18.Rész

Fél óra múlva Jin jött meg.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia!-köszöntünk vissza.
-Miről maradtam le?-huppant le mellém a padra.
-Nem sok mindenről.-fordultam felé. Barna szemek! *-* Úristen! Annyira szeretem őt!! ♥♥♥
-Naaaa! Ne itt kezdjetek el smárolni!-szólt Kame, mikor már majdnem megcsókoltuk egymást.-Legyetek ránk tekintettel!
-Bocsánat.-szomorodtam el, és néztem magam elé búsan, aztán a szemem sarkából láttam, hogy Jin engem néz. A fiúk kijelentették, hogy elmennek egy könyvesboltba. Hát... Rossz kifogás... De azért 100% respekt nekik, mert kettesben hagytak minket... Kicsit oldalra fordítottam a fejem. Jin rám kacsintott... Olyan vörös lettem, mint egy rák! Hirtelen magához ölelt, én meg megfogtam a kezét.
-Miről beszéltetek Johnnyval?-kérdeztem.
-Hülyeségeket...-válaszolta.
-Ugye nincs semmi baj?-néztem fel rá, mire elmosolyodott.
-Nincs, nyugi...-puszilta meg a homlokomat. Ha egy random emberke jött volna, akkor azt látta volna, hogy két 20 év körüli "gyerek" ül egy padon, a fiú öleli a lány vállát, a lány rák vörös, és közben a pasi kezét szorongatja... Áh... Miért is néztek volna minket hülyének...
-Szejetlek!-mondtam hirtelen.
-Én is szeretlek Momo!!-csókolt meg. Jó hosszú csók volt. ♥♥
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem.
-Kérdezz!
-Mit csinálnál, ha a napokban meghalnék?
-Először sírnék, alkoholba fojtanám bánatom, utána depressziós lennék, és öngyilkos lennék, mert meghalt a szerelmem...-mondta tök komolyan.
-Csak azért, mert meghaltam?
-Fogalmad sincs, hogy mit jelentesz számomra...
-Gáz volt nélküled az a 2 év...
-Igen! Úgy hiányoztál!-kezdett gyerekeskedni.-Te... Figyelj csak... Lakj nálam addig, amíg itt élsz.
-És ha örökre itt maradok?
-Akkor örökre nálam laksz...
-De nem akarok zavarni...
-Még mindig olyan buta vagy mint régen... Miért zavarnál?-mosolygott.
-Nem tudom... Csak úgy...
-Sohasem zavarsz... Örülök, ha velem vagy!-adott egy puszit.
Ekkor, a fiúk visszajöttek és mi szétrebbentünk.
-Na, milyen volt a "könyvesboltban"?-kérdeztem.
-Öööö... Olyan könyves...-válaszolta Maru.
-Aha... Tehát soha többet nem fogjátok még egyszer betenni oda a lábatokat...-nevettem fel.
-Mondhatjuk így is...-bólogatott Junno.-Nem szeretem a könyvek szagát...
-Oh... Momo... Hoztunk neked egy könyvet!-húzott ki a zsebéből egy vastag könyvet Kame.
-Fairy Oak - A sötétség bűvölete.-olvastam fel hangosan.-Köszönöm szépen!
-Tudjuk, hogy szeretsz olvasni...-mondta Ueda.-És elég gyorsan is olvasol...
-Huszonegyezer szót olvasok percenként...-mondtam, mire mindenki kérdőn nézett rám.-És már doktori címet is kaptam...
-Túl fiatal vagy ahhoz, hogy doktori címed legyen...-értetlenkedett Maru.
-Tudományos orvosi cím...-mondtam.
-Aha... Szóval afféle zseni vagy?-érdeklődött Junno.
-Hát... 180-as IQ pontom van, fotografikus memóriám van és huszonegyezer szót olvasok percenként, mint az előbb mondtam.-jelentettem ki. Amikor láttam, hogy kérdőn néznek rám, megmagyaráztam.-Igen... Zseni vagyok...
-Wow... Egy zseni a barátnőm...-nézett maga elé Jin büszkén.
-Gratulálok tesó!-veregette meg a vállát Kame.
-Köszi...-"hatódott meg" Jin.
-Természetesen én is felejtek el dolgokat néha, és van amikor hibázom... Ez jelenti azt, hogy én is emberből vagyok...-mosolyogtam. Elkezdtem olvasni a könyvet. 339 oldalas, körülbelül 210.000 szavas lehetett, mert 10 perc alatt elolvastam...-Kész... Elolvastam!
-De hát... Csak 10 perce kezdted el...-nézett rám érdekesen Maru.
-Az előbb mondta, hogy sok szót tud elolvasni percenként!-segítette ki Marut Jin.
-Jaaa...-fogta fel Maru.
-Hány óra van?-kérdeztem.
-Fél 6...-mondta Koki. Ekkor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudjatok... Egy perc...-álltam fel és néztem meg a kijelzőt. Ismeretlen szám.
-Halló?
-Szia Momo... Johnny vagyok.
-Oh... Heló...
-Hallottam, hogy most itt vagy Japánban... Nem lenne kedved benézni hozzám?
-Mikor?
-Én most is ráérek...
-Rendben... 5 perc múlva ott leszek...
-Oké.-tette le a telefont.
-Fiúk... Rossz hírem van...-mentem vissza hozzájuk.-Mennem kell...
-Hova?-érdeklődött Jin.
-Valamit elintézni...
-Oké.-állt fel Jin is.
-Te hová mész?-kérdeztem Jintől.
-Elviszlek!-vágta rá természetesen.
-Nem kell... Sétálok... Nincs messze...
-Oké...-ült vissza.
-Sziasztok.
-Szia Momo!-köszöntek el tőlem.

5 perc múlva a Johnny's entertainment ajtajánál álltam. Benyitottam és megkerestem Johnny bácsi irodáját. Bekopogtam, és amikor hallottam, hogy azt mondta "szabad", bementem. 
-Heló!-hajoltam meg. Mikor felegyenesedtem, észrevettem, hogy nem csak Johnny, hanem Jun is bent van.
-Szia! Foglalj helyet!-ültetett le Johnny.-Jun mondta, hogy unokatesók vagytok... Arra gondoltam, hogy beléphetnél az Arashi-ba...
-Nem is tudom...-sokkolt le hirtelen.
-Adok egy kis időt. Addig legyél velük, hülyéskedjetek.
-Ööö... Rendben...-álltam fel, és Jun mutatta az utat. Egy "terembe" mentünk. Amint megláttam az Arashi-t odamentem hozzájuk, mert ugyebár szeretem az Arashi számokat. Különösebben a Love so sweetet.
-Szia! Te vagy Momo, igaz?-köszöntött Ohno. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak... Igaz, hogy én is énekes vagyok, de attól függetlenül még lesokkolok, ha meglátok egy együtteset...
-Ööö... Igen...-nyögtem ki végül.
-Momo! Megmutatod nekik, amit tegnap mutattál próbán nekem?-kérdezte Jun, arra célozva, amikor elénekeltem és táncoltam neki a Love so sweetet.
-De lámpalázas vagyok...-néztem rá.
-De hát... Te is énekes vagy... És sok ember előtt kell énekelned egy koncerten...-értetlenkedett Nino.
-Igen... De Arashi fan vagyok... És előttetek félek előadni bármit is...-mondtam szomorúan.
-Naaaa! Kérleeeeeek!-kérlelt Jun.
-Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek!-térdelt le elém Sho.
-Rendben...-egyeztem bele.
-Kösziiii!-ugrott a nyakamba Jun és Sho.
-Menj fel a színpadra, ott van egy magnó, mellette CD-k... Válaszd ki...-igazított el Jun.
-Oké...-mentem fel. Előadtam nekik. Az elején mosolyogtak, utána már ők is feljöttek mellém, és énekeltek, táncoltak velem.
-Ez jó volt!-tapsolt Johnny.-Na? Mi a válaszod?
-Jó velük szórakozni, meg minden, de nem lennék az Arashi tagja...-mondtam.
-És egy szám erejéig?
-Addig igen!
-Rendben... És melyik lenne a számodra ideális együttes?
-Hát... Én már egy MBLAQ nevű együttes tagja vagyok Dél-Koreában, de ha az itteni bandákat nézzük, akkor inkább a Kat-Tun tagja lennék...
-Hát... Az nem lesz olyan sokáig 6 tagú...
-Ezt meg hogy érti?
-Majd megtudod...