17.Rész

Remélem, hogy nem csak álmodtam az egészet. Jin és én? Wow!-gondolkoztam. Felültem az ágyon és kinyitottam a szemem. Körülnéztem a szobában és szétdobált ruhákat veszek észre. Elnéztem jobbra... És igen! Jin aludt aranyosan mellettem. Olyan édes! -Akaratlanul is elmosolyodtam-. Hány óra lehet?-néztem meg a telefonomat. 07:02?? Hát... Akkor még alszom egy kicsit... Visszafeküdtem az ágyba, közelebb bújtam Jinhez és nyomtam egy puszit az ajkaira. Szerintem, egész végig ébren lehetett, ugyanis az egyik karjával átkarolt és közelebb húzott magához.
-Miért nem alszol?-kérdezte halkan.
-Mert felébredtem egy percre.-válaszoltam. Ezután a mondat után Jin kinyitotta a szemét.
-Hány óra van?
-07:02...-mondtam...
-Akkor aludjunk!-csukta vissza a szemét.
-Rendben.-mosolyodtam el. Pár perc múlva forgolódni kezdtem.
-Nem tudnál egy percre nyugton maradni?-kérdezte ismét Jin.
-De... Csak fázom...-Jin felállt, odament a szekrényéhez és kiszedett belőle egy pólót.
-Tessék! Vedd fel!-mosolygott.
-Köszi.-vettem fel a pólót.
-Kicsit nagy, de a célnak megfelel...-mondta Jin.-Most már nyugodtan tudsz aludni?
-Igen... Talán...

Csengettek az ajtón.
-Jin...-mondtam arra célozva, hogy nyissa már ki az ajtót, mert egyre ingerültebben kezdi nyomogatni a csengőt valaki.
-Momo...-kérlelt.
-Oké...-ültem fel az ágyon, felvettem a nadrágomat és mentem kinyitni az ajtót. Arra számítottam, hogy a postás lesz... Aha, nem... A postás helyett Kame, Ueda, Koki, Maru és Junno állt előttem.
-Öööö... Sziasztok...-hát ez sokkolt...
-Szia... Te hogy vagy itt?-kérdezte Koki érdekes arckifejezéssel.
-Hát... Ömmm...-gondolkoztam valami frappáns válaszon, hogy ne jöjjenek rá, hogy mi is történt...-Az úgy volt, hogy...-ekkor szólt közbe Jin.
-Sziasztok! Ti mit kerestek itt?-kérdezte. Hátranéztem és egy izompólóban meg egy alsónadrágban feszített előttünk...
-Én is ezt kérdeztem Momotól...-mondta Koki.
-Amúgy megzavartunk valamit?-kérdezte Kame úgy, mintha sejtene valamit.
Alvást.-gondoltam magamban.
-Dehogyis! Mit zavartatok volna meg?-kérdeztem. Nem kellett volna, mert mindenki nagyon furán nézett rám. Hátranéztem és tátogtam Jinnek egy amolyan "segíts" féleséget. Szerencsére Jin vette a lapot.
-Na, szóval miért is jöttetek?-sétált mellém Jin.
-Csak Momot kerestük, de már megvan...-mondta Junno.
-És miért kerestetek?-kérdeztem.
-Mert alig láttunk téged tegnap...-mondta Ueda szomorúan.
-Aha... Értem...
-Elmegyünk valahova?-kérdezte Ueda.
-Rendben, menjünk.
-Oh... Jin... Most jutott eszembe! Johnny beszélni szeretne veled.-mondta Maru.
-Oké...-sóhajtott Jin.
-Öööö... Akkor megyünk?-érdeklődött Ueda.
-Aha... Csak rendbe szedem magam...
-Oké... Megvárunk...-mondta Kame, én meg bementem a hálószobába. 5 perc múlva kész is lettem.
-Kész vagyok!-álltam meg előttük. Egy szakadt farmert, egy rövid ujjú pólót, amire az van ráírva, hogy "Call me maybe" és a Conversemet vettem fel.
-Jól nézel ki!-mondta Jin.
-Köszi.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-kérdezte Junno.
-Aha... Jin?-kérdeztem.
-Nekem mennem kell Johnny bácsihoz... De majd bekapcsolódom hozzátok... Addig is érezzétek jól magatokat...-mondta, és nyomott egy puszit a számra.-Sziasztok!
-Szia!-köszönt mindenki. Gyorsan körbenéztem, hogy a fiúk nem néznek-e, és amikor bebizonyosodott, hogy nem néznek, visszafutottam Jinhez és hosszasan megcsókoltam.
-Vigyázzatok magatokra!-mosolygott.
-Rendben... Te is! Szia!-köszöntem és mentem vissza a többiekhez.
-Ez mi volt?-kérdezte Maru.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Ez az egész.-mondta.
-Ja... Semmi...-haraptam meg a számat.
-Nem korai ez?-kérdezte Ueda félve.
-Miért lenne korai?-kérdezett Kame Uedától.-Ez előre látható volt...
-Tehát te ezt eddig is tudtad, hogy ez fog történni?-érdeklődtem.     
-Igen...-mosolyodott el.-Tudtam és most is tudom, hogy szeretitek egymást. Már csak idők kérdése volt...
-Oh... Szóval Jin sem mondta, hogy ezt tervezi.
-Nem tervezte... Ez neki is olyan váratlan volt, mint neked...
-Aha... Magyarán megragadta az alkalmat.
-Mondhatjuk így is...
-Értem....