látott semmit.

Koki lefutott, hogy megnézze ki az... Amikor feljött egy lány követte. Nem is akármilyen lány Aiko volt... Hirtelen az arcomra fagyott a mosoly... Ueda és Maru bólintottak amolyan "ne izgulj" nézéssel. Kame rám kacsintott. Hogy ezt, hogy értette nem tudom, de oké.

-Sziasztok!-köszönt Aiko, miközben nyomott egy puszit Jin arcára. Jin furán nézett rá. Bevallom, én is furcsán néztem rájuk először, utána már nem bírtam tovább nézni, így Kamera pillantottam, aki csak rám mosolygott... Erre feszültebb lettem... Lehet, hogy a többiek arcáról olvasta le Jin, vagy az enyémről... Nem tudom, de kiszabadította magát Aiko karjai közül és leült mellém a kanapéra majd megint átölelte a vállam, és megfogta a kezem.

-Ne már Jin! Ezt te sem gondolhatod komolyan!-tört ki Aiko, mire mindenki megdöbbent.-Azt még elhiszem, hogy nem illettünk össze, de ennyire?? Egy ilyen kis senki lett a barátnőd?

-Ez a kis senki a barátnőm.-mosolygott rá Jin, félbeszakítva Aiko monológját.

-Hah! Pedig arra gondoltam, hogy újra összejöhetnénk, és ezt a kis senkit meg majd lepasszoljuk valakinek.-vigyorgott.

-Úgy látszik nem értetted amit mondtam...-mondta higgadtan Jin.-Ez a kis senki a barátnőm!-Aiko köpni-nyelni nem tudott... Hát... Ez a hír eléggé lesokkolta.

-Nem hallottad? Már nincs itt semmi keresni valód! Szia!-mondta Kame és közben az ajtóra mutatott. Hát ezt nem kellett volna... Amint ezt kimondta, a kis csaj középső ujja rá szegeződött.-Oké... Megkaptam amit érdemeltem. Szia!-intett búcsút Kame, majd Aiko kiment. Ahogy kilépett az ajtón, nekem egy kő esett le a szívemből.

-Köszönöm, hogy kiálltatok mellettem!-mondtam mindenkinek.

-Nincs mit!-mondta mindenki.

Felálltam és leültem Kame mellé az ágyra. 

-Miért kacsintottál?-kérdeztem, miközben a többiek is beszélgettek.
-Mert tudtam, hogy meg fog védeni...-válaszolta.
-Honnan?-faggattam.
-Onnan, hogy Jin nagyon szeret téged.-mosolyodott el Jint nézve.
-Ahha... És azt honnan tudod, hogy nagyon szeret?
-Onnan, hogy amíg te nem voltál itt Jin mindig megkérdezte tőlünk, hogy nálatok hány óra lehet most, meg írjon-e neked üzenetet.
-Ahha...-mosolyodtam el én is.
-Tudod... Amikor Aikoval járt, akkor is rólad kérdezősködött.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.-mosolygott rám. Tudom mit jelent ez a mosoly! Valamit elhallgat előlem...
-Mondjad!
-Mit?
-Amit elhallgatsz előlem!
-Nem hallgatok el semmit!
-Naaa! Légyszíííííííí!-kérleltem.
-Oké, oké!-adta be a derekát.-De nehogy elmondd neki, hogy elmondtam!
-Rendben!-már megölt a kíváncsiság.
-Azt mondta, ha mégis visszajönnél, akkor miatta akarnád le élni az egész életedet itt...
-Ahha...-ennyire kiismerhető lennék?-Még valami?
-Nincs más...-gondolkodott.
-Akkor oké!-sóhajtottam. Ezt Jin vajon, hogy értette?