4.Rész

-Mi az, hogy nem tudjátok? Barátok vagytok nem?-üvöltöttem rájuk.
-Nyugszik. Attól még, hogy barátok vagyunk nem feltétlenül mondunk el egymásnak mindent.-csitított Joon.
-Rendben, bocs.
Eldöntöttem! Nyomozni fogok utánuk!
Aztán indultam is volna, ha nem kapja el a karomat Seung Ho.
-Mégis hova akarsz menni?-kérdezte.
-Nem valószínű? Kiderítem, hogy ki az a csaj.-mondtam szomorúan.
-Rendben. De, ha Mir megutál ne velünk kezdj üvöltözni, hogy miért nem szóltunk.-majd elengedte a karomat, és már mentem is. Láttam, hogy egy kávézó teraszánál állnak és beszélgetnek. Sajnos nem tudtam kivenni, hogy miről beszélgetnek, de végül jött egy másik srác is. Érdekes. 1 csaj és 2 pasi? Ennyire telhetetlen lenne? Nem ez hülyeség. Bár... Amilyen póló van rajta... Na mindegy. Már csak arra lettem figyelmes, hogy  leülnek egy asztalhoz. Közelebb mentem, hátha hallom, hogy miről beszélnek. És siker! A beszélgetés így hangzott:
Csaj: Rég láttalak Mir... Mizu?
Mir: Semmi... Nálad?
Csaj: Semmi. Hogy megy a suli?
Mir: Jól kösz. Figyelj csak Eun Ah. Beszélnünk kell.
Csaj: Hallgatlak.
Bingó! Eun Ah-nak hívják! Fél siker!
Mir: Anya és Apa már hiányolnak. Haza kéne jönnöd.
MI???? EZEK EGYÜTT LAKTAK???? OMG!!!!
Annyira ezzel voltam elfoglalva, hogy csak arra lettem figyelmes amikor már búcsúzkodtak.
Mir: Szia! Majd még találkozunk!
Csaj: Szia!
És jó szorosan megölelte. Ez érdekes volt. És MICSODA? A csaj MEGCSÓKOLTA Mir-t! Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Éreztem, hogy több kicsi könnycsepp gördül le az arcomon.
Ó, Mir. Csak 1 napja ismerlek, és máris fáj a jelenléted...
Mit tudtam volna tenni? Egész nap ott ücsörögni, és csodára várni? Dehogy! Inkább hazamegyek és pihenek egyet, hátha ez csak egy rossz álom...
Pechemre nem tudtam este aludni a rémképek miatt és a legfontosabb kérdés miatt... Honnan ismeri Mir azt a lányt?
Reggel a suli előtt 6-an vártak rám. Seung Ho, G.O, Thunder, Joon, Hyun Ah és egy másik osztálytársam. Mint kiderült Minho a neve és csak hozzánk csapódott. Ő is elég jó fej...
-Momo!-köszöntöttek egyszerre.
-Mit tettem?-kérdeztem ártatlanul.
-Mit tudtál meg?-kérdezte Joon.
-Ők tudnak róla?-érdeklődtem.
-Persze.
-Oké.-kezdtem, de megint a sírógörcs keringetett.-A neve Eun Ah, és amikor búcsúzkodtak... A csaj... Megcsókolta... Mir-t.-nyögtem ki végül.
-MI VAN??-kérdezték egyszerre.
Hyun Ah látta rajtam, hogy valami nem oké, ezért beráncigált a mosdóba.
-Neked tetszik Mir, igaz?-kérdezte halkan.
-Megbízhatok benned?
-Persze!
-Igen... Tetszik...
-JUJJ! Tudtam!-kiabálta.
-Pszt!! Még meghallják.-csitítottam le.
-Rendben... Na... Menjünk be a terembe.
Végül ahogy mentünk a folyosón, észrevettem, hogy egy 11-es bemegy a termünkbe. Összenéztünk Hyun Ah-val. Mindketten ugyan arra gondoltunk... Ki lehet ez?
