-Mi van?-kérdeztem. Yukie még mindig nem tudott mondani semmit.
-Hát... Ez van...-mondta Jun.
-Ez durva...-mondtam. Jun erre csak megölelt.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk Jin.
-Szia!-mosolyogtam fáradtan.-Bemutatom az unokatesómat...-mutattam Junra.
-Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg a szüleidet!-mondta Jun.
-Oké...-vettem elő a telefonomat.
-Szia!-köszönt anya a telefonba.
-Szia! Miért nem mondtátok, hogy van még egy uncsitesóm?-vágtam bele a közepébe.
-Ez hülyeség! Nincs még egy unokatesód!-védekezett anyu.
-Hát... Itt állok vele szemben...
-Pedig nincs!
-Akkor ő hazudik vagy te?
-Hogy mersz ilyet feltételezni? Az anyád vagyok!! Hogy mersz azzal vádolni, hogy hazudom?-háborodott fel.
-Jó, jó... Nyugodj le!-felejtettem el, hogy kivel beszélek!
-Egyre szemtelenebb vagy! Kislányom! Vágd pofon magad kétszer és csak utána hívj vissza.
-Jó, jó, bocsánat!-tettem le a telefont.
-Na?-kérdezte Jun.
-Azt állítja, hogy nekem nincs még egy unokatesóm... És, hogy te hazudsz....-mondtam.
-Hát... A szüleid mindig makacsok voltak...
-Tudom de...-temettem a kezembe a fejem.
-Nyugi...-mosolyodott el Jin.
-Gyertek!-szólt ki egy rendező. Szófogadóan bementünk egy terembe, ahol nagyon sok hangszer volt... Többek között zongora is.-Itt várjatok!-mondta. Én leültem a zongora mögé, Jin mellém.
-Fel ismered ezt a számot?-kérdeztem, és elkezdtem játszani és énekelni az Eternal-t. Az elejénél Jin is bekapcsolódott... Természetesen mindenki minket nézett...
-Kyou mo arigatou (Köszönöm a mai napot).-fejeztük be egymásra nézve (majdnem megcsókoltuk egymást), mire mindenki elkezdett tapsolni, és szétrebbentünk.
-Ez jó volt!-tapsolt az egyik rendező.-De igazából arra gondoltunk, hogy te,-mutatott rám.-És te,-mutatott Kamera.-Fogtok énekelni.
-Mi?-nézett rá Kame.
-Ti! Mégpedig ezt!-nyomta a kezünkbe a lapokat.
-Kizuna...-olvastam fel.
-Megpróbáljátok felénekelni?-kérdezte a rendező.
-Próbálkozzunk...-bólintottunk egyszerre. A rendező berakta a magnóba a CD-t.
-Kezdhetitek!-szólt. Egész jól hangzott... Legalábbis nekem tetszett.-Rendben... Ezzel is megvagyunk... Akkor most gyertek utánam mindannyian! Elkezdjük a forgatást.-ebben a pillanatban megcsörrent a telóm, ami azért gáz, mert nem némítottam le, szóval nem kicsit nézhettek rám idiótán, amikor megszólalt a zsebemből BigBang - Fantastic Baby.
-Elnézést!-hajlongtam egy sort majd kimentem a teremből, ugyanis apa hívott...-Szia!-köszöntem.
-Szia! Zavarlak?-kérdezte.
-Hát... Egy forgatás elején vagyok, de azért mondjad.
-Nem... Nem akarlak zavarni.
-De mondjad!
-Rendben.-nagy levegőt vett.-Anyád nem nagyon értékelte azt amit mondtál neki...
-Tudom... De már bocsánatot kértem...
-Oké... Mindegy... Nem ez a lényeg! Nincs semmilyen másik unokatesód!
-Dehogyisnem! Mindenki azt mondta, hogy hasonlítunk... És ő is azt mondta, hogy ismer, meg minden....
-De nincs!
-Akkor is van!
-NINCS!
-Apa... Ismersz már... Makacs vagyok! Ha azt mondod, hogy kék az ég, akkor biztos, hogy megpróbálom megcáfolni! De ez most nem ilyen! Tudom, hogy rokonok vagyunk.
-Tudod mit? Nem érdekel!-tette le a telefont. Én csak megráztam a fejem és visszamentem. Csodás... Már nem csak anya, hanem apa is megutált... Mindegy... 100%-ban a szerepre kell koncentrálnom!
-Ki hívott?-kérdezte a próba végén Jin.
-Apa... Már ő is megutált...-mondtam.
-Dehogyis! Ne beszélj zöldségeket meg gyümölcsöket!-poénkodott... Ha ezt poénnak lehet nevezni.-Senki sem utál!
-De! Amúgyis olyan magányosnak érzem magam, pedig itt vagytok ti is...-mondtam szomorúan.
-Gyere át hozzám! Ott tudunk beszélgetni... Majd visszaviszlek a szállodába...-ajánlotta fel félve.
-Köszönöm!-nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára.
-Nincs mit.-ölelt meg.-Menjünk!
-Rendben! Sziasztok!-köszöntem el.
-Sziasztok!-köszönt Jin is.-Hallgassunk valamit?-ültünk be a kocsiba.
-Ne... Inkább beszélgessünk...
-Oké. Miről?
-Ööö... Hát... Nem tudom...
-Mindegy...-mosolyodott el.
-Min mosolyogsz?
-Aranyos amikor gondolkodsz...
-Nem is!!
-De!-hajolt közelebb hozzám, hogy megcsókoljon... Hát... Füstbe ment terv, ugyanis Jun kopogott be az ablakon.
-Figyelj csak! Itt a telefon számom... Hívj, ha ráérsz!-mondta Jun.
-Oké! Köszi! Szia!-köszöntem el. Jin gyorsan elhajtott a kocsival.
-Hiányoztál!-törte meg a csendet.
-Nekem is hiányoztál! De már itt vagyok!-mondtam.
-Örülök is!-simította meg a vállam. Miután el akarta venni a kezét, én utána nyúltam és megfogtam.
Gyorsan eltelt az az idő amíg Jinhez nem értünk.
-Hölgyem.-nyitotta ki a ház ajtaját.
-Köszönöm!-mentem be.-De szép házad van!
-Köszi.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Nem... Állnod kell egész végig... Persze, hogy leülhetsz!
-Köszi...-ültem le egy fotelba.
-Kérsz valamit?
-Nem köszi.-mosolyogtam.
-Min agyalsz ennyire?-törte meg ismét a csendet.
-Hogy mit kéne mondanom anyáéknak...
-Nyugi!-guggolt le elém.-Minden rendben lesz!-igazította meg a hajamat.
-Azt mondod?-kérdeztem félve.
-Biztos vagyok benne.-hajolt közelebb hozzám, hogy megcsókoljon, de utána már én közelítettem hozzá. Pár perc csókolózás után, Jin felkapott és lefektetett az ágyába. A többi már történelem... :) <3
