44.Rész

- Be kell vallanom valamit... - sóhajtottam Jint elengedve. Körbenéztem, és észrevettem, hogy valami parkszerűségben voltunk. Egy lélek sem volt ott.
- Igen? - fogta meg a kezemet.
- Mirrel... Együtt voltunk... - sütöttem le a szememet. - Egyszer... - Jin csak meredten bámult maga elé. - Csak mert el voltam keseredve...
- Értem... És nem baj... Én is ezt tettem volna, ha Meisa nem lett volna terhes... - mosolygott megértően.
- Ne haragudj. - hajtottam le a fejemet.
- Nem haragszom. - húzott az ölébe. A ruháink összetapadtak, mert tele voltak vízzel.
- Biztos? - bújtam hozzá még jobban.
- Biztos! - puszilt a hajamba. - Menjünk, mert még megfázol! - tolt el magától gyengéden.
- Okés. - álltam fel. Mikor Ő is feltápászkodott, elindultunk.
- Van bent a New World Stagesben egy esernyő.....
- Nem kell. - mosolyogtam rá. Olyan kár volt, hogy nem foghattam meg a kezét.  
- Ez nem kérdés lett volna... - rántotta meg a vállát, és elindult az épület felé.
Gyorsan kihozott egy átlátszó alapon, színes pöttyös esernyőt, majd kinyitotta.
- Tessék! - rakta a fejünk fölé.
- Köszi... - motyogtam zavartan.
- Nincsen mit. - mosolygott - Haza kísérlek! - jelentette ki. - Mármint a hotelba... Vissza...
- Oké...
- Oké... - állt meg, ugyanis piros volt a lámpa. Én viszont mentem tovább. Sajnos azt sem vettem észre, hogy jön egy kocsi. Egy hatalmas fekete kocsi.
- Vigyázz! - rántott vissza Jin a karjaiba. Olyan volt, mintha megölelt volna. De engem nem zavart. Mint egy védelmező burok. 
- Bocsi... - néztem fel rá.
- Máskor vigyázz jobban! Még valami bajod lesz! Épp hogy visszakaptalak, nem akarlak máris elveszíteni! - suttogta a fülembe.
- Oké! - bólogattam a mellkasába. Csak akkor engedett el, mikor már zöld lett a lámpa.
Egész úton némán sétáltunk szorosan egymás mellett.
- Itt vagyunk... - néztem a narancssárga házra.
- Szép! - mosolygott. Még pár percig álltunk egymás mellett csendben. - Ilyenkor megszokás kérdezni, hogy beakar-e menni a vendég... - nevetett.
- Nincs vendégem... - ráztam meg a fejemet én is nevetve.
- Akkor én mi vagyok? - "háborodott" fel.
- Te? A szerelmem... - suttogtam. Miért is suttogunk ennyit?
- Tehát akkor beengedsz? - próbálta eltakarni a lángvörös arcát. Akkor én mit mondjak az arcomról? :D
- Gyere! - nyitottam ki a kaput. Udvariasan előreengedett (közben végig fölém tartotta az esernyőt), Ő is belépett az előkertbe, bezártam a kaput, kinyitottam az ajtót, letöröltem a cipőm talpát, bementem, Jin is bejött és bezártam az ajtót. Kicsit unalmas pillanat volt.
- Jin... Ez hülyeség volt, hogy átjöttél... Haza kéne menned, és venned kéne egy forró zuhanyt! - tanácsoltam.
- Dehogy kell! - csókolt meg.
- Figyelj... - váltam el tőle. - Amint elrendeződik minden...
- De.....
- Nincs semmi de! - raktam a szájára a mutatóujjamat. - Most szépen hazamész, lezuhanyzol, lehetőleg forró vízzel, átveszed a ruháidat, megbeszéled a feleségeddel, hogy el akarsz válni, ha egyáltalán el akarsz tőle válni, és visszajöhetsz ide! - vázoltam a helyzetet.
- Ez nem olyan egyszerű... - vakargatta a tarkóját.
- Jó, mindegy, gondold át! Szia! - toltam ki az ajtón, az esernyőjével együtt.
- Várj! - fordult szembe velem. - Szia! - csókolt meg ismét.
- Naaa! - nevettem fel eltolva magamtól. - Szia! - csuktam be az ajtót. Nekidőltem, és a szám elé kaptam a kezemet. OMG! Ez már nagyon hiányzott! ♥