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre. A 11-es Minho-val beszélt mire Zico és a haverjai elkezdték csesztetni. Lökdösték, kicikizték és dobálták (?) szerencsétlen csórikámat. Éppen a levegőbe emelték amikor rájuk szóltam.
-Azonnal tegyétek le azt a gyereket!!
-Mert? Mi lesz? Mi többen vagyunk.-hát... igen.. 5-en voltak...-Na? Kiállsz ellenünk?
-Nem állok ki értelmetlenül harci analfabéták ellen...-mondtam.
-Mi van? Nem érdekel, hogy megvédd a gyereket?-kérdezte szemtelenül.
-5 az 1 ellen? Erőszakot alkalmaztok? A valódi párbaj puszta kézzel, 1 az 1 ellen van!
-Tehát berezeltél, hogy elverünk? Ha megakarod védeni a kölyköt 20 perc múlva a folyó mellett...-ajánlotta fel, és már ki is ment a teremből a gyereket ráncigálva.
Ökölbe szorítottam a kezem és körbenéztem a teremben megakadt a szemem Mir-en. Padra hajtott fejjel aludt... Ezt a gyereket nem lehet felébreszteni... Na mindegy... Mennem kell...
Az egész osztály jött velem, megnézni az erőszakot.
-Nocsak, nocsak... Hát eljöttél?-kérdezte gúnyosan.
-Persze. Bármit megteszek, hogy megmentsem egy iskolatársamat.-kiáltottam.
Zico felkapott egy fadarabot és azzal rontott nekem. A többiek is követték a példáját. Hiba volt. Sorba csavartam ki a kezüket és közben oktattam őket.
-A normális harc puszta kézzel kezdődik.-mondtam miközben már csak Zico futott nekem mert a többiek a földön feküdtek.
Ökölbe szorított kézzel rohant felém, míg én lehajoltam, és gyomorszájon ütöttem, amitől nem kapott levegőt.
Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki tátott szájjal néz. Végül odamentem a gyerekhez és megkérdeztem tőle.
-Jól vagy? Nem bántottak?
-Nem, nem bántottak...-mondta, majd folytatta.-Taemin vagyok. És te?
-Momo.
-Köszönöm szépen Momo!
-Nincs mit...-mondtam mire Zicoék-hoz fordultam.
-Hogy tudsz ilyen jól küzdeni?-kérdezte Zico.
-Mert megvédem ami fontos nekem. Család, barát vagy bárki más... Én mindig megvédek mindenkit.-feleltem.
-És a kémkedés is beleszámít?-kérdezte egy hang a hátam mögül. Mir volt az. A francba. Rájött...
-Ezt meg, hogy érted?-kérdeztem vissza.
-Úgy, hogy miért kémkedtél utánam?-érdeklődött.
-Ezt ne itt beszéljük meg.-mondtam mire elindultam. Mir követett. Kicsit nyugisabb helyre mentünk.
-Na szóval?-kérdezte.
-Na szóval mi?
-Miért nyomoztál utánam? Mit akarsz megtudni?
-Ki volt az a lány?-kérdeztem tőle halkan.
-A nővérem volt.-felelte mintha ez nem is lenne kérdés.
-Akkor miért smárolt le?
-Mit tudom én. Éppen megvolt neki. Vagy tudom is én... Miért izgat ez téged?-kérdezte gyanakvóan.
-Mert miért ne?
-Esetleg akkor nem akarod megtudni, hogy melyik pillanatban vágom el az ujjamat egy késsel? Mert miért ne?
-Mert...-be sem tudtam fejezni a mondatom mire olyan történt amin elámultam... Mir MEGCSÓKOLT!!!
Ezt nem tudtam felfogni... Csak tegnap jöttem suliba... Alig ismer... De mindegy... Nekem megfelel... De vajon komolyan gondolja?