19.Rész

Megbeszéltük Johnnyval, hogy egy számot eléneklek velük. Amikor elindultam a Johnny's entertainmenttől, esett az eső.
-Ezt nem hiszem el...-füstölögtem magamba.
-Elvigyem, kisasszony?-kérdezte egy ismerős hang mögülem. Hátrafordultam, és igen... Jin állt mögöttem.
-Jin!-futottam hozzá és megöleltem.
-Szia!-kapott el és pörgetett meg.
-Miért jöttél ide?-kérdeztem és amikor válaszra nyitotta a száját folytattam.-Várj... Fontosabb kérdés, hogy honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Hát... Az úgy volt, hogy...-hátrált, de én követtem.
-Hogy? Talán követtél?
-Dehogyis! Vegyük inkább úgy, hogy nekem is erre volt dolgom!-találta ki a frappáns magyarázatot.
-Magyarán követtél!
-Igen... Ne haragudj...
-Hhhh...-sóhajtottam csípőre tett kézzel.-Egyáltalán miért követtél? Nyomozol utánam?
-Nem! Csak nem akartam, hogy rossz helyekre tévedj! Mint például ez az épület!
-Miért rossz hely?
-Mert...-nézett fájdalmas arckifejezéssel.-Majd megtudod...
-Nem! Johnny is eltitkolt előlem valamit! Neked már nem engedem!
-Oké... De megfogsz fázni!-adta rám a dzsekijét, becipzározta, feltette a kapucnit a fejemre, majd magához ölelt.-Többeknek is tudniuk kell, ezért menjünk át hozzájuk... Rendben?-célzott arra, hogy már megint Kokinál bandáznak.                            
-Oké.-cipzároztam le a dzseki cipzárját és kezdtem levenni magamról.
-Miért veszed le?
-Mert így te fogsz megfázni!
-Nem fogok nyugi...-mosolygott és megint felhúzta a cipzárat. 
-Köszönöm!
-Nincs mit...
-Most már mehetünk!-türelmetlenkedtem.
-Rendben.-amikor beültünk a kocsiba, láttam rajta, hogy feszült, ezért odahajoltam hozzá és megpusziltam.
-Attól függetlenül, hogy haragszom rád, még szeretlek.-mondtam úgy, mint egy egoista.
-Köszönöm, hogy MÉG szeretsz.-nézett rám értetlenül, a "még" szót kihangsúlyozva.
-Szívesen!-csókoltam meg.
-Mehetünk vagy még mást is tervezel?-kérdezte.
-Jól van... Akkor soha többet nem állok szóba veled!-"sértődtem" meg.
-Azért MÉG én is szeretlek.-nyomott egy puszit az ajkaimra.
-Oké... Mehetünk.-mondtam mosolyogva.
Mikor megérkeztünk, megdobáltuk Koki ablakát kővel.
-Ti hülye barmok!-kezdte mondani a magáét.-Ha betörtétek volna az üveget, lementem volna és megetettem volna veletek!
-Szia neked is!-integettem nevetve.
-Azért óvatosan dobálóztunk!-tartotta vissza a röhögést Jin.
-Aha, persze...-forgatta a szemét Koki.
-Na, beengedsz minket vagy arra vársz, hogy megtanuljunk varázsolni és ha annyit mondunk "szezám tárulj" akkor kinyitódjon az ajtó?-kérdezte Jin.
-A számból vetted ki a szót.-mondta Koki.-Amúgy másszatok fel!
-Hülye leszek felmászni!-kértem ki magamnak.
-Akkor kint maradsz!-legyintett a Kat-Tun rappere.
-Hogy mennél el oda ahova gondolom!-nevettem.
-Majd Jin elmegy oda!-kezdett hülyéskedni ő is.
-Engem hagyjatok ki ebből!-mászott fel Jin. Amikor felért hirtelen a szájához kapott.-Bocsi Momo! Elfelejtettem, hogy utánad kellett volna mennem.-célzott arra, hogy egyszer már leestem.
-Látod ezt?-mutattam fel a középső ujjamat.
-Majd te!-röhögött Jin. Ahogy ezeket a szavakat kimondta, tátva maradt a szám.-Na, gyere!
-Oké.-kezdtem el mászni. Gond nélkül értem fel.  
-Ügyes vagy!-ölelt meg, mire eltoltam egy kicsit magamtól.
-Majd te??!!-kezdtem el szorítani (nem nagyon) a kezét.
-Öööö... Momo... Tudod... Öööö... Fiúk segítsetek!-hátrált Jin.
-Momo! Tudod, hogy ő jó ember volt?-hülyült Junno.
-MI?! Csak voltam?-értetlenkedett Jin.
-Nem... Most is az vagy...-nyugtattam meg.
-Akkor nem akarsz megölni?-kérdezte félve a választól.
-Nem... Szeretlek! Tudod, hogy nem bántanálak...-mondtam cukin.
-Én is szeretlek!-ölelt meg szorosan.
-Fúúúúúúúúúúúúúúúúúj!-mordultak fel a többiek.-Na, szóval! Miért is kerestél minket?
-Van egy rossz hírem...-mindenki figyelt.-Majd el kell mennem 1 hónapra Amerikába...
-De hiszen ez jó hír!-mondta Maru. Jin közben engem figyelt. Én nem tudtam rá mit reagálni. Ha azt mondom jó hír, akkor hazudnék, ha azt mondom rossz hír, akkor szemét vagyok... És hazudnék is... Mert igazából örülök is, meg nem is...
-Ez... J-Jó hír...-nyeltem nagyokat, miközben a sírással küszködtem. Jin csak nézett, és tudta, hogy mi is van...