*8 hónap múlva*
Ahj... Még mindig Amerikában... -.- Ha nem kéne semmit sem csinálni, nem lennék kikészülve, de így, hogy non stop mennem kell forgatásra, így fárasztó... De most már beszélhetek múlt időben, ugyanis végre, 8 hónap után végeztem mindennel... Huh... Igaz, voltak még plusz meghívások klippekbe, filmekbe és sorozatokba, de hamar lezavartam mindent! Még mindig hatalmas hero vagyok! :DD
- Haló? - vettem fel a csörgő telefonomat.
- Szia Momo! - köszönt Jin.
- Oh, szia. - mosolyogtam.
- Lenne kedved átjönni? - tért egyből a lényegre.
- Nem is tudom... Nem kéne... - sóhajtottam.
- Légysziii! Meisa nem lesz itthon, és egyedül nem nagyon tudok vigyázni Theiara... - kérlelt.
- Jó... - sóhajtottam ismét.
- Okés, köszi, imádlak! Átmegyünk érted, 5 perc! - tette le.
-MI?!-gondoltam magamban. Mindegy...
Gyorsan felöltöztem, és mire készen lettem, Jin már csengetett is.
- Szia! - nyitottam ajtót. - Sztok... - vettem észre Theiat Jin mellett.
- Gyere! - hívott ki az ajtón. Gondosan be is zártam a kaput és a bejárati ajtót.
- Gyalog jöttetek? - érdeklődtem.
- Aha. Tök szép tavaszi idő van... Nem? - nézett rám.
- De... - mosolyogtam.
- Apa. - szólt Theia.
- Igen? - nézett rá Jin.
- Pisilnem kell... - rágcsálta a pulcsija ujját.
- Ömm... - fordult felém Jin.
- Visszaviszlek a házamba, jó? - guggoltam le hozzá.
- Jó. - felkaptam, és visszarohantam vele a a bungaloba. Bent elvégezte a dolgát, és kifelé menet beszélgetni kezdtünk.
- Apa laptopján sok fénykép van rólad! - jelentette ki hirtelen.
- R-rólam? - dadogtam.
- Igen. - rágcsálta tovább a pulóvere ujját.
- Értem... - majd odaértünk Jinhez.
- Na, sikerült? - fogta meg Theia kezét.
- Aha... - mondtam, még mindig az infótól sokkolva.
- Minden rendben? - nézett rám.
- Persze. - bólogattam már-már paradicsom színnel.
- Miért pirultál el ennyire? - méregetett.
- Hát... Kaptam egy infót... - vigyorogtam.
- Mit mondtál neki? - nézett mosolyogva Theiara.
- Hogy sok kép van a laptopodon róla! - mutatott rám.
- Köszi Kicsim... Bíztam benned... - pirult el Ő is. - Na, itt vagyunk! - mutatott egy házra.
- Aranyos... - mosolyodtam el. Belül is gyönyörű volt a lakás, akárcsak kívül.
Jin levetkőztette Theiat, utána Theia bement a szobájába.
- Gyere. - húzott maga Jin után a szobájukba. És leültünk az ágyra.
- Miért nincs itt Meisa? - kérdeztem.
- Mert bulizik... - sóhajtott. - Tudod... Ma van a születésnapja, és ez alkalomból, elment bulizni.
- Boldog Születésnapot Neki! - mondtam. Hogy mire gondoltam igazából?: Oh, hogy rohadna meg. :)
- Átadom... - nevetett fel.
- Azt mondta, hogy ne higgyem azt, hogy vissza fogsz jönni hozzám. - dőltem hátra az ágyon.
- Azt hiszi, hogy igazából Őt szeretem. - támaszkodott fölém.
- És ha neki is ezt mondtad? És ha tényleg IGAZÁBÓL Őt szereted? - kezdtem játszani szomorúan az egyik hajtincsével.
- Neki nem mondtam semmi olyat, hogy Őt szeretem, és miért hiszed azt, hogy át akarlak verni?
- Nem hiszem csak... - és ekkor megmutatta a jobb kezét. Elállt a lélegzetem is. Még mindig rajta volt a J+M-es karkötő. Én is felemeltem a jobb kezemet. Én is magamon hagytam ezt a karkötőt. Azóta egyszer sem vettem le.

Már este volt, Theia is mélyen aludt már.
- Szerintem én megyek... - álltam fel az ágyról, és megközelítettem az ajtót. Jin hirtelen elkapta a  kezemet.
- Várj! Ne menj még el! - kérlelt.
- De muszáj... Meisa is hamarosan hazaérhet...
- Dehogyis! Még nagyban bulizik! Gondolom...
- Mindegy... - mondtam, erre Jin becsukta az ajtót, és finoman nekilökött.
- Ne menj el! Kérlek! - támaszkodott, elállva az utamat. Hirtelen megcsókolt. Hosszas csókcsata után, eltoltam egy kicsit magamtól.
- Ezt tényleg nem kéne... - suttogtam.
- Nem érdekel! - csókolt meg ismét.

Csak feküdtünk egymás mellett az ágyon. Mindketten a plafont néztük. Olyan izgi volt, a fehérre festett plafont bámulni, hogy az nem igaz...
Hirtelen rápillantottam. Ő is felém fordította a fejét.
Oké, vissza a plafonhoz-gondoltam. És ezt az egészet vagy 3-szor eljátszottuk. Mikor már negyedszerre is ezt akartam volna csinálni, elmosolyodott, és közelebb húzott magához.
- Jin... - döntöttem a mellkasára a fejemet. - Vissza fogsz még jönni Japánba?
- Természetesen!
- Tényleg?
- Persze! És akkor már tényleg boldogan élhetünk... - nevette el magát. - Kicsit nyálasan hangzott, nem?
- De... - kezdtem én is nevetni. - De engem nem zavar... - emeltem fel a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szeretlek, Te Baka! - csókolt meg.
- Én is Téged! - mosolyogtam. A pillanatunkat kopogás tépte szét. Rémülten néztem Jinre, aki egy másodperc alatt kiugrott az ágyból, és elkezdte felém dobálni a ruháimat. Én is kipattantam, és villám sebességgel felvettem a ruhaneműimet.
Meisanak sikerült valahogy kinyitnia a bejárati ajtót, és a szobaajtót is (az utóbbi nem volt zárva, de azért egy félig részeg embernek, ez is olyan, mint a Rubik kocka kirakása). Meisa belépett, én pedig éppen a pólómat vettem fel. Basszameg!
- Te meg mit keresel itt?! - kérdezte az ajtónak támaszkodva.
- Csak segített vigyázni Theiara! - rántotta meg a vállát Jin.
- És ezt higgyem is el? - vetett gúnyos pillantást Jinre. - Tűnj el a házamból! - kiabált rám. Szófogadóan ki is mentem.
Leültem egy padra nem messze a háztól.
- Nem hiszem el... - kezdett folyni egy picit a könnyem. - Hogy lehetek én ilyen degeneráltan hülye? Vagy nem is... Inkább befolyásolható! - még jó, hogy senki sem volt az utcán.
Jin kb. 20 perc múlva kilépett az ajtón. Igen, ott voltam, mert gondolkoztam...
- Hát Te? - kérdezte.
- Mi van velem? - néztem rá fáradtan.
- Hogy-hogy itt vagy?
- Nem tudom... - sóhajtottam. Észrevettem 2 bőröndöt Jin mögött. - Ez meg mi?
- Meisa kidobott... - vonta meg a vállát.
- Ez... Azt jelenti...
- Igen. - mosolygott. Nem bírtam sokáig, a nyakába ugrottam.
Mehetünk vissza Japánba. Végre. 

43.Rész

- Momo! - szólt Johnny.

- Mi van már? – mondtam nőiesen megfordulva.

- Gyere! – hívott be az irodába.

- Igen? – léptem be.

- Van egy film ajánlatod, zene ajánlatod és klipp ajánlatod.

- Na. Az király! – mutattam fel a hüvelykujjamat.

- Amerikában…

- Mi?! – vontam fel az egyik szemöldökömet.

- Igen… Na, vállalod?

- Ja. – bólogattam.

- Oké… - és elkezdte mondani az instrukciókat. – Tehát. Valami sorozat, Indul a risza, stb., filmek Hobbit, Gyűrűk Ura, stb., zene Justin Bieber, stb., és még egyet felsorolnék: Akanishi Jin… - amint kimondta a nevét, ledermedtem.

- J-Jin? – nyögtem.

- Ömm… Igen… - forgatta a fejét.

- Chh... Azt hittem öri-hariban vagyunk... - nevettem fel kínosan. - Mindegy... Tovább… - hunytam le a szememet.

- Klipp Justin Bieber, stb..

- Jó… Mikor?

- 1 hónap múlva.

- Meddig? 

- Ameddig kell vagy akarsz! - intett ki az irodájából egy lapot adva a kezembe, majd becsukta az ajtót mögöttem. 

A lapon ezek álltak:

Sorozat: Indul a  risza, Gyilkos Elmék, Dr.Csont, Mentalista, Vámpírnaplók

Film: Hobbit, Gyűrűk ura, Nagy fiúk 1-2, Spring Breakers

Zene:  Justin Bieber-Lolly, Akanishi Jin ft. Jason Derulo-Test Drive, Akanishi Jin-Sun Burns Down, Keen'v'-La Vie Du Bon Coté, Selena Gomez-Come and Get it, One Direction-One Way Or Another, Pitbull-

Klipp: Justin Bieber-As Long As You Love Me, Austin Mahone-What About Love

- Először is: ennyi gyilkolós sorozat? Másodszor: Keen'v' francia!! Harmadszor: A One Direction angol! Hogy fogok én erre a két helyre is kijutni? - mondtam, "szerencsére" hangosan. Na, mindegy... Like boss!

*Amerikában* 

Azta... Akkor voltam itt utoljára, mikor.... Mikor Jinnel jöttünk ide...

A reptéren andalogtam, amikor megláttam egy ismerős alakot felém jönni. Az alak felnézett, és intenzíven elkezdett integetni. Körbenéztem, és körülöttem egy árva lélek sem volt. Mondom: Nem integetek vissza, mert lehet, hogy pedofil, wáá! És gyorsan bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, de zenét nem indítottam rajta.

Az alak közeledett. És akkor már tudtam, hogy ki is az. Még jó hogy nem integettem vissza. Az alak, nem más volt, mint drága, egyetlen Jin.

-Oh, hogy rohadna meg...-gondoltam magamban. Gyorsan elfordítottam a fejemet, hogy úgy higgye, hogy nem is vettem észre. Mikor elmentünk egymás mellett, továbbra is integetett. Már távolabb voltunk egymástól, és én már felsóhajtottam, amolyan "huh, túléltem..." feelinggel. Aha, nem...

- Momo! - szólt utánam.

- Francba! - suttogtam. Kihúztam a fülemből a fülhallgatót és hátrafordultam egy mosollyal. - Szia Jin! 

- Milyen aranyos mosolyod van. Mivel tervezel megölni? - próbált komoly maradni, de lehetett látni a szeme sarkában összegyűlő nevetőráncokat. 

- Ami hamarabb kerül a kezem ügyébe... - mondtam sajnálkozóan. Jin érezte, hogy valami nem stimmel, így elkomorodott.

- Figyelj, nem én akartam így ezt az egészet! - lépett közelebb hozzám. 

- Hadd találjam ki... A gyereket nem kalkuláltátok bele... Aha... Én értem... 

- Momo! Egyszer majd rájössz... Idővel biztosan...

- Köszi... - forgattam a szemeimet.

- Figyi! Találkozzunk este 6-kor a New World Stages-ben! - mondta a koordinátákat.

- Jó... Szia! - intettem.

- De nehogy elkéss! 

- Késik a... - de nem tudtam befejezni. Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam Meisa Kurokit, és Theia-t (a lányuk<-----szerk.megj.). 

- Hello! - köszönt kissé barátságtalanul Meisa. 

- Szia. - néztem rá érdekesen. 

- Momo. Ő itt Theia! - vette el Meisatól a körülbelül másfél éves gyereket. 

- Milyen... Aranyos... - mosolyodtam el. És nem attól, mert tényleg aranyos volt, hanem attól, hogy egyáltalán nem hasonlít Jinre. 

- Köszi. - mosolygott rám, úgy, mint aki tudja a gondolataimat. 

- Szia! - nyögte ki Theia. 

- Istenem! De édeees! - most tényleg magával ragadott a gyerek. - Szia! - Jin hirtelen valamit suttogott Theia fülébe.

- Suki yo! - mondta ki édesen a szavakat. 

- Én is szeretlek! - kezdtem el japánul beszélni, mert eddig Jinnel is angolul beszéltünk. 

- Meisa nem tud japánul, nyugi... - nyugtatott meg Jin vigyorogva.

- Japánban született... 

- De már nem tud... 

- Aha... Mindegy... - majd átváltottam angolra. - Khm.. Nagyon aranyos. De nekem mennem kell. További sok boldogságot! Sziasztok! 

- Szia! - küldött puszit Theia (hát persze, hogy Jin mozgatta a kezeit).

- Szia. - mosolygott Jin. 

- Hello! - mondta Meisa, majd mikor elmentem mellette, hirtelen megfordult, mikor Jin nem figyelt (természetesen), megfogta a karomat. - Ne hidd, hogy Jin ismét vissza fog menni hozzád, te kis senki!  - mondta halkan, szinte suttogva szemrehányóan, majd elengedte a karomat. Rib@nc. Legszívesebben felpofoztam volna. De nem tettem. Mert tudtam, hogy mi lett volna a következménye. 

Mikor sikeresen megtaláltam a szállást, megkönnyebbültem. Johnny egy 'bungalo'-ba küldött. Ami annyit tesz, hogy egy külön házban fogok lakni, nem messze a szállodától. Reggelit, ebédet és vacsorát nem kértünk hozzá. Hál' Istennek! Amúgy az a bungalo hihetetlenül praktikus volt. Saját konyha, mikróval, sütővel, hűtővel, mosogatóval, edényekkel, tányérokkal, evőeszközökkel. Saját fürdőszoba, mosógéppel, káddal, wc-vel, csappal, tükörrel. Saját hálószoba, tv-vel, kétszemélyes ággyal, szekrényekkel. Saját nappali, tv-vel, háromszemélyes kanapéval+két egyszemélyes fotel, szekrények. Saját kert! Mivel mondtuk a szállodavezetőnek, hogy nem akarom, hogy takarítsanak rendszeresen, így raktak be felmosót és porszívót. Köszi! :) Már megint eltértem a tárgytól, tehát a bungalo. Az egész úgy volt, hogy: egy szimpla barna, fával kirakott kapu. Azon belül volt egy amolyan előkert. A ház, narancssárga volt. Amint belépett az ember a házba, volt egy tágas, barack színű folyosó. A folyosó elején, balra a fürdőszoba. Maga a fürdőszoba, fehér-sötétkék csempével volt kirakva, kivéve ugye a plafon, ami csak simán át lett gurítva fehérrel. Azzal szemben a hálószoba. Szép, halvány kék festékkel volt bevonva az egész. Az ágy pedig fehér volt. A fürdőszoba mellett volt a konyha, amit igazából, csak egy fehér galéria választott el a folyosótól. Gyönyörű, piros festékkel volt lefedve. Hm. Szép. A nappali az úgy volt, hogy a konyha mellett, és a hálószoba mellett volt a nappali. Tehát nagy. Bazi nagy nappali volt! Aztán jött a kert. Egy hintaágy, és egy fából készített asztal, székekkel. 

Egyszerűen mesés volt ez a hely! 

Bementem a hálószobába, és kipakoltam a cuccaimat a szekrényekbe. 13:01. Hm... Én egy hatalmas hero vagyok! :D Megnéztem a hűtőt. Semmi kaja. Úgyhogy elmentem bevásárolni. Szerencsére nem messze volt egy kisbolt. Bementem, vettem kaját, mosóport, öblítőt, stb.. Tehát nagy bevásárlást tartottam.

Megvettem mindent, hazamentem a hatalmas szatyrokkal, és belaktam a helyet. 16:45. WTF?! Na, mindegy. Gyorsan felvettem valami aranyos ruhát (sima, fehér póló, barnás gombolós pulcsival [nem gomboltam be], egyszerű farmer, piros topánka). Kicsit be volt borulva az ég, de nem tántorított vissza. Megnéztem a metrók menetrendjét, felszálltam a járműre, és már vitt is a megbeszélt helyre.

- Szia Momo! - köszöntött Jin mosolyogva New World Stages mögött(!!).

- Szia. Hogy-hogy itt vagy? - mértem végig.

- Majd megtudod! - kacsintott, és bevezetett. Az egész egy kis színpad volt, kis nézőtérrel. Valami előkoncert? Jin megfogta a kezemet. Ismét elfogott az érzés... Hogy mindennél jobban szeretem Őt...

Én csak megszeppenve álltam a színpadon Jinnel együtt, hallgatva a maximum 100 rajongó sikítását, és vártam. Vártam, hogy mit fog csinálni. 

Hirtelen mutogatni kezdett, és elkezdődött a zene. 

- Emberek! - kezdte. - Ez egy új szám, ami még nem jelent meg. Ti vagytok az elsők, akik hallják! 

So here's the story......... 

Csak álltam és hallgattam Jin szerelmes dalát. Ezt akkor most nekem írta?

- Then you'll be back, back, back
Girl you'll be back, back, back
And you'll be mine oh mine again, mine oh mine, 

Girl you'll be back back back
Girl you'll be back into my arms again. - igen... Ezt Jin nekem írta... De... Papíron neki van felesége... Most mindenki azt hinné, hogy mekkora egy k#&.@ vagyok, mert tönkretettem a házasságukat. 

A dal végénél, Jin közelebb hajolt hozzám. Meg akar csókolni... Tényleg szeret. Nem! Nem engedhetem!! Akaratom ellenére is megpofoztam. 

- Jin! Értsd meg, hogy neked van feleséged! És egy elcseszett gyerek, aki még csak nem is hasonlít rád! - mondtam könnyekkel küszködve.

- Momo! Értsd meg, hogy én letojom, hogy van feleségem, és egy gyerekem, aki még csak nem is az enyém! Én akkor is téged szeretlek! - mondta halkan, hogy ne hallja senki, csak én.

- De tudod, hogy mekkora parasztnak fognak tartani, mert elcsesztem a házasságotokat? - engedtem utat az első két könnycseppnek. 

- Figyelj! Bízz bennem....

- Nem! - szakítottam félbe. - Emlékszel mikor még anno bíztam benned, hogy majd ha lejár a szerződésem kimegyek hozzátok Japánba, és boldogan élünk majd együtt. Aha, hát nem így lett... Egyik napról a másikra jött a telefon, hogy hoppá, neked már van egy másik életed... Amiben én nem vagyok benne... - suttogtam az utolsó öt szót, majd kisiettem az épületből. Kint zuhogott az eső, de nem érdekelt. Csak sétáltam tovább nagy léptekkel. 

- Várj már! - kiáltott utánam Jin. 

- Mi van? - fordultam meg, az arcomat törölgetve.

- Ha nem lennél benne ebben az életemben, akkor miért vagy itt? - kiabálta pár méterrel tőlem.

- Mert még nem zártad le teljesen az első életedet... - kiabáltam vissza. Erre csönd uralt mindkettőnket. - Miért voltál ekkora gyökér, hogy leszólítottál? - kérdeztem zokogva térdre borulva. Közelebb jött hozzám. 

"Életem első nyaralása Japánban! Ez tök izgi! Hát azért kevés 12 éves kislány mondhatja el magáról, hogy már volt a világ ezen pontján is. Mindegy.

- Anya! Elmehetek sétálni? - néztem anyura bociszemekkel.

- Menj! - sóhajtott. 

- Ezaz! - pattantam fel.

- De el ne tévedj!

- Majd kérek útbaigazítást! - ja igen, már kb. 10 éves koromban megtanított a nővérem japánul, a bátyám olaszul, önállóan franciául és koreaiul, iskolában pedig angolul.

- Jó, vigyázz magadra! - és már be is csuktam magam mögött az ajtót. 

Szép nyári idő volt, és a szállásunk közel is volt a parthoz így lementem a tengerpartra. Gyönyörű volt nézni a habzó vizet, a hívogató hullámokat. Leültem a homokba és csak bámultam ki a fejemből.

- Bocsi! - szólt egy kisfiú hangja angolul. 

- Igen? - néztem fel. Csillogó, fekete vállig érő haj, ragyogó, igéző szemek. Egyből megbabonázott. 

- Tudnál útbaigazítást adni? - kérdezte borzasztó kiejtéssel. 

- Tudok japánul... - mosolyogtam. - És... Igazából nem vagyok idevalósi, mint látod... De... Attól függ merre szeretnél menni. 

- Hát...

- Jin! Hát itt vagy! - jött a kisfiúhoz (nem értem miért kisfiúzom le, hisz' ugyanannyi idősek vagyunk) -akkor Jinhez- 5 fiú. 

- Mit keresel itt egy ilyen szép lánnyal? - kérdezte a legkisebb.

- Kame! - rótta le egy tüsi fekete hajú srác.

- Ajj... - hajtotta le a fejét -ezek szerint- Kame.

- Srácok! - szólt Jin tekintélyt parancsolóan, mire mindenki fullkusba lett. - Jin vagyok! - mosolygott rám, majd felhúzott a homokból.

- Momo! - küldtem felé egy mosolyt, és leporoltam a sortom hátsórészét. 

- Ő pedig Kame. - mutatott a legkisebbre. - Koki. - mutatott arra aki lerótta Kamet. - Junno. - egy kis frufrus srácra mutatott. - Ueda. - pillantott egy kis fekete hajú fiúkára. - És végül Nakamaru, Maru vagy ha úgy tartja kedved, koala. - mutatott nevetve, egy aranyos koala maci kinézetű fiúra. 

- Megmutatjuk neked a várost! - mosolygott Ueda.

- De ez a Baka, azt mondta, hogy tőlem kér útbaigazítást... - néztem idiótán Jinre. 

- Van ilyen... - nevetett fel Jin, majd karon ragadott és vezetni kezdetett Tokyo utcái felé.

A nap végére már nagyon jól elvoltunk együtt. 

- Holnap ismét jövünk érted Baka! - kacsintott Jin. Nem hazudok, bejön a srác...

- Nem akartok benézni? - hebegtem. Nem akartam tőlük elválni.

- Miért is ne? - vonták meg a vállukat, és bejöttek.

Bemutattam Őket anyáéknak. És mindennap jöttek, hogy hülyéskedjünk a tengerparton, vagy náluk otthon, esetleg nálunk."

- Tudni akarod? - bólintottam. - Mert a fiúkkal kiszúrtunk téged, ahogy magányosan ücsörögsz a parton, én mindenféleképpen beszélni akartam veled, vagy esetleg összeismerkedni. Ezért kitaláltuk ezt a cselt. És attól a naptól fogva, hogy azt mondtam neked, hogy "sorry", én nagyon szeretlek! És visszagondolva jól is tettem, hogy leszólítottalak! 

- És... A többiek? - szipogtam.

- Ők is hangosan kinyilvánították, hogy szép vagy. Hogy azon kívül mit éreztek/éreznek, azt nem tudom... 

- Ha nem kezdtünk volna beszélgetni, egyszerűbb lenne minden! - haraptam az alsó ajkamba lehajtott fejjel.

- Tényleg? Egyszerűbb? Kihez mentél volna, mikor leégett a házad, ha nem lettem volna? Kikkel hülyéskednél annyit, ha nem lettünk volna? Kit szeretnél, ha nem lettem volna gyökér? - emelte fel az államat. 

- Téged, mert felfedeztelek volna a Kat-Tun-ban. És most az miatt sírnék, hogy elvetted feleségül Meisat. Mint most... - és ismét elkezdtem sírni. Ezúttal Jin letörölte a könnyeimet az arcomról. 

- Te Baka, igazából Johnny akarta, hogy összejöjjek Meisaval! Ő akkor már terhes volt valami Kobayashitól! És minden Kat-Tun rajongó észrevette, hogy egy picit szorosabb a kapcsolatunk Kameval, és azt hitték, hogy b.zik vagyunk. Pedig Ő csak "vígasztalt", mert Te nem voltál ott. És Johnny nem akarta, hogy ezt higgyék. Így ide küldött! - vázolta az egészet. 

- Tényleg? - döbbentem le. - Ne haragudj Jin! Nem tudtam! - öleltem meg.

- Honnan tudhattad volna? - puszilta meg a homlokomat. - Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, hogy tudod!

- Megígérem! - fúrtam bele az arcomat a mellkasába. Az idilli pillanat, mikor egy fiú és egy lány térdelve ölelkeznek. Like.

Rossz hír...:'(

Halihó! ♥
Most nem résszel jövök (de hamarosan igen), csak egy hírrel. Ami nem jó... :'( Nagyon nem...
Tanaka Kokit, alias Kokit kirúgták a Kat-Tunból. Gondolhatjátok: Meghallottam, és amolyan: ARE YOU FUCKING KIDDING ME??! Utána kerestem és: WAIT, WHAT?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?! IT'S NOT JOKE?!?!?!?!?! OMG!!!!!!!!!! :'(
Tehát nagyon-nagyon-nagyon szomorú vagyok... :( De azért remélem, hogy Koki talál majd egy új utat az életében.
Amúgy a történet ugyanúgy fog folytatódni, mintha nem is rúgták volna ki (meg Jin sem ment el örökre), szóval......... A blogban minden happy! :)♥♥





További információ Koki távozásáról ebben a blogban található: http://kattunworld.blogspot.hu/2013/10/infoforditas-tanaka-koki-tavozasa-kat.html

42.Rész

ajánlott zene

Keresnem kellett valami szállás helyet. Arra gondoltam, hogy elugrom Jin lakásához.
Ahogy odaértem, egy érdekes táblát fedeztem fel a ház előtt. "Eladó".
Felhívtam a táblán lévő telefonszámot, megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, ott találkoztunk, megbeszéltünk mindent, megkértem, hogy már ezen a napon hadd költözzek be, máskor meg a többit majd elintézzük. Bele is egyezett.
Bementünk a házba a nővel és észrevettem, hogy szinte az összes bútor még bent van.
- Ezek itt maradnak? - érdeklődtem.
- Nem. Akanishi úr, majd elviszi.
- Megmondhatja Akanishi úrnak, - hangsúlyoztam ki lágyan az "úr" szót. - hogy nem szükséges elvinnie.
- És mit mondjak, ki üzeni?
- Egy gyerekkori barátja... - suttogtam a bútorokat nézve.
- Rendben. Akkor én magára is hagyom! - ment ki.
Körbenéztem. A ruhásszekrénye, a konyhabútorjai, az ágya, a komódja, mindene ott volt. Talán hirtelen kellett pakolnia? Nem hiszem... Mindegy... Lényeg az, hogy mindent kinyitottam, átnéztem, stb. És mikor a komódnál jártam, feltűnt egy kép. Egy kép, Jinről és rólam. Amikor Jin virágot nyújt nekem egy fánál. Ahw... Azok a régi szép idők!
Lefeküdtem az ágyára és ott el is nyomott az álom.

*1 hónappal később*
Ez alatt az 1 hónap alatt nem sok dolog történt... Talán a legfontosabb az, hogy bevettek a Kat-Tun-ba. Igen, rájöttem, hogy túlreagáltam az egészet. Mindegy. Nem ez a lényeg.

- Momo! Gyere már! Kezdünk! - ráncigált Ueda. Ja, amúgy egy Talk Show-ban fogunk szerepelni, de mindegy...
- Oh, bocsi! - rohantam.
- És megérkezett a Kat-Tun! - mondta egy hölgy az asztalánál. - Ikimoto Mayumi vagyok, és itt van velem a Kat-Tun! Meséljetek egy kicsit.  Mi van Jinnel?
- Boldogan él, a feleségével... - feleltem gúnyosan.
- Momo.... - suttogták a fiúk.
- Oh... Értem... Tehát Jin közt és közted dúlt a szerelem, míg meg nem jelent az a nő? - próbálta kiforgatni a szavaimat Mayumi.
- Hm... Nem a Kat-Tun-ról kéne beszélnünk? - mentette a menthetőt Koki. Sikertelenül.
- Az most mellékes! - legyezett. - Tehát. Hallottad már Jin legújabb számát, a Love Juice-t? - érdeklődött.
- Nem. - ráztam meg a fejemet.
- Akkor hallgassuk meg. - indította el. - És próbáld értelmezni a szöveget!
Don't know where you're from
Never seen you around
But that don't mean nothing to me
Just want a taste of that...
Drop that shit life...
She stood there waiting alone
Green eyes her shoulder exposed
Smiling and biting her straw
Itt megállította.
- Zöld szemed van, nem igaz? - kérdezte.
- Igaz... - bólogattam.
She gave me one look, I froze
Her sexy inviting eyes
My hands on her hips as we grind
She whispered in an accent unknown
"Just let go, let the music take control babe
Move your body, nothing crazy
So take it slow, there's so many things I want you to know
I ain't leaving you, cuz I'm yours tonight"
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
"Oh","Oh","More","Slow"
Classy like none of these hoes
Pretty little frame under her clothes
Those lips as red as a rose
Vibing to the beat from the Boze
Don't rush the night is still young
Take it to the room and ... things up
I can see you call out my name, saying
- Jól hallottam, hogy AZT mondja? - kerekedett el a szemem.
- Bizony...
- Bazd meg... suttogtam. - Amúgy... Egy cseppet perverz...
"Dont stop, more" I'm trying to see how your lips feel babe
All we need is body language
And now I know, I'm falling for you and I just can't lie
I won't go nowhere cuz I'm your man tonight
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
See, I've been all around the world but I ain't (seen nothing x2)
Like you, don't matter where you're from, it don't (mean nothing x2)
See, I've been all around the world but I ain't (seen nothing x2)
And now I got four minutes to take you back, girl we can (be something x2)
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
I can tell you want me too
And every time I think of you
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
I can tell you want me too
That luscious juice your lips produce
I can tell you want me too
That luscious juice your lips produce
I can taste that sweet LOVEJUICE
I can taste that sweet LOVEJUICE
- Na, szóval, mi a véleményed?
- Hogy hülye ez a gyerek!
- Most komolyan rólad énekelt? - nézett rám Ueda.
- Ömmm... - sóhajtottam. - Nem csak rólam...
- Akkor még kiről?
- Nem kiről... Inkább MIRŐL!
- Akkor miről?
- Lovejuice?
- Csak nem... - vonta fel a szemöldökét.
- De...
- Háh! Milyen perverz! - nevetett fel Koki.
A Talk Show többi része jól telt, kérdezgetett mindenféle idiótaságot.

Otthon, bekapcsoltam a gépemet, azon belül a Love Juice-t. Érdekes, hogy egyből kitudtam találni rá egy koreográfiát...
Arra gondoltam, hogy felveszem egy videóra, a laptopom webkamerájával.
Az elején elkezdem táncolni, utána pedig elmondom, a "történetet".

- Huh.... Szóval sziasztok! - huppantam le az ágyra, mikor vége lett a számnak. (Persze angolul kezdtem el beszélni) - Gondolom sokan hallottátok már ezt a számát Jinnek. Aki esetleg mégsem ismeri, annak lent lesz a leírásban a dal címe... Tehát Jin... Ezt most neked üzenem! Komolyan? Zöld szemek? Az Isten szerelmére, feleséged és gyereked van! Mindegy... Amúgy csak egy kicsit vagy perverz... Khm... Hát... Csak ennyit akartam azt hiszem... Ha láttad Jin, annak örülök, ha nem... Akkor ez van... Na, sziasztok! - integettem. - Oh. És még valami Jin! Remélem jól boldogulsz Amerikában, és remélem, hogy jól van a gyereked is, meg a feleséged is.
Itt már tényleg abbahagytam a kamozást, és gondolkozni kezdtem.
 -Mi lenne velem, ha Jin nem lenne?-tettem fel magamnak a kérdést. A válasz nem kaptam meg, de úgy gondolom, hogy erre senki sem tudna konkrét feleletet adni.
- Te meg mi a fészkes fenéért nem hallod meg azt, ha kopogunk? - lépett be Koki a Kat-Tun többi tagjával.
- Hogy kerültök ide? - álltam fel.
- Nyitva volt az ajtó! - nézett kiskutya szemekkel Ueda.
- Aha.... Nyitva.... - vontam fel az egyik szemöldökömet. - Amúgy mióta vagytok itt? 
- Most jöttünk, szóval ne feltételezd azt, hogy hallgatóztunk! - hunyorgott Koki.
- Ki feltételezi ezt?
- Hát...... Öm... - látszott rajta a brutál gondolkozás. - Tudod mit? Hagyjuk....
- Jééé! Ez Jin ágya? - döbbent le teljesen Ueda.
- Drágaságom... Már vagy 1 hónapja... - vágtam érdekes fejet.
- Van ilyen! - legyintett Junno röhögve. - Uedanál van ilyen!
Erre mindenki felnevetett.
Istenem. Mennyire szeretem ezeket az idióta, hülyéket!! ♥♥:$