2013. szeptember 15., vasárnap

41.Rész

Reggel Mir mellett ébredtem, aki már fent volt.
- Jó reggelt! - bámulta a plafont.
- Viszont! - néztem én is azt az "érdekes" falat. És itt beállt a csend. Persze a kínos csend. - Nézd... - köszörültem meg a torkomat.
- Tudom... - sóhajtott felém fordulva. - Ez számodra csak egy félreértés volt, nem igaz?
- Mir... - suttogtam. - Én nem akarom, hogy vége legyen a barátságunknak.
- Én sem... - simította meg a vállamat.
- És... Te is tudod, hogy Jint szeretem... - itt látszott rajta az a bizonyos csalódottság. - De téged is! Csak... Jinnel már régebb óta vagyunk együtt...
- És Ő miben jobb mint én? - tette fel azt a kérdést, amit nem akartam hallani.
- Őszintén? - biccentett. - Nem tudom... Hozzá jobban húz a szívem...
- De az a köcsög feleségül vett egy másik nőt! - ült fel értetlenül Mir.
- És ez ellen én mit tehetek? Menjek oda hozzá és pofozzam fel?! - ültem fel én is magam elé tartva a takarót.
- Nem... - feküdt vissza megértően.
- Nem tudom, hogy mit csináljak... - dőltem a mellkasára.
- Én sem... - puszilta meg a homlokomat. Igen, lehet, hogy úgy nézünk ki, mint akik járnak, de nem.

*1 hónap múlva*
Hirtelen megcsörrent a telefonom, miközben beszélgettem az MBLAQ-el egy kávézóban.
- Haló? - vettem fel.
- Szia Momo! - köszönt Jin.
- Szia! Mizújs?
- Képzeld, megyek vissza Japánba! - mondta a nagy hírt.
- Mi?! Komolyan?! Wíííí! De jóó!! - sikítoztam.
- Na most megyek! Szia! - puszilt a telefonba.
- Szia! - mosolyodtam el. - Szeretlek... - suttogtam.
- Én is téged! - tette le.
- Wáá! Jin visszamegy Japánba! - ugrándoztam a fiúknak.
- De szupii! - tapsikolt Thunder.
- Az! - mosolygott Mir. - Nekem mennem kell... Sziasztok! - nyomott egy puszit a homlokomra.
- És miért gondolta meg magát Jin? - érdeklődött G.O.
- Nem tudom... - válaszoltam.
- Mikor megy? - kérdezte Joon is.
- Nem tudom... - hajtottam le a fejemet.

Nem telt bele 10 percbe se, de Rain már hívott is, hogy látni akar. Tehát elbúcsúztam a többiektől, és siettem Rainhez.
- Szia! Miért hívtál? - léptem be az irodájába.
- Letelt az 3 éved! - nézegette a papírjait.
- Mi?! De még van nem tudom mennyi hónapom! - kértem ki magamnak.
- Nem baj... Mir kijelentette, hogy szakítottatok, és valljuk be, így már semmi értelme... - gondolkozott.
- Mi bajod van?!?! Be vagy tépve?! - néztem rá érdekesen. Mi az, hogy "...így már semmi értelme..."?!!
- Az a bajom, hogy visszamehetsz Japánba, vagy bánom is én hova. Nem ez az első panaszom rád!
- De mit tettem?!
- Egyszerűen csak annyi, hogy a paparazzók meghallották, ahogy Jin nevét kezdted sikongatni, így majdnem kiderült a kis titkotok.
- Oh... Bocsánat...
- Na, eredj innen! - poénkodott.
- Ugye nincs harag?
- Dehogyis! Neked kéne haragudnod rám!
- Jól van, na... - forgattam a szememet. - Köszönöm szépen! Szia!
- Szia Momo! Sok sikert Japánban!
- Köszönöm! - siettem ki az ajtón. Elújságoltam mindenkinek, kivéve Jinnek. Neki meglepi lesz. Otthon összepakoltam az összes cuccomat.
Vigyázz Japán! Megyek!

*Japánban 2 nap múlva*
Ismét itt. Hm... Japán. ♥♥
- Sziasztok! - léptem be Koki házának az ajtaján.
- Momo!! - ugrott a nyakamba Ueda Drágaságom.
- Szia Macim! - ölelgettem. Ueda olyan cuki, hogy belehalok!
- Szia Pillangó! - jött Maru is!
- Gyertek srácok! - tártam nagyobbra a kezemet, hogy mindenki beleférjen. De nem sikerült. Összevissza ölelgettük egymást.
- Jin merre van? - kérdeztem.
- Momo... - suttogta Kame. - Jin nem jön... Mégsem tudott jönni...
- Akkor...  Ez miatt veszett kárba az állásom? Ennyi miatt lettem munkanélküli? - kezdtem a sírás határán. Nem Momo! Erősnek kell lenned! Nem szabad sírnod!
- Nem. Johnny biztos tud neked szerválni valamit...  - simította a vállamat Junno.
- Ja. Csak pozitívan! - bólogattam. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Szia Momo! - szólt bele Jin édeskés hangja.
- Szia.
- Figyi... Mégsem tudok menni Japánba. Meisanak szüksége van rám ebben az időszakban. - magyarázkodott.
- Persze... Megértem... Őt szereted... - mondtam sorba.
- Momo... Nem erről van szó...
- Jin, legalább ne hazudtad volna azt, hogy szeretsz, és hogy örökké együtt leszünk! Ez nem igaz... - remegett meg a hangom. A Kat-Tun tagjai néma csöndben kémlelték a padlót a kanapén ülve.
- Mert miért nem lenne igaz? - kérdezett. - Oh, és veled mi van?  Neked is van állítólag barátod.
- Rain kért meg, hogy játsszam el Mir barátnőjét!
- Aha... És... Akkor nekem miért mondtál mást?
- Mert neked is van barátnőd, sőt feleséged és gyereked is!
- Csak gondolnád egyszer magadat a helyembe... - tette le.
- Momo... - harapott az alsó ajkába Ueda.
- Ti mindvégig tudtátok, hogy ez lesz, igaz? - nevettem el magamat kínosan.
- Nem egészen...
- Jó... - sóhajtottam, kimentem az ajtón és becsaptam magam mögött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése