2013. október 31., csütörtök

44.Rész

- Be kell vallanom valamit... - sóhajtottam Jint elengedve. Körbenéztem, és észrevettem, hogy valami parkszerűségben voltunk. Egy lélek sem volt ott.
- Igen? - fogta meg a kezemet.
- Mirrel... Együtt voltunk... - sütöttem le a szememet. - Egyszer... - Jin csak meredten bámult maga elé. - Csak mert el voltam keseredve...
- Értem... És nem baj... Én is ezt tettem volna, ha Meisa nem lett volna terhes... - mosolygott megértően.
- Ne haragudj. - hajtottam le a fejemet.
- Nem haragszom. - húzott az ölébe. A ruháink összetapadtak, mert tele voltak vízzel.
- Biztos? - bújtam hozzá még jobban.
- Biztos! - puszilt a hajamba. - Menjünk, mert még megfázol! - tolt el magától gyengéden.
- Okés. - álltam fel. Mikor Ő is feltápászkodott, elindultunk.
- Van bent a New World Stagesben egy esernyő.....
- Nem kell. - mosolyogtam rá. Olyan kár volt, hogy nem foghattam meg a kezét.  
- Ez nem kérdés lett volna... - rántotta meg a vállát, és elindult az épület felé.
Gyorsan kihozott egy átlátszó alapon, színes pöttyös esernyőt, majd kinyitotta.
- Tessék! - rakta a fejünk fölé.
- Köszi... - motyogtam zavartan.
- Nincsen mit. - mosolygott - Haza kísérlek! - jelentette ki. - Mármint a hotelba... Vissza...
- Oké...
- Oké... - állt meg, ugyanis piros volt a lámpa. Én viszont mentem tovább. Sajnos azt sem vettem észre, hogy jön egy kocsi. Egy hatalmas fekete kocsi.
- Vigyázz! - rántott vissza Jin a karjaiba. Olyan volt, mintha megölelt volna. De engem nem zavart. Mint egy védelmező burok. 
- Bocsi... - néztem fel rá.
- Máskor vigyázz jobban! Még valami bajod lesz! Épp hogy visszakaptalak, nem akarlak máris elveszíteni! - suttogta a fülembe.
- Oké! - bólogattam a mellkasába. Csak akkor engedett el, mikor már zöld lett a lámpa.
Egész úton némán sétáltunk szorosan egymás mellett.
- Itt vagyunk... - néztem a narancssárga házra.
- Szép! - mosolygott. Még pár percig álltunk egymás mellett csendben. - Ilyenkor megszokás kérdezni, hogy beakar-e menni a vendég... - nevetett.
- Nincs vendégem... - ráztam meg a fejemet én is nevetve.
- Akkor én mi vagyok? - "háborodott" fel.
- Te? A szerelmem... - suttogtam. Miért is suttogunk ennyit?
- Tehát akkor beengedsz? - próbálta eltakarni a lángvörös arcát. Akkor én mit mondjak az arcomról? :D
- Gyere! - nyitottam ki a kaput. Udvariasan előreengedett (közben végig fölém tartotta az esernyőt), Ő is belépett az előkertbe, bezártam a kaput, kinyitottam az ajtót, letöröltem a cipőm talpát, bementem, Jin is bejött és bezártam az ajtót. Kicsit unalmas pillanat volt.
- Jin... Ez hülyeség volt, hogy átjöttél... Haza kéne menned, és venned kéne egy forró zuhanyt! - tanácsoltam.
- Dehogy kell! - csókolt meg.
- Figyelj... - váltam el tőle. - Amint elrendeződik minden...
- De.....
- Nincs semmi de! - raktam a szájára a mutatóujjamat. - Most szépen hazamész, lezuhanyzol, lehetőleg forró vízzel, átveszed a ruháidat, megbeszéled a feleségeddel, hogy el akarsz válni, ha egyáltalán el akarsz tőle válni, és visszajöhetsz ide! - vázoltam a helyzetet.
- Ez nem olyan egyszerű... - vakargatta a tarkóját.
- Jó, mindegy, gondold át! Szia! - toltam ki az ajtón, az esernyőjével együtt.
- Várj! - fordult szembe velem. - Szia! - csókolt meg ismét.
- Naaa! - nevettem fel eltolva magamtól. - Szia! - csuktam be az ajtót. Nekidőltem, és a szám elé kaptam a kezemet. OMG! Ez már nagyon hiányzott! ♥

*8 hónap múlva*
Ahj... Még mindig Amerikában... -.- Ha nem kéne semmit sem csinálni, nem lennék kikészülve, de így, hogy non stop mennem kell forgatásra, így fárasztó... De most már beszélhetek múlt időben, ugyanis végre, 8 hónap után végeztem mindennel... Huh... Igaz, voltak még plusz meghívások klippekbe, filmekbe és sorozatokba, de hamar lezavartam mindent! Még mindig hatalmas hero vagyok! :DD
- Haló? - vettem fel a csörgő telefonomat.
- Szia Momo! - köszönt Jin.
- Oh, szia. - mosolyogtam.
- Lenne kedved átjönni? - tért egyből a lényegre.
- Nem is tudom... Nem kéne... - sóhajtottam.
- Légysziii! Meisa nem lesz itthon, és egyedül nem nagyon tudok vigyázni Theiara... - kérlelt.
- Jó... - sóhajtottam ismét.
- Okés, köszi, imádlak! Átmegyünk érted, 5 perc! - tette le.
-MI?!-gondoltam magamban. Mindegy...
Gyorsan felöltöztem, és mire készen lettem, Jin már csengetett is.
- Szia! - nyitottam ajtót. - Sztok... - vettem észre Theiat Jin mellett.
- Gyere! - hívott ki az ajtón. Gondosan be is zártam a kaput és a bejárati ajtót.
- Gyalog jöttetek? - érdeklődtem.
- Aha. Tök szép tavaszi idő van... Nem? - nézett rám.
- De... - mosolyogtam.
- Apa. - szólt Theia.
- Igen? - nézett rá Jin.
- Pisilnem kell... - rágcsálta a pulcsija ujját.
- Ömm... - fordult felém Jin.
- Visszaviszlek a házamba, jó? - guggoltam le hozzá.
- Jó. - felkaptam, és visszarohantam vele a a bungaloba. Bent elvégezte a dolgát, és kifelé menet beszélgetni kezdtünk.
- Apa laptopján sok fénykép van rólad! - jelentette ki hirtelen.
- R-rólam? - dadogtam.
- Igen. - rágcsálta tovább a pulóvere ujját.
- Értem... - majd odaértünk Jinhez.
- Na, sikerült? - fogta meg Theia kezét.
- Aha... - mondtam, még mindig az infótól sokkolva.
- Minden rendben? - nézett rám.
- Persze. - bólogattam már-már paradicsom színnel.
- Miért pirultál el ennyire? - méregetett.
- Hát... Kaptam egy infót... - vigyorogtam.
- Mit mondtál neki? - nézett mosolyogva Theiara.
- Hogy sok kép van a laptopodon róla! - mutatott rám.
- Köszi Kicsim... Bíztam benned... - pirult el Ő is. - Na, itt vagyunk! - mutatott egy házra.
- Aranyos... - mosolyodtam el. Belül is gyönyörű volt a lakás, akárcsak kívül.
Jin levetkőztette Theiat, utána Theia bement a szobájába.
- Gyere. - húzott maga Jin után a szobájukba. És leültünk az ágyra.
- Miért nincs itt Meisa? - kérdeztem.
- Mert bulizik... - sóhajtott. - Tudod... Ma van a születésnapja, és ez alkalomból, elment bulizni.
- Boldog Születésnapot Neki! - mondtam. Hogy mire gondoltam igazából?: Oh, hogy rohadna meg. :)
- Átadom... - nevetett fel.
- Azt mondta, hogy ne higgyem azt, hogy vissza fogsz jönni hozzám. - dőltem hátra az ágyon.
- Azt hiszi, hogy igazából Őt szeretem. - támaszkodott fölém.
- És ha neki is ezt mondtad? És ha tényleg IGAZÁBÓL Őt szereted? - kezdtem játszani szomorúan az egyik hajtincsével.
- Neki nem mondtam semmi olyat, hogy Őt szeretem, és miért hiszed azt, hogy át akarlak verni?
- Nem hiszem csak... - és ekkor megmutatta a jobb kezét. Elállt a lélegzetem is. Még mindig rajta volt a J+M-es karkötő. Én is felemeltem a jobb kezemet. Én is magamon hagytam ezt a karkötőt. Azóta egyszer sem vettem le.

Már este volt, Theia is mélyen aludt már.
- Szerintem én megyek... - álltam fel az ágyról, és megközelítettem az ajtót. Jin hirtelen elkapta a  kezemet.
- Várj! Ne menj még el! - kérlelt.
- De muszáj... Meisa is hamarosan hazaérhet...
- Dehogyis! Még nagyban bulizik! Gondolom...
- Mindegy... - mondtam, erre Jin becsukta az ajtót, és finoman nekilökött.
- Ne menj el! Kérlek! - támaszkodott, elállva az utamat. Hirtelen megcsókolt. Hosszas csókcsata után, eltoltam egy kicsit magamtól.
- Ezt tényleg nem kéne... - suttogtam.
- Nem érdekel! - csókolt meg ismét.

Csak feküdtünk egymás mellett az ágyon. Mindketten a plafont néztük. Olyan izgi volt, a fehérre festett plafont bámulni, hogy az nem igaz...
Hirtelen rápillantottam. Ő is felém fordította a fejét.
Oké, vissza a plafonhoz-gondoltam. És ezt az egészet vagy 3-szor eljátszottuk. Mikor már negyedszerre is ezt akartam volna csinálni, elmosolyodott, és közelebb húzott magához.
- Jin... - döntöttem a mellkasára a fejemet. - Vissza fogsz még jönni Japánba?
- Természetesen!
- Tényleg?
- Persze! És akkor már tényleg boldogan élhetünk... - nevette el magát. - Kicsit nyálasan hangzott, nem?
- De... - kezdtem én is nevetni. - De engem nem zavar... - emeltem fel a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szeretlek, Te Baka! - csókolt meg.
- Én is Téged! - mosolyogtam. A pillanatunkat kopogás tépte szét. Rémülten néztem Jinre, aki egy másodperc alatt kiugrott az ágyból, és elkezdte felém dobálni a ruháimat. Én is kipattantam, és villám sebességgel felvettem a ruhaneműimet.
Meisanak sikerült valahogy kinyitnia a bejárati ajtót, és a szobaajtót is (az utóbbi nem volt zárva, de azért egy félig részeg embernek, ez is olyan, mint a Rubik kocka kirakása). Meisa belépett, én pedig éppen a pólómat vettem fel. Basszameg!
- Te meg mit keresel itt?! - kérdezte az ajtónak támaszkodva.
- Csak segített vigyázni Theiara! - rántotta meg a vállát Jin.
- És ezt higgyem is el? - vetett gúnyos pillantást Jinre. - Tűnj el a házamból! - kiabált rám. Szófogadóan ki is mentem.
Leültem egy padra nem messze a háztól.
- Nem hiszem el... - kezdett folyni egy picit a könnyem. - Hogy lehetek én ilyen degeneráltan hülye? Vagy nem is... Inkább befolyásolható! - még jó, hogy senki sem volt az utcán.
Jin kb. 20 perc múlva kilépett az ajtón. Igen, ott voltam, mert gondolkoztam...
- Hát Te? - kérdezte.
- Mi van velem? - néztem rá fáradtan.
- Hogy-hogy itt vagy?
- Nem tudom... - sóhajtottam. Észrevettem 2 bőröndöt Jin mögött. - Ez meg mi?
- Meisa kidobott... - vonta meg a vállát.
- Ez... Azt jelenti...
- Igen. - mosolygott. Nem bírtam sokáig, a nyakába ugrottam.
Mehetünk vissza Japánba. Végre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